1 O Senhor Deus disse o seguinte a respeito dos amonitas:

— Onde estão os homens de Israel? Será que não há alguém que defenda a terra que Deus lhes deu para ser sua propriedade? Por que foi que deixaram que o deus Moloque tomasse a terra da tribo de Gade e que os seus adoradores fossem morar lá? 2 Mas está chegando o dia em que farei o povo da cidade de Rabá ouvir barulho de guerra. Essa cidade amonita ficará arrasada, e os seus povoados serão destruídos pelo fogo. Então o povo de Israel tomará outra vez a sua terra daqueles que a tomaram dele. Sou eu, o Senhor, quem está falando. 3 Grite, povo de Hesbom! A cidade de Ai está destruída! Chorem, mulheres de Rabá! Vistam roupa feita de pano grosseiro e lamentem. Corram de um lado para outro, sem rumo. Moloque, o deus de vocês, será levado como prisioneiro, junto com os seus sacerdotes e todas as autoridades. 4 Povo infiel, por que é que vocês se gabam? O seu poder está no fim. Por que é que vocês confiam na sua própria força e dizem que ninguém terá coragem de atacá-los? 5 De todos os lados, eu vou fazer com que o terror caia sobre vocês, e todos fugirão. Correrão para salvar a vida, e não ficará ninguém para reunir de novo as suas tropas. Sou eu, o Senhor, o Deus Todo-Poderoso, quem está falando.

6 — Porém no futuro farei com que os amonitas voltem a ser o que eram antes. Eu, o Senhor, estou falando.

7 O Senhor Todo-Poderoso disse o seguinte a respeito do país de Edom:

— Será que o povo da cidade de Temã perdeu o juízo? Será que os seus conselheiros não sabem mais dar conselhos? A sabedoria deles acabou? 8 Moradores de Dedã, virem e corram! Fujam e se escondam! Eu vou destruir os descendentes de Esaú, pois chegou a hora de castigá-los. 9 Quando alguém colhe uvas, sempre deixa algumas nos pés; e, quando os ladrões chegam de noite, levam apenas o que interessa. 10 Mas eu tirei todos os tesouros dos descendentes de Esaú e acabei com os seus esconderijos, e assim eles não podem mais se esconder. O povo de Edom e os seus parentes e vizinhos estão destruídos. Não escapou ninguém. 11 Deixem os seus órfãos comigo, que eu tomarei conta deles. As suas viúvas podem confiar em mim.

12 O Senhor disse ainda:

— Se até os que não mereciam foram castigados, será que você está pensando que ficará sem castigo? É claro que você também será castigado. 13 Eu mesmo jurei que a cidade de Bosra vai se tornar um espetáculo horrível e um lugar deserto; os outros vão zombar dela e usar o seu nome para rogar pragas. E todos os povoados em volta da cidade ficarão arrasados para sempre. Eu, o Senhor, estou falando.

14 Então eu disse:

— Recebi uma mensagem de Deus, o Senhor. Ele enviou um mensageiro para dizer às nações o seguinte: "Reúnam os seus exércitos e ataquem Edom!" 15 O Senhor fará de você, Edom, uma nação fraca, e ninguém o respeitará. 16 O seu orgulho o enganou. Não pense que alguém tem medo de você. Você vive nas cavernas das rochas, lá no alto da montanha; mas, embora more tão alto como uma águia, o Senhor o derrubará. Eu, o Senhor, estou falando.

17 O Senhor disse:

— Cairá sobre Edom uma destruição tão horrível, que todos os que passarem ficarão espantados e horrorizados com o que virem. 18 Acontecerá com Edom o que aconteceu com Sodoma e Gomorra, quando foram destruídas junto com as cidades vizinhas. Ninguém viverá mais lá, nem mesmo por pouco tempo. Sou eu, o Senhor, quem está falando. 19 Assim como um leão sai da floresta na beira do rio Jordão e sobe até a terra de pastos verdes, assim eu virei e farei com que os edomitas fujam correndo da sua terra. Então o chefe que eu escolher governará a nação. Quem pode se comparar comigo? Quem tem coragem de me desafiar? Que governador poderia me enfrentar? 20 Por isso, prestem atenção no plano que eu, o Senhor, fiz contra o povo de Edom; escutem o que vou fazer com os moradores da cidade de Temã. Até as crianças e os velhinhos serão arrastados, e todos ficarão horrorizados. 21 Quando Edom cair, o barulho será tão grande, que a terra tremerá, e os gritos de pavor serão ouvidos até no golfo de Ácaba. 22 O inimigo atacará a cidade de Bosra como uma águia que, com as asas abertas, se atira lá do alto contra a sua vítima. Naquele dia, os soldados de Edom terão tanto medo como a mulher que está com dores de parto.

