1,2 O Senhor, o Deus de Israel, diz o seguinte a respeito das autoridades encarregadas de cuidar do seu povo:
— Ai de vocês, autoridades, que deixam que o meu povo seja morto e espalhado! Vocês não cuidaram do meu povo, mas o espalharam e o fizeram fugir. E agora eu castigarei vocês por causa das maldades que têm feito. Sou eu, o Senhor, quem está falando. 3 Ajuntarei o resto do meu povo dos países por onde os espalhei e os trarei de volta à sua pátria. Eles terão muitos filhos e aumentarão muito. 4 Eu lhes darei líderes que cuidarão deles. Não ficarão mais com medo, nem apavorados, e nenhum deles se perderá. Eu, o Senhor, estou falando.
5 O Senhor Deus diz ainda:
— Está chegando o tempo em que farei com que de Davi venha um descendente que seja um rei justo. Esse rei governará com sabedoria e fará o que é certo e honesto no país inteiro. 6 Quando isso acontecer, o povo de Judá ficará seguro, e o povo de Israel viverá em paz. Esse rei será chamado de "Senhor, nossa Salvação".
7 — Está chegando o tempo — diz o Senhor — em que o povo não jurará mais por mim como o Deus vivo que tirou Israel da terra do Egito. 8 Em vez disso, vão jurar por mim como o Deus vivo que fez o povo de Israel voltar da terra do Norte e de todas as terras onde eu os tinha espalhado. E eles viverão na sua própria terra.
9 A respeito dos profetas eu disse o seguinte:
"O meu coração está esmagado,
e eu estou tremendo.
Por causa de Deus, o Senhor,
por causa das suas santas palavras,
eu sou como um bêbado,
pareço um homem que bebeu muito vinho.
10 A terra está cheia de adultérios;
o povo vive pecando
e gasta as suas forças à toa.
Por causa da maldição divina, a terra chora,
e os pastos estão secos."
11 O Senhor diz:
"Os profetas e os sacerdotes não querem saber de mim;
eu os peguei fazendo o mal no próprio Templo.
12 Os caminhos que eles seguem serão escuros,
e neles será fácil escorregar;
eu farei com que eles tropecem e caiam.
Farei com que a desgraça venha sobre eles,
pois está chegando o tempo do seu castigo.
Sou eu, o Senhor, quem está falando.
13 Eu vi o pecado dos profetas de Samaria:
eles anunciaram mensagens em nome do deus Baal
e desviaram Israel, o meu povo.
14 Mas vejo que os profetas de Jerusalém fazem pior ainda:
cometem adultério, dizem mentiras,
ajudam os outros a fazerem o mal,
e assim ninguém para de fazer o que é errado.
Para mim, todos eles são como a cidade de Sodoma,
são tão maus como o povo de Gomorra.
15 Por isso, eu, o Senhor Todo-Poderoso,
digo o seguinte a respeito dos profetas de Jerusalém:
Eu farei com que eles comam ervas amargas
e bebam água envenenada
porque espalharam a descrença pelo país inteiro."
16 O Senhor Todo-Poderoso diz ao povo de Jerusalém:
— Não escutem o que os profetas dizem, pois eles estão iludindo vocês com falsas esperanças. Dizem coisas que eles mesmos inventam e não aquilo que eu falei. 17 Eles continuam dizendo aos que desprezam a minha mensagem: "Tudo irá bem." E dizem aos teimosos: "A desgraça não cairá sobre vocês."
18 Então eu disse:
— Qual desses profetas algum dia conheceu os pensamentos secretos do Senhor? Será que algum deles viu e ouviu a palavra do Senhor? Qual deles deu atenção à sua mensagem e obedeceu?
19 E continuei:
— A ira do Senhor é uma tempestade, é um vento forte como um redemoinho, em cima da cabeça dos maus. 20 E essa ira não acabará até que Deus faça tudo o que planejou. No futuro, o seu povo compreenderá isso muito bem.
21 O Senhor Deus disse:
— Eu não enviei esses profetas, nem lhes dei nenhuma mensagem. Mas assim mesmo eles saíram correndo e falaram em meu nome. 22 Se eles tivessem conhecido os meus pensamentos secretos, poderiam ter anunciado a minha mensagem e assim teriam feito o meu povo abandonar a sua vida errada e as maldades que vive praticando.
