1 O Senhor Deus diz:
— Está chegando o tempo em que eu serei o Deus de todas as tribos de Israel, e elas serão o meu povo. 2 No deserto, tive pena daqueles que haviam escapado da morte. Quando o povo de Israel procurava descanso, 3 eu, vindo de longe, apareci a eles. Povo de Israel, eu sempre os amei e continuo a mostrar que o meu amor por vocês é eterno. 4 Eu construirei de novo a nação. Mais uma vez, vocês pegarão os seus tamborins e dançarão de alegria. 5 Mais uma vez, vocês farão plantações de uva nos montes de Samaria, e quem plantar colherá as frutas. 6 Está chegando o tempo em que os vigias gritarão nas montanhas de Efraim: "Venham! Vamos subir até Sião, onde está o Senhor, nosso Deus!"
7 O Senhor diz:
"Cantem de alegria por causa de Israel,
a maior de todas as nações.
Cantem este hino de louvor:
‘O Senhor salvou o seu povo,
ele livrou o resto do povo de Israel.’
8 Eu os trarei do Norte
e os ajuntarei dos lugares mais distantes da terra.
Com eles virão os cegos e os aleijados,
as mulheres grávidas e as que estão para dar à luz.
Eles vão voltar como uma grande nação.
9 Quando eu os trouxer,
eles virão chorando e orando.
Eu os levarei para a beira de águas correntes,
por uma estrada plana,
onde não tropeçarão.
Sou como um pai para Israel,
e Efraim é o meu filho mais velho."
10 O Senhor diz ainda:
"Nações, escutem o que eu, o Senhor, estou dizendo
e anunciem as minhas palavras
nas ilhas e terras distantes.
Eu espalhei o povo de Israel,
mas vou ajuntá-lo de novo
e guardá-lo como um pastor guarda o seu rebanho.
11 Eu libertei os descendentes de Jacó
e os salvei das mãos de uma nação mais forte do que eles.
12 E vão chegar
e cantar de alegria no monte Sião;
vão se alegrar com os meus presentes,
com os cereais, o vinho, o azeite, o gado e os carneiros.
Eles serão como um jardim bem-regado
e terão tudo o que precisarem.
13 Então as moças, os moços e os velhos vão dançar e se alegrar.
Eu os animarei e mudarei o seu choro em alegria
e a sua tristeza em prazer.
14 Alimentarei os sacerdotes com muita comida boa
e darei ao meu povo tudo o que precisar.
Eu, o Senhor, estou falando."
15 O Senhor diz:
"Ouviu-se um som em Ramá,
o som de um choro amargo.
Era Raquel chorando pelos seus filhos;
ela não quer ser consolada,
pois todos estão mortos.
16 Pare de chorar
e enxugue as suas lágrimas.
Tudo o que você fez pelos seus filhos será recompensado;
eles voltarão da terra do inimigo.
Sou eu, o Senhor, quem está falando.
17 Há esperança para você no futuro;
os seus filhos voltarão para casa.
Sou eu, o Senhor, quem está falando.
18 "Escuto estas queixas do povo de Israel:
‘Ó Deus, nós éramos
como touros novos ainda não amansados,
mas tu nos ensinaste a obedecer.
Faze-nos voltar, ó Deus,
e voltaremos a ti,
pois tu és o Senhor, nosso Deus.
19 Nós nos afastamos de ti,
mas logo nos arrependemos.
Depois que nos castigaste,
curvamos a nossa cabeça em sinal de tristeza.’
20 "Povo de Israel,
você é o meu filho querido,
o filho que eu mais amo.
Sempre que digo o seu nome,
penso em você com amor.
O meu coração se comove,
e eu certamente terei misericórdia de você.
Sou eu, o Senhor, quem está falando.
21 Ponha avisos e marque a estrada;
repare bem no caminho por onde você passar.
Volte, povo de Israel,
volte para as cidades que eram suas.
22 Povo rebelde, até quando você vai ficar na dúvida?
Eu, o Senhor, criei uma coisa nova e diferente na terra:
uma mulher protegendo um homem."
23 O Senhor Todo-Poderoso, o Deus de Israel, diz:
— Quando eu trouxer os israelitas de volta à sua pátria, eles de novo dirão na terra de Judá e nas suas cidades:
"Que o Senhor abençoe o monte sagrado de Jerusalém,
onde ele, o Deus de justiça, mora."
24 O povo viverá em Judá e em todas as suas cidades; e haverá lavradores e também pastores com os seus rebanhos. 25 Eu animarei os cansados e darei comida a todos os que estão fracos de fome.
26 Então eu acordei descansado e bem-disposto.
27 — Eu, o Senhor, digo que está chegando o tempo em que encherei de gente e de animais as terras de Israel e de Judá. 28 Assim como cuidei deles para arrancar, derrubar, arruinar, destruir e arrasar, assim também cuidarei deles para plantar e construir. Sou eu, o Senhor, quem está falando. 29 Quando esse tempo chegar, o povo não dirá mais:
"Os pais comeram uvas verdes,
mas foram os dentes dos filhos
que ficaram ásperos."
