1 Mais vale o bom nome do que as muitas riquezas;

e o ser estimado é melhor do que a prata e o ouro.

2 O rico e o pobre se encontram;

a um e a outro faz o Senhor.

3 O prudente vê o mal e esconde-se;

mas os simples passam adiante e sofrem a pena.

4 O galardão da humildade e o temor do Senhor

são riquezas, e honra, e vida.

5 Espinhos e laços há no caminho do perverso;

o que guarda a sua alma retira-se para longe deles.

6 Ensina a criança no caminho em que deve andar,

e, ainda quando for velho, não se desviará dele.

7 O rico domina sobre o pobre,

e o que toma emprestado é servo do que empresta.

8 O que semeia a injustiça segará males;

e a vara da sua indignação falhará.

9 O generoso será abençoado,

porque dá do seu pão ao pobre.

10 Lança fora o escarnecedor, e com ele se irá a contenda;

cessarão as demandas e a ignomínia.

11 O que ama a pureza do coração e é grácil no falar

terá por amigo o rei.

12 Os olhos do Senhor conservam aquele que tem conhecimento,

mas as palavras do iníquo ele transtornará.

13 Diz o preguiçoso: Um leão está lá fora;

serei morto no meio das ruas.

14 Cova profunda é a boca da mulher estranha;

aquele contra quem o Senhor se irar cairá nela.

15 A estultícia está ligada ao coração da criança,

mas a vara da disciplina a afastará dela.

16 O que oprime ao pobre para enriquecer a si

ou o que dá ao rico certamente empobrecerá.

17 Inclina o ouvido, e ouve as palavras dos sábios,

e aplica o coração ao meu conhecimento.

18 Porque é coisa agradável os guardares no teu coração

e os aplicares todos aos teus lábios.

19 Para que a tua confiança esteja no Senhor,

quero dar-te hoje a instrução, a ti mesmo.

20 Porventura, não te escrevi excelentes coisas

acerca de conselhos e conhecimentos,

21 para mostrar-te a certeza das palavras da verdade,

a fim de que possas responder claramente aos que te enviarem?

22 Não roubes ao pobre, porque é pobre,

nem oprimas em juízo ao aflito,

23 porque o Senhor defenderá a causa deles

e tirará a vida aos que os despojam.

24 Não te associes com o iracundo,

nem andes com o homem colérico,

25 para que não aprendas as suas veredas

e, assim, enlaces a tua alma.

26 Não estejas entre os que se comprometem

e ficam por fiadores de dívidas,

27 pois, se não tens com que pagar,

por que arriscas perder a cama de debaixo de ti?

28 Não removas os marcos antigos

que puseram teus pais.

29 Vês a um homem perito na sua obra?

Perante reis será posto; não entre a plebe.

1 Kivánatosb a jó hírnév nagy gazdagságnál; ezüstnél és aranynál a kedvesség jobb.2 A gazdag és szegény összetalálkoznak, mindkettõt pedig az Úr szerzi.3 Az eszes meglátja a bajt és elrejti magát; a bolondok pedig neki mennek és kárát vallják.4 Az alázatosságnak bére az Úr félelme, gazdagság és tisztesség és élet.5 Tövisek [és] tõrök vannak a gonosznak útában; a ki megõrzi a maga lelkét, távol jár azoktól.6 Tanítsd a gyermeket az õ útjának módja szerint; még mikor megvénhedik is, el nem távozik attól.7 A gazdag a szegényeken uralkodik, és szolgája a kölcsönvevõ a kölcsönadónak.8 A ki vet álnokságot, arat nyomorúságot; és az õ haragjának vesszeje megtöretik.9 Az irgalmas szemû ember megáldatik, mert adott az õ kenyerébõl a szegénynek.10 Ûzd el a csúfolót, és elmegy a háborgás is, és megszünik a patvarkodás és a szidalmazás.11 A ki szereti a szívnek tisztaságát, beszéde kedvesség: annak barátja a király.12 Az Úrnak szemei megõrzik a tudományt; a hitetlennek beszédét pedig felforgatja.13 A rest azt mondja: oroszlán van ottkin, az utczák közepén megölettetném.14 Mély verem az idegen asszonyoknak szája; a kire haragszik az Úr, oda esik.15 A gyermek elméjéhez köttetett a bolondság; [de] a fenyítés vesszeje messze elûzi õ tõle azt.16 A ki elnyomja a szegényt, hogy szaporítsa az õ [marháját]; a ki ád a gazdagnak: végre szûkölködésre [jut.]17 Hajtsd füledet, és hallgasd a bölcseknek beszédeit; és a te elmédet figyelmeztesd az én tudományomra.18 Mert gyönyörûséges lesz, ha megtartod azokat szívedben; legyenek együtt állandók a te ajkaidon!19 Hogy az Úrban legyen a te bizodalmad, arra tanítottalak ma téged, igen, téged.20 Nem írtam-é néked drága szép tanulságokat, tanácsokban és tudományban?21 Hogy tudtodra adjam néked az igazság beszédinek bizonyos voltát: hogy igaz beszédet vígy válaszul elküldõidnek.22 Ne rabold ki a szegényt, mert szegény õ; és meg ne rontsd a nyomorultat a kapuban;23 Mert az Úr forgatja azoknak ügyét, és az õ kirablóik életét elragadja.24 Ne tarts barátságot a haragossal, és a dühösködõvel ne menj;25 Hogy el ne tanuld az õ útait, és tõrt ne keress tennen magadnak.26 Ne légy azok közt, a kik kézbe csapnak, a kik adósságért kezeskednek.27 Ha nincs néked mibõl megadnod; miért vegye el a te ágyadat te alólad?28 Ne bontsd el a régi határt, melyet csináltak a te eleid.29 Láttál-é az õ dolgában szorgalmatos embert? A királyok elõtt álland, nem marad meg az alsó rendûek között.