23 — Eu sou o Deus que está em toda parte e não num só lugar. Sou eu, o Senhor, quem está falando. 24 Ninguém pode se esconder num lugar onde eu não possa ver. Então vocês não sabem que estou em toda parte, no céu e na terra? 25 Eu sei o que têm dito esses profetas que falam mentiras em meu nome e afirmam que lhes dei minhas mensagens nos seus sonhos. 26 Por quanto tempo ainda esses profetas vão enganar o meu povo com as mentiras que inventam? 27 Eles pensam que os sonhos que contam vão fazer com que o meu povo me esqueça, assim como os pais deles me esqueceram por causa do deus Baal. 28 O profeta que teve um sonho devia contá-lo como um simples sonho. Mas o profeta que ouviu a minha mensagem devia anunciá-la fielmente. Que vale a palha comparada com o trigo? 29 A minha mensagem é como fogo, é como a marreta que quebra grandes pedras. Sou eu, o Senhor, quem está falando. 30 Eu sou contra esses profetas que roubam as palavras uns dos outros e as anunciam como se fossem a minha mensagem. 31 Também sou contra esses profetas que falam as suas próprias palavras e afirmam que elas vieram de mim. 32 Escutem o que eu, o Senhor, estou dizendo! Sou contra os profetas que contam sonhos cheios de mentiras. Eles contam esses sonhos e, dizendo mentiras e se gabando, fazem o meu povo errar. Eu não os enviei, nem os mandei ir, e eles não ajudam o meu povo em nada. Eu, o Senhor, estou falando.
33 O Senhor Deus me disse:
— Jeremias, quando alguém do meu povo ou um profeta ou um sacerdote lhe perguntar: "Qual é a carga da mensagem do Senhor para nós?", responda: "Vocês é que são uma carga para o Senhor, e ele vai se livrar de vocês." 34 Se um profeta, ou um sacerdote, ou mesmo uma pessoa do povo usar as palavras "a mensagem do Senhor é uma carga", eu o castigarei e também a sua família. 35 Em vez disso, cada um devia perguntar aos seus amigos e parentes o seguinte: "Qual foi a resposta do Senhor? O que foi que o Senhor disse?" 36 Mas eles nunca mais devem dizer estas palavras: "A mensagem do Senhor é uma carga." Porque, se alguém disser isso, eu farei com que a minha mensagem se torne realmente uma carga para ele. O povo tem torcido as palavras do seu Deus, o Deus vivo, o Senhor Todo-Poderoso. 37 Jeremias, pergunte isto a cada profeta: "Qual foi a resposta que o Senhor lhe deu? O que foi que o Senhor disse?" 38 E, se eles responderem: "A mensagem do Senhor é uma carga", então eu os castigarei por terem usado estas palavras que mandei que não usassem. 39 E certamente eu os pegarei , e jogarei longe de mim, e farei o mesmo com a cidade que dei a eles e aos seus antepassados. 40 Farei cair sobre eles vergonha eterna e desgraça eterna, que nunca serão esquecidas.
1 Jaj a pásztoroknak, akik veszni hagyják és elszélesztik legelőm nyáját! - így szól az ÚR.
2 Azért ezt mondja az ÚR, Izráel Istene a pásztorokról, akik népemet pásztorolják: Ti hagytátok, hogy elszéledjen és szétszóródjon a nyájam, nem vigyáztatok rá. De én számon kérem tőletek gaztetteiteket - így szól az ÚR.
3 Összegyűjtöm nyájam maradékát minden országból, ahová szétszórtam őket, és visszaterelem legelőjükre, ahol szaporodni és sokasodni fognak.
4 Olyan pásztorokat is adok melléjük, akik jól pásztorolják őket. Nem kell többé félniük és rettegniük, számba sem kell venni őket - így szól az ÚR.
5 Eljön majd az idő - így szól az ÚR -, amikor igaz sarjat támasztok Dávidnak, olyan királyt, aki bölcsen uralkodik, jog és igazság szerint jár el az országban.
6 Az ő idejében szabad lesz Júda, Izráel is biztonságban él, és így fogják nevezni: Az ÚR a mi igazságunk!
7 Eljön majd az idő - így szól az ÚR -, amikor nem azt mondják többé, hogy él az ÚR, aki fölhozta Izráel fiait Egyiptom földjéről,
8 hanem azt, hogy él az ÚR, aki fölhozta, hazahozta Izráel házának utódait észak földjéről és mindazokból az országokból, amelyekbe szétszórta őket; és a maguk földjén fognak lakni.
9 A prófétákról: Összetört a szívem, reszket minden csontom. Olyan vagyok, mint a részeg és mint a bortól elázott ember, ha az ÚRra és szent igéjére gondolok.
10 Mert tele van az ország házasságtörőkkel, átkozódás miatt hervadozik az ország, szárazak a puszta legelői. Rosszra igyekeznek, hatalmukkal visszaélnek.
11 Próféta és pap egyaránt elvetemült, még házamban is megtalálom gonoszságukat - így szól az ÚR.
12 Ezért síkossá válik útjuk, a homályban elcsúsznak és elesnek rajta, mert veszedelmet hozok rájuk, büntetésük esztendejét! - így szól az ÚR.
