1 Faltava somente um dia para a Festa da Páscoa. Jesus sabia que tinha chegado a hora de deixar este mundo e ir para o Pai. Ele sempre havia amado os seus que estavam neste mundo e os amou até o fim.

2 Jesus e os seus discípulos estavam jantando. O Diabo já havia posto na cabeça de Judas, filho de Simão Iscariotes, a ideia de trair Jesus. 3 Jesus sabia que o Pai lhe tinha dado todo o poder. E sabia também que tinha vindo de Deus e ia para Deus. 4 Então se levantou, tirou a sua capa, pegou uma toalha e amarrou na cintura. 5 Em seguida pôs água numa bacia e começou a lavar os pés dos discípulos e a enxugá-los com a toalha. 6 Quando chegou perto de Simão Pedro, este lhe perguntou:

— Vai lavar os meus pés, Senhor?

7 Jesus respondeu:

— Agora você não entende o que estou fazendo, porém mais tarde vai entender!

8 — O senhor nunca lavará os meus pés! — disse Pedro.

— Se eu não lavar, você não será mais meu discípulo! — respondeu Jesus.

9 — Então, Senhor, não lave somente os meus pés; lave também as minhas mãos e a minha cabeça! — pediu Simão Pedro.

10 Aí Jesus disse:

— Quem já tomou banho está completamente limpo e precisa lavar somente os pés. Vocês todos estão limpos, isto é, todos menos um.

11 Jesus sabia quem era o traidor. Foi por isso que disse: "Todos menos um."

12 Depois de lavar os pés dos seus discípulos, Jesus vestiu de novo a capa, sentou-se outra vez à mesa e perguntou:

— Vocês entenderam o que eu fiz? 13 Vocês me chamam de "Mestre" e de "Senhor" e têm razão, pois eu sou mesmo. 14 Se eu, o Senhor e o Mestre, lavei os pés de vocês, então vocês devem lavar os pés uns dos outros. 15 Pois eu dei o exemplo para que vocês façam o que eu fiz. 16 Eu afirmo a vocês que isto é verdade: o empregado não é mais importante do que o patrão, e o mensageiro não é mais importante do que aquele que o enviou. 17 Já que vocês conhecem esta verdade, serão felizes se a praticarem.

1 A húsvét ünnepe előtt Jézus jól tudva, hogy eljött az ő órája, amelyben át kell mennie e világból az Atyához, jóllehet szerette övéit e világban, szerette őket mindvégig.

2 És vacsora közben, amikor az ördög már a szívébe sugallta Júdás Iskáriótesnek, Simon fiának, hogy árulja el őt,

3 Jézus jól tudva, hogy az Atya mindent kezébe adott, és hogy az Istentől jött, és az Istenhez megy:

4 felkelt a vacsorától, letette felsőruháját, és egy kendőt véve, körülkötötte magát&#59;

5 azután vizet öntött a mosdótálba, és elkezdte a tanítványok lábát mosni, és törölni azzal a kendővel, amellyel körül volt kötve.

6 Eközben Simon Péterhez ért. Az így szólt hozzá: "Uram, te mosod meg az én lábamat?"

7 Jézus így válaszolt neki: "Amit én teszek, most még nem érted, de később majd megérted."

8 Péter így szólt hozzá: "Az én lábamat nem mosod meg soha." Jézus így válaszolt neki: "Ha nem moslak meg, semmi közöd sincs hozzám."

9 Simon Péter erre ezt mondta neki: "Uram, ne csak a lábamat, hanem a kezemet, sőt a fejemet is!"

10 Jézus így szólt hozzá: "Aki megfürdött, annak csak arra van szüksége, hogy a lábát mossák meg, különben teljesen tiszta. Ti is tiszták vagytok, de nem mind."

11 Mert tudta, ki árulja el, azért mondta: "Nem vagytok mindnyájan tiszták."

12 Miután megmosta a lábukat, és felvette a felsőruháját, ismét letelepedett, és ezt mondta nekik: "Értitek, hogy mit tettem veletek?

13 Ti így hívtok engem: Mester, és Uram, és jól mondjátok, mert az vagyok.

14 Ha tehát megmostam a ti lábatokat, én, az Úr és a Mester, nektek is meg kell mosnotok egymás lábát.

15 Mert példát adtam nektek, hogy amint én tettem veletek, ti is úgy tegyetek.

16 Bizony, bizony, mondom néktek: a szolga nem nagyobb az uránál, sem a küldött nem nagyobb annál, aki elküldte.

17 Ha tudjátok ezeket, boldogok lesztek, ha így cselekesztek.