1 No sétimo mês daquele ano, Ismael, filho de Netanias e neto de Elisama, que era da família do rei, foi até Mispa com dez homens para encontrar-se com Gedalias. Enquanto estavam todos ali, tomando uma refeição juntos, 2 Ismael e os dez homens que estavam com ele pegaram as suas espadas e mataram Gedalias. Assim mataram aquele que tinha sido posto pelo rei da Babilônia como governador do país. 3 Ismael também matou todos os judeus que estavam com Gedalias em Mispa e os soldados babilônios que estavam lá.

4 No dia seguinte, antes que alguém soubesse que Gedalias tinha sido morto, 5 chegaram ali oitenta homens. Eles vinham de Siquém, Siló e Samaria. Estavam com a barba raspada e as roupas rasgadas e tinham feito cortes no corpo. Eles traziam cereais e incenso para oferecer a Deus, o Senhor, no Templo. 6 Então Ismael saiu chorando de Mispa e foi encontrar-se com eles. Quando chegou perto deles, disse:

— Entrem e venham ver Gedalias.

7 Quando eles entraram na cidade, Ismael e os seus homens os mataram e jogaram os corpos num poço.

8 Mas havia no grupo dez homens que disseram a Ismael:

— Não nos mate! Temos trigo, cevada, azeite e mel escondidos no campo.

Aí ele desistiu e não os matou como havia feito com os seus companheiros. 9 Era grande o poço em que Ismael jogou os corpos dos homens que ele havia matado. O rei Asa o havia cavado para se prevenir contra os ataques do rei Baasa, de Israel. Ismael encheu esse poço com os corpos dos homens que haviam sido mortos. 10 E depois Ismael partiu para o país de Amom, levando como prisioneiros as filhas do rei e todo o resto do povo que estava em Mispa. O comandante-geral Nebuzaradã tinha deixado Gedalias como o responsável por essa gente.

11 Joanã, filho de Careá, e todos os chefes do exército que estavam com ele ouviram falar do crime que Ismael havia cometido. 12 Então reuniram os seus soldados e foram combater contra Ismael. Eles o alcançaram perto do grande poço de Gibeão. 13 Quando os prisioneiros de Ismael viram Joanã e os chefes do exército com ele, ficaram alegres. 14 Aí viraram e correram para o lado de Joanã. 15 Mas Ismael e oito dos seus homens escaparam de Joanã e fugiram para o país de Amom.

16 Então Joanã e os chefes do exército que estavam com ele reuniram os soldados, as mulheres, as crianças e os eunucos que Ismael havia levado de Mispa como prisioneiros, depois de ter matado Gedalias. Assim reuniram a gente que Joanã havia tomado de Ismael em Gibeão 17 e partiram, parando um pouco em Gerute-Quimã, perto de Belém. Eles queriam ir até o Egito 18 para fugir dos babilônios. Estavam com medo deles porque Ismael tinha matado Gedalias, aquele que havia sido posto como governador do país pelo rei da Babilônia.

1 A hetedik hónapban Jismáél, Netanjá fia, Elisámá unokája, aki királyi származású és a király vezető emberei közül való volt, tíz emberrel elment Gedaljához, Ahikám fiához Micpába. És amikor együtt étkeztek Micpában,

2 fölkelt Jismáél, Netanjá fia meg a vele levő tíz ember, és levágták Gedalját, Ahikám fiát, Sáfán unokáját karddal. Így ölték meg azt, akit Babilónia királya az ország helytartójává tett.

3 Levágta Jismáél azokat a júdaiakat is, akik Gedaljával voltak Micpában, sőt az ott tartózkodó káldeusokat és harcosokat is.

4 A Gedaljá megölése után következő napon, amikor még nem tudtak a dologról,

5 nyolcvan ember jött Sikemből, Silóból és Samáriából levágott szakállal, megszaggatott ruhában és bevagdalt testtel. Ételáldozat és tömjén volt náluk, amelyet az ÚR házába akartak vinni.

6 Jismáél, Netanjá fia azonban kiment eléjük Micpából, és amíg ment, egyre sírt. Amikor összetalálkoztak, ezt mondta nekik: Jöjjetek el Gedaljához, Ahikám fiához!

7 De amint a város közepére értek, lemészárolta és egy ciszternába dobta őket Jismáél, Netanjá fia, a vele levő emberek segítségével.

8 De volt köztük tíz ember, akik ezt mondták Jismáélnak: Ne ölj meg minket, mert elrejtett kincsünk van a mezőn: búza és árpa, olaj és méz. Ezért békén hagyta, és nem ölte meg őket társaikkal együtt.

9 Azoknak az embereknek a holttestét, akiket megöltek, mert Gedaljával tartottak, abba a ciszternába dobatta bele Jismáél, amelyet Ászá király készített, amikor megtámadta Baasá izráeli király. Ezt töltötte meg Jismáél, Netanjá fia a megöltekkel.

10 Azután foglyul ejtette Jismáél Micpában a nép egész maradékát, a király leányait és az egész népet, amely Micpában maradt, akiket Nebuzaradán testőrparancsnok Gedaljára, Ahikám fiára bízott. Foglyul ejtette őket Jismáél, Netanjá fia, és elindult, hogy visszamenjen az ammóniakhoz.

11 De meghallotta Jóhánán, Káréah fia és a haderő vezérei, akik vele voltak, hogy milyen gonoszságot követett el Jismáél, Netanjá fia.

12 Ezért maguk mellé vették összes emberüket, és elindultak, hogy megtámadják Jismáélt, Netanjá fiát. Utol is érték a Gibeón mellett levő nagy víznél.

13 Amikor a Jismáéllal levő egész nép megpillantotta Jóhánánt, Káréah fiát és vele együtt a haderő vezéreit, megörültek.

14 És megfordult az egész nép, amelyet Jismáél foglyul ejtett Micpában, és visszament Jóhánánhoz, Káréah fiához.

15 Jismáél, Netanjá fia pedig nyolc emberrel elmenekült Jóhánán elől, és az ammóniakhoz ment.

16 Jóhánán, Káréah fia, a haderő vezéreivel együtt, akik vele voltak, maga mellé vette a Micpából való maradék népet, amelyet visszaszerzett Jismáéltól, Netanjá fiától, miután ez megölte Gedalját, Ahikám fiát. Visszahozta Gibeónból a vitézeket és a harcosokat, az asszonyokat és a gyermekeket meg az udvari embereket.

17 Elindultak, és Kimhám szállásainál tartózkodtak Betlehem mellett, mert Egyiptomba akartak menni.

18 Féltek ugyanis a káldeusoktól, mert Jismáél, Netanjá fia megölte Gedalját, Ahikám fiát, akit Babilónia királya az ország helytartójává tett.