1 A resposta branda desvia o furor,

mas a palavra dura suscita a ira.

2 A língua dos sábios adorna o conhecimento,

mas a boca dos insensatos derrama a estultícia.

3 Os olhos do Senhor estão em todo lugar,

contemplando os maus e os bons.

4 A língua serena é árvore de vida,

mas a perversa quebranta o espírito.

5 O insensato despreza a instrução de seu pai,

mas o que atende à repreensão consegue a prudência.

6 Na casa do justo há grande tesouro,

mas na renda dos perversos há perturbação.

7 A língua dos sábios derrama o conhecimento,

mas o coração dos insensatos não procede assim.

8 O sacrifício dos perversos é abominável ao Senhor,

mas a oração dos retos é o seu contentamento.

9 O caminho do perverso é abominação ao Senhor,

mas este ama o que segue a justiça.

10 Disciplina rigorosa há para o que deixa a vereda,

e o que odeia a repreensão morrerá.

11 O além e o abismo estão descobertos perante o Senhor;

quanto mais o coração dos filhos dos homens!

12 O escarnecedor não ama àquele que o repreende,

nem se chegará para os sábios.

13 O coração alegre aformoseia o rosto,

mas com a tristeza do coração o espírito se abate.

14 O coração sábio procura o conhecimento,

mas a boca dos insensatos se apascenta de estultícia.

15 Todos os dias do aflito são maus,

mas a alegria do coração é banquete contínuo.

16 Melhor é o pouco, havendo o temor do Senhor,

do que grande tesouro onde há inquietação.

17 Melhor é um prato de hortaliças onde há amor

do que o boi cevado e, com ele, o ódio.

18 O homem iracundo suscita contendas,

mas o longânimo apazigua a luta.

19 O caminho do preguiçoso é como que cercado de espinhos,

mas a vereda dos retos é plana.

20 O filho sábio alegra a seu pai,

mas o homem insensato despreza a sua mãe.

21 A estultícia é alegria para o que carece de entendimento,

mas o homem sábio anda retamente.

22 Onde não há conselho fracassam os projetos,

mas com os muitos conselheiros há bom êxito.

23 O homem se alegra em dar resposta adequada,

e a palavra, a seu tempo, quão boa é!

24 Para o sábio há o caminho da vida que o leva para cima,

a fim de evitar o inferno, embaixo.

25 O Senhor deita por terra a casa dos soberbos;

contudo, mantém a herança da viúva.

26 Abomináveis são para o Senhor os desígnios do mau,

mas as palavras bondosas lhe são aprazíveis.

27 O que é ávido por lucro desonesto transtorna a sua casa,

mas o que odeia o suborno, esse viverá.

28 O coração do justo medita o que há de responder,

mas a boca dos perversos transborda maldades.

29 O Senhor está longe dos perversos,

mas atende à oração dos justos.

30 O olhar de amigo alegra ao coração;

as boas-novas fortalecem até os ossos.

31 Os ouvidos que atendem à repreensão salutar

no meio dos sábios têm a sua morada.

32 O que rejeita a disciplina menospreza a sua alma,

porém o que atende à repreensão adquire entendimento.

33 O temor do Senhor é a instrução da sabedoria,

e a humildade precede a honra.

1 Az engedelmes felelet elfordítja a harag felgerjedését; a megbántó beszéd pedig támaszt haragot.2 A bölcsek nyelve beszél jó tudományt: a tudatlanoknak száján pedig bolondság buzog ki.3 Minden helyeken [vannak] az Úrnak szemei, nézvén a jókat és gonoszokat.4 A nyelv szelídsége életnek fája; az abban való hamisság pedig a léleknek gyötrelme.5 A bolond megútálja az õ atyjának tanítását; a ki pedig megbecsüli a dorgálást, igen eszes.6 Az igaznak házában nagy kincs van; az istentelennek jövedelmében pedig háborúság.7 A bölcseknek ajkaik hintegetnek tudományt; a bolondoknak pedig elméje nem helyes.8 Az istentelenek áldozatja gyûlölséges az Úrnak; az igazak könyörgése pedig kedves néki.9 Utálat az Úrnál az istentelennek úta; azt pedig, a ki követi az igazságot, szereti.10 Gonosz dorgálás [jõ] arra, a ki útját elhagyja; a ki gyûlöli a fenyítéket, meghal.11 A sír és a pokol az Úr elõtt vannak; mennyivel inkább az emberek szíve.12 Nem szereti a csúfoló a feddést, [és] a bölcsekhez nem megy.13 A vidám elme megvidámítja az orczát; de a szívnek bánatja miatt a lélek megszomorodik.14 Az eszesnek elméje keresi a tudományt; a tudatlanok szája pedig legel bolondságot.15 Minden napjai a szegénynek nyomorúságosak; a vidám elméjûnek pedig szüntelen lakodalma [van.]16 Jobb a kevés az Úrnak félelmével, mint a temérdek kincs, a hol háborúság van.17 Jobb a paréjnak étele, a hol szeretet van, mint a hízlalt ökör, a hol van gyûlölség.18 A haragos férfiú szerez háborúságot; a hosszútûrõ pedig lecsendesíti a háborgást.19 A restnek útja olyan, mint a tövises sövény; az igazaknak pedig útja megegyengetett.20 A bölcs fiú örvendezteti az atyját; a bolond ember pedig megútálja az anyját.21 A bolondság öröme az esztelennek; de az értelmes férfiú igazán jár.22 Hiábavalók lesznek a gondolatok, mikor nincs tanács; de a tanácsosok sokaságában elõmennek.23 Öröme van az embernek szája feleletében; és az idejében [mondott] beszéd, oh mely igen jó!24 Az életnek úta felfelé van az értelmes ember számára, hogy eltávozzék a pokoltól, mely aláfelé van.25 A kevélyeknek házát kiszakgatja az Úr; megerõsíti pedig az özvegynek határát.26 Útálatosak az Úrnak a gonosz gondolatok; de kedvesek a tiszta beszédek.27 Megháborítja az õ házát, a ki követi a telhetetlenséget; a ki pedig gyûlöli az ajándékokat, él az.28 Az igaznak elméje meggondolja, mit szóljon; az istenteleneknek pedig szája ontja a gonoszt.29 Messze [van] az Úr az istentelenektõl; az igazaknak pedig könyörgését meghallgatja.30 A szemek világa megvidámítja a szívet; a jó hír megerõsíti a csontokat.31 A mely fül hallgatja az életnek dorgálását, a bölcsek között lakik.32 A ki elvonja magát az erkölcsi tanítástól, megútálja az õ lelkét; a ki pedig hallgatja a feddést, értelmet szerez.33 Az Úrnak félelme a bölcseségnek tudománya, és a tisztességnek elõtte jár az alázatosság.