13 Samária prófétáinál botrányos dolgot látok: a Baal nevében prófétálnak, és félrevezetik népemet, Izráelt.
14 Jeruzsálem prófétáinál borzasztó dolgokat látok: házasságtörők, hazugságban élnek, bátorítják a gonosztevőket, ezért senki sem tér meg gonoszságából. Olyanok előttem mindnyájan, mint Sodoma, lakói pedig, mint Gomora.
15 Így szól tehát a Seregek URa a próféták ellen: Ürömmel etetem meg őket, és méreggel itatom meg őket, mert Jeruzsálem prófétái terjesztik az elvetemültséget az egész országban.
16 Ezt mondja a Seregek URa: Ne hallgassatok a nektek prófétáló próféták beszédére; bolonddá tesznek benneteket! Saját szívük látomását hirdetik, nem azt, amit az ÚR adott.
17 Váltig mondják azoknak, akik megvetik az ÚR igéjét: Békességetek lesz! És ezt mondják minden megátalkodott szívű embernek: Nem jön rátok veszedelem!
18 Mert ki volt oly közel az ÚRhoz, hogy látta volna őt, és hallotta volna igéjét? Ki figyelt igéjére, és ki hallgatta engedelmesen?
19 Íme, az ÚR forgószele, lángoló haragja árad, mint kavargó szélvész kavarog a bűnösök feje fölött.
20 Nem szűnik meg az ÚR haragja, amíg el nem végzi, és meg nem valósítja szíve szándékait. Az utolsó időben fogjátok fel ennek értelmét.
21 Nem küldtem ezeket a prófétákat, mégis úgy igyekeztek; nem szóltam hozzájuk, mégis prófétáltak.
22 Ha közel álltak volna hozzám, akkor az én igéimet hirdették volna népemnek, megtérítették volna őket gonosz útjukról és gaztetteikből.
23 Nemcsak a közelben vagyok Isten - így szól az ÚR -, hanem Isten vagyok a távolban is!
24 El tud-e rejtőzni valaki olyan helyre, ahol nem látom? - így szól az ÚR. Nem én töltöm-e be az eget és a földet? - így szól az ÚR.
25 Hallottam, hogy mit mondanak a próféták, akik hazug módon így prófétálnak nevemben: Álmot láttam, álmot láttam!
26 Meddig tart még ez? Van-e valami a hazugságot prófétáló próféták szívében, akik saját szívük csalárdságát prófétálják?
27 Úgy gondolják, hogy el tudják feledtetni népemmel az én nevemet álmaikkal, amelyeket elbeszélnek egymásnak, ahogyan őseik is elfelejtették nevemet a Baal kedvéért?
28 Az a próféta, aki álmot látott, mondja meg, hogy csak álom volt. De aki igét kapott, hirdesse igémet igazán! Mi köze a szalmának a tiszta búzához? - így szól az ÚR.
29 Nem olyan-e az én igém, mint a tűz - így szól az ÚR -, vagy mint a sziklazúzó pöröly?
30 Ezért rátámadok az olyan prófétákra, akik egymástól lopkodják igéimet! - így szól az ÚR.
31 Rátámadok az olyan prófétákra - így szól az ÚR -, akik csak a szájukat járatják, és azt állítják, hogy az kijelentés.
32 Rátámadok az olyan prófétákra, akik hazug álmaikat beszélik el - így szól az ÚR -, és félrevezetik népemet hazugságaikkal és kérkedésükkel. Pedig nem küldtem őket, nem adtam parancsot nekik, és használni sem tudnak ennek a népnek - így szól az ÚR.
33 Ha megkérdezi tőled ez a nép vagy egy próféta vagy egy pap, hogy mi az ÚR ígérete, akkor ezt mondd nekik: Az az ígéret, hogy elvetlek benneteket - így szól az ÚR.
34 Ha egy próféta vagy egy pap vagy a nép az ÚR ígéretéről beszél, megbüntetem azt az embert háza népével együtt.
35 Csak azt kérdezhetitek egymástól, egyik ember a másiktól, hogy mit válaszolt az ÚR, vagy hogy mit szólt az ÚR!
36 De az ÚR ígéretét ne emlegessétek többé, mert az ígéret csak emberi beszéd, amivel megváltoztatjátok az élő Istennek, a Seregek URának, Istenünknek az igéjét.
37 Csak azt lehet kérdezni a prófétától, hogy mit válaszolt neki az ÚR, vagy hogy mit szólt az ÚR!
38 Ha azonban az ÚR ígéretéről beszéltek, akkor így szól az ÚR: Mivel ki mertétek mondani ezt a szót: az ÚR ígérete, noha üzentem nektek, hogy ne beszéljetek az ÚR ígéretéről,
39 ezért fölemellek benneteket, és elvetlek színem elől azzal a várossal együtt, amelyet nektek és őseiteknek adtam.
40 Örök gyalázattal és örök szégyennel sújtalak benneteket, amit sohasem fognak elfelejteni.