23 O Senhor Deus disse o seguinte a respeito de Damasco:

— Os moradores das cidades de Hamate e Arpade estão preocupados e assustados porque ouviram más notícias. O medo rola em cima deles como o mar, e eles não têm descanso. 24 O povo de Damasco está fraco e virou para fugir apavorado. Estão cheios de dor e de angústia como uma mulher que está com dores de parto. 25 Essa famosa cidade, que era feliz, agora está completamente abandonada. 26 Portanto, naquele dia os moços e todos os soldados serão mortos nas ruas da cidade. Sou eu, o Senhor Todo-Poderoso, quem está falando. 27 Eu queimarei as muralhas de Damasco, e o fogo destruirá os palácios de Ben-Hadade.

28 O Senhor Deus disse o seguinte a respeito da tribo de Quedar e das autoridades da cidade de Hazor, que foram derrotadas pelo rei Nabucodonosor, da Babilônia:

— Saiam e ataquem o povo de Quedar; destruam essa tribo do Oriente! 29 Peguem as suas barracas, os seus rebanhos, as cortinas das suas barracas e tudo o que encontrarem nelas. Tomem os seus camelos e digam: "Em toda parte, o povo está com medo!"

30 — Povo de Hazor, eu, o Senhor, estou avisando vocês: fujam para longe e se escondam. O rei Nabucodonosor, da Babilônia, que planejou atacá-los, diz o seguinte: 31 "Vamos! Ataquem aquela gente que pensa que está firme e segura! A cidade deles fica longe das outras e não tem portões nem fechaduras." Sou eu, o Senhor, quem está falando.

32 — Tomem os camelos e todo o gado deles! Eu espalharei por toda parte essa gente que corta o cabelo bem curto e farei com que a desgraça caia sobre eles de todos os lados. Sou eu, o Senhor, quem está falando. 33 Hazor vai virar para sempre um deserto, um lugar onde somente lobos viverão. Ninguém vai morar ali, nem por pouco tempo.

34 Logo depois que Zedequias se tornou rei de Judá, o Senhor Deus me falou sobre o país de Elão. 35 O Senhor Todo-Poderoso disse:

— Eu matarei todos os flecheiros que fizeram de Elão um país poderoso. 36 Farei com que os ventos soprem de todos os lados contra Elão, e o seu povo se espalhará por toda parte, até que não haja mais nenhum país para onde eles não tenham fugido. 37 Vou fazer com que o povo de Elão fique com medo dos seus inimigos, daqueles que os querem matar. Na minha grande ira, eu acabarei com eles; mandarei exércitos contra eles até que sejam completamente destruídos. Sou eu, o Senhor, quem está falando. 38 Destruirei os reis e os líderes de Elão e colocarei ali o meu trono. 39 Porém no futuro farei com que o país de Elão volte a ser como era antes. Eu, o Senhor, falei.

1 Ammón fiairól ezt mondja az ÚR: Talán nincsenek Izráelnek fiai, nincs neki örököse? Miért vette birtokba Gádot Milkóm, és népe miért lakik annak városaiban?

2 Ezért még eljön az idő - így szól az ÚR -, amikor harci riadó hallatszik az ammóni Rabbá körül. Romhalmazzá lesz, falvait felégetik, Izráel pedig birtokba veszi örökségét - mondja az ÚR.

3 Jajgassatok Hesbón miatt, mert romba dől, kiáltozzatok, Rabbá leányai! Öltsetek gyászruhát, gyászoljatok, tántorogjatok a kőfalak között! Mert Milkóm fogságba megy papjaival és a vezetőkkel együtt.

4 Mit dicsekszel a völgyeiddel, termékeny völgyeiddel, te elbizakodott leány, aki kincseidben bízol, és azt mondod: Ki törhetne rám?

5 Majd bocsátok én rád rettegést mindenfelől - így szólt az Úr, a Seregek URa. Szétszóródtok, ki merre lát, senki sem gyűjti össze a bujdosókat.

6 De végül jóra fordítom Ammón fiainak sorsát - így szól az ÚR.

7 Edómról ezt mondja a Seregek URa: Nincs már bölcsesség Témánban? Semmivé lett az értelmesek terve, megzavarodott bölcsességük?

8 Fussatok, távozzatok innen, völgyek mélyén bujkáljatok, Dedán lakosai! Mert veszedelmet hozok Ézsaura, a büntetés idejét.

9 Ha szüretelők jönnek ellened, böngésznivalót sem hagynak&#59; ha rablók jönnek éjjel, rombolnak, míg megelégelik.

10 Átkutatom Ézsaut, rejtekhelyeit fölfedem, nem tud elbújni. Elpusztul ivadéka, rokonsága és szomszédai. Senki sem mondja:

11 Hagyd rám árváidat, én eltartom őket, és özvegyeid bízzanak bennem!

12 Mert ezt mondja az ÚR: Akikre nem vonatkozott az ítélet, hogy kiigyák a serleget, kénytelenek kiinni, és te büntetlenül maradnál?! Nem maradsz büntetlenül, hanem ki kell innod!