30 Pelo contrário, quem comer uvas verdes é que vai ficar com os dentes ásperos; e cada um morrerá por causa do seu próprio pecado.
31 O Senhor Deus diz:
— Está chegando o tempo em que farei uma nova aliança com o povo de Israel e com o povo de Judá. 32 Essa aliança não será como aquela que eu fiz com os antepassados deles no dia em que os peguei pela mão e os tirei da terra do Egito. Embora eu fosse o Deus deles, eles quebraram a minha aliança. Sou eu, o Senhor, quem está falando. 33 Quando esse tempo chegar, farei com o povo de Israel esta aliança: eu porei a minha lei na mente deles e no coração deles a escreverei; eu serei o Deus deles, e eles serão o meu povo. Sou eu, o Senhor, quem está falando. 34 Ninguém vai precisar ensinar o seu patrício nem o seu parente, dizendo: "Procure conhecer a Deus, o Senhor." Porque todos me conhecerão, tanto as pessoas mais importantes como as mais humildes. Pois eu perdoarei os seus pecados e nunca mais lembrarei das suas maldades. Eu, o Senhor, estou falando.
35 O Senhor fez o sol para ser a luz do dia,
a lua e as estrelas para brilharem de noite.
Deus faz o mar ficar bravo
e faz rugir as suas ondas;
o seu nome é Senhor, o Todo-Poderoso.
36 Ele promete que, enquanto durarem as leis da natureza,
Israel será sempre uma nação.
37 Se algum dia for possível medir os céus
e examinar os alicerces da terra,
então eu rejeitarei o povo de Israel
por causa de tudo o que ele tem feito.
O Senhor Deus está falando.
38 — Está chegando o tempo — diz o Senhor — em que esta cidade será construída de novo, desde a torre de Hananel até o Portão da Esquina. 39 Dali a linha da divisa continuará até o monte Garebe e daí vai virar na direção de Goa. 40 Será sagrado para mim, o Senhor, o vale todo onde são jogados os mortos e o lixo. Serão sagrados também todos os campos que ficam além do riacho do Cedrom até o Portão dos Cavalos, a leste. Nunca mais Jerusalém será derrubada, nem destruída.
1 Abban az időben - így szól az ÚR - Izráel minden nemzetségének Istene leszek, ők pedig népemmé lesznek.
2 Ezt mondja az ÚR: Kegyelmet kapott a pusztában a fegyvertől megmenekült a nép, a nyugalma felé tartó Izráel.
3 A messzeségben is megjelent az ÚR: Örök szeretettel szerettelek, azért vontalak magamhoz hűségesen.
4 Fölépítelek még, és fölépülsz, Izráel szüze. Fölékesíted még magad, és kézi dobokkal lejtesz táncot a vigadozók közt.
5 Szőlőket ültetsz még Samária hegyein, és akik elültetik, azok fogják szüretelni is.
6 Mert eljön az a nap, amikor az őrök így kiáltanak Efraim hegyén: Jöjjetek, menjünk a Sionra, Istenünkhöz, az ÚRhoz!
7 Ezt mondja az ÚR: Ujjongjatok, örüljetek Jákób sorsán, vigadozzatok a népek élén, hirdessétek, és mondjatok dicséretet: az ÚR megszabadította népét, Izráel maradékát!
8 Meghozom őket észak földjéről, összegyűjtöm a föld pereméről. Lesz közöttük vak és sánta, terhes és szülő asszony egyaránt: mint nagy gyülekezet térnek vissza.
9 Sírva jönnek, és fohászkodnak, miközben vezetem őket; folyóvizekhez vezetem egyenes úton, nem botlanak meg rajta. Mert atyja vagyok Izráelnek: Efraim az elsőszülöttem.
10 Halljátok az ÚR igéjét, ti népek, hirdessétek a távoli szigeteken, és mondjátok: Aki szétszórta Izráelt, össze is gyűjti, és őrzi, mint pásztor a nyáját.
11 Mert megváltotta az ÚR Jákóbot, megszabadította az erősebb kezéből.
12 Megjönnek majd, és ujjonganak Sion magaslatán, élvezik az ÚRtól kapott javakat: a gabonát, a mustot és az olajat, a juhokat és a marhákat. Olyan lesz a lelkük, mint az öntözött kert, és nem hervadoznak többé.
13 Akkor táncolva örül majd a szűz, örülnek az ifjak a vénekkel együtt. Gyászukat örömre fordítom, megvigasztalom őket, örömet szerzek nekik a kiállott szenvedés után.