13 Mert magamra esküszöm - így szól az ÚR -, hogy Bocrá borzalmas, gyalázatos és átkozott romhalmaz lesz&#59; a többi város is örökre romhalmaz marad.

14 Hírt hallottam az ÚRtól, követ küldetett a népekhez: Gyűljetek össze, támadjatok rá, keljetek harcra ellene!

15 Kicsinnyé teszlek a népek között, megvetetté az emberek között.

16 Az szedett rá téged, hogy rettegtek tőled&#59; kevély volt a szíved. Sziklahasadékokban laksz, elfoglaltad a magas halmokat. De ha oly magasan fészkelsz is, mint a sas, onnan is ledöntelek! - így szól az ÚR.

17 Edóm pusztává lesz: aki csak arra jár, megborzad és fölszisszen az őt ért mindenféle csapás miatt.

18 Nem lakik ott többé senki, és nem tartózkodik benne egy ember sem - mondja az ÚR -, akárcsak az elpusztított Sodomában, Gomorában és szomszédságában.

19 Mint a Jordán bozótjából a zöldellő legelőre feljövő oroszlán, úgy űzöm el őket egy pillanat alatt, és választottamat helyezem föléje. Hiszen ki fogható hozzám, ki vonhat engem felelősségre, és melyik pásztor szállhat szembe velem?

20 Így hát halljátok meg az ÚR tervét, amelyet eltervezett Edóm ellen, és gondolatait, amelyeket kigondolt Témán lakói ellen: Még a kis bárányokat is elhurcolják, a legelőjüket is pusztává teszik.

21 Bukásuk hangjától megrendül a föld, hangos jajkiáltásuk elhallatszik a Vörös-tengerig.

22 Fölszáll, mint a sas, majd lecsap Bocrára kiterjesztett szárnnyal. Olyan lesz azon a napon Edóm vitézeinek a szíve, mint a vajúdó asszony szíve.

23 Damaszkuszról. Megdöbbent Hamát és Arpád, remegnek, mert rossz hírt hallottak. A tenger mellett aggodalom uralkodik, amely nem tud csillapodni.

24 Erőtlen lett Damaszkusz, menekülésre készül, rémület fogta el, szorongás és fájdalom jön rá, mint a szülő asszonyra.

25 Miért nem hagyták el a dicső várost, az örvendező várost?

26 Ezért elesnek ifjai a tereken, és a harcosok mind elvesznek azon a napon - így szól a Seregek URa.

27 Tüzet vetek Damaszkusz várfalára, és megemészti Ben-Hadad palotáit.

28 Így szól az ÚR Kédárról és Hácór királyságairól, amelyeket megvert Nebukadneccar, Babilónia királya: Rajta, vonuljatok Kédár ellen, és pusztítsátok a keleti népet!

29 Elveszik sátraikat és nyájukat, sátorlapjaikat, minden értéküket, elviszik tevéiket is, és így kiáltoznak feléjük: Iszonyat mindenütt!

30 Fussatok, bujdossatok el messzire, völgyek mélyén bujkáljatok, Hácór lakói! - így szól az ÚR. Mert tervet szőtt ellenetek Nebukadneccar, Babilónia királya, és gondolatokat gondolt ki ellenetek.

31 Rajta, vonuljatok föl a nép ellen, mely békében és biztonságban lakik! - így szól az ÚR. Nincsen kapuja, nincsen zára, egyedül lakik.

32 Tevéik prédára jutnak, tömérdek jószágukat elzsákmányolják. Szétszórom a lenyírt hajúakat minden égtáj felé, veszedelmet hozok rájuk mindenfelől - így szól az ÚR.

33 Hácór sakálok tanyája lesz, puszta marad örökre. Nem lakik ott senki, nem tartózkodik ott ember.

34 Így szólt az ÚR igéje Jeremiás prófétához Élámról, Cidkijjá júdai király uralkodása kezdetén:

35 Ezt mondja a Seregek URa: Összetöröm Élám íját, legfőbb erősségét.

36 Négy szelet támasztok Élám ellen az ég négy tája felől, szélnek szórom őket mindenfelé, és nem lesz olyan nép, amelyhez ne kerülnének az Élámból szétszóródottak.

37 Rémületbe ejtem Élámot ellenségei előtt, akik életére törnek. Veszedelmet hozok rájuk izzó haragomban - így szól az ÚR. Fegyvert küldök a nyomukba, míg csak meg nem semmisítem őket.

38 Felállítom trónomat Élámban, elpusztítom királyát és vezetőit! - így szól az ÚR.

39 De az utolsó időben jóra fordítom Élám sorsát! - így szól az ÚR.