14 A papokat bőséggel árasztom el, népem pedig jóllakik javaimmal - így szól az ÚR.
15 Ezt mondja az ÚR: Hangos jajgatás hallatszik Rámában, és keserves sírás: Ráhel siratja fiait, nem tud megvigasztalódni, hogy nincsenek többé fiai.
16 Ezt mondja az ÚR: Hagyd abba a hangos sírást, ne könnyezzenek szemeid! Mert meglesz szenvedésed jutalma - így szól az ÚR -, visszatérnek fiaid az ellenség földjéről.
17 Reménykedhetsz a jövőben - így szól az ÚR -, mert visszatérnek fiaid hazájukba.
18 Jól hallom Efraim kesergését: Megvertél, mint egy tanulatlan borjút, és én elszenvedtem a verést. Téríts meg engem, hogy megtérjek, mert te vagy, URam, az én Istenem!
19 Mikor elfordultam tőled, megbántam azt, belátva bűnömet a mellemet vertem, szégyenkeztem, pironkodtam, mert viselnem kellett ifjúságom gyalázatát.
20 - Hát nem drága fiam-e Efraim, és nem kedves gyermekem-e? Valahányszor megfenyegetem, mégis mindig törődöm vele. A bensőm remeg érte, irgalmaznom kell neki - így szól az ÚR.
21 Állíts magadnak jelzőoszlopokat, rakj le útjelzőket, ügyelj az országútra, az útra, amelyen elmentél! Térj vissza, Izráel szüze, térj vissza városaidba!
22 Meddig tétovázol még, te szófogadatlan leány? Mert valami újat teremt az ÚR a földön: a nő jár a férfi után!
23 Így szól a Seregek URa, Izráel Istene: Fogják még mondani ezt az igét Júda országában és városaiban, ha majd jóra fordítom sorsukat: Áldjon meg téged az ÚR, igazság hajléka, szent hegy!
24 Ott laknak majd Júdában és összes városában együtt a földművesek és az állattenyésztők.
25 Felüdítem a fáradt lelket, és megelégítek minden elcsüggedt lelket.
26 Akkor mondják majd: fölébredtem és fölnéztem; milyen jólesett az alvás!
27 Eljön még az az idő - így szól az ÚR -, amikor bevetem Izráel házát és Júda házát embermaggal és állatmaggal.
28 És ahogy gondom volt arra, hogy kigyomláljam és kiirtsam, leromboljam és elpusztítsam őket, és veszedelmet hozzak rájuk, úgy gondom lesz arra is, hogy fölépítsem és elültessem őket - így szól az ÚR.
29 Abban az időben nem mondják többé, hogy az apák ettek egrest, és a fiak foga vásott el tőle,
30 hanem mindenki a maga bűnéért hal meg: minden embernek a saját foga vásik el, ha egrest eszik.
31 Eljön az az idő - így szól az ÚR -, amikor új szövetséget kötök Izráel és Júda házával.
32 Nem olyan szövetséget, amilyent őseikkel kötöttem, amikor kézen fogva vezettem ki őket Egyiptom földjéről. De ezt a szövetséget megszegték, pedig én voltam az Uruk - így szól az ÚR.
33 Hanem ilyen lesz az a szövetség, amelyet Izráel házával fogok kötni, ha eljön az ideje - így szól az ÚR -: Törvényemet a belsejükbe helyezem, szívükbe írom be. Én Istenük leszek, ők pedig népem lesznek.
34 Akkor nem tanítja többé egyik ember a másikat, ember az embertársát arra, hogy ismerje meg az URat, mert mindenki ismerni fog engem, kicsinyek és nagyok - így szól az ÚR -, mert megbocsátom bűneiket, és nem gondolok többé vétkeikre.
35 Ezt mondja az ÚR, aki adott napot, hogy világítson nappal, és adott szabályt a holdnak és a csillagoknak, hogy világítsanak éjjel, aki felriasztja a tengert úgy, hogy hullámai zúgnak, akinek Seregek URa a neve:
36 Ha majd eltűnik ez a rend színem elől - így szól az ÚR -, akkor szakad magva Izráelnek is, és soha többé nem lesz az én népem.
37 Ezt mondja az ÚR: Ha majd meg lehet mérni az eget odafent, és ki lehet kutatni a föld alapjait idelent, akkor vetem meg én Izráel utódait mindazért, amit elkövetett - így szól az ÚR.
38 Eljön az az idő - így szól az ÚR -, amikor fölépül az ÚR városa, a Hananél-toronytól a Szöglet-kapuig.
39 Azután továbbmegy a mérőzsinór egyenesen a Gáréb-halomig, majd elfordul Góá felé.
40 Az egész Hulla-völgy és Hamu-völgy meg az egész Mezőség a Kidrón patakig, a Ló-kapu szögletéig napkelet felé az ÚR szent helye lesz. Nem dúlják föl, és nem rombolják le soha többé.