1 Fogem os perversos, sem que ninguém os persiga;

mas o justo é intrépido como o leão.

2 Por causa da transgressão da terra,

mudam-se frequentemente os príncipes,

mas por um, sábio e prudente, se faz estável a sua ordem.

3 O homem pobre que oprime os pobres é como chuva

que a tudo arrasta e não deixa trigo.

4 Os que desamparam a lei louvam o perverso,

mas os que guardam a lei se indignam contra ele.

5 Os homens maus não entendem o que é justo,

mas os que buscam o Senhor entendem tudo.

6 Melhor é o pobre que anda na sua integridade

do que o perverso, nos seus caminhos, ainda que seja rico.

7 O que guarda a lei é filho prudente,

mas o companheiro de libertinos envergonha a seu pai.

8 O que aumenta os seus bens com juros e ganância

ajunta-os para o que se compadece do pobre.

9 O que desvia os ouvidos de ouvir a lei,

até a sua oração será abominável.

10 O que desvia os retos para o mau caminho,

ele mesmo cairá na cova que fez,

mas os íntegros herdarão o bem.

11 O homem rico é sábio aos seus próprios olhos;

mas o pobre que é sábio sabe sondá-lo.

12 Quando triunfam os justos, há grande festividade;

quando, porém, sobem os perversos, os homens se escondem.

13 O que encobre as suas transgressões jamais prosperará;

mas o que as confessa e deixa alcançará misericórdia.

14 Feliz o homem constante no temor de Deus;

mas o que endurece o coração cairá no mal.

15 Como leão que ruge e urso que ataca,

assim é o perverso que domina sobre um povo pobre.

16 O príncipe falto de inteligência multiplica as opressões,

mas o que aborrece a avareza viverá muitos anos.

17 O homem carregado do sangue de outrem

fugirá até à cova;

ninguém o detenha.

18 O que anda em integridade será salvo,

mas o perverso em seus caminhos cairá logo.

19 O que lavra a sua terra virá a fartar-se de pão,

mas o que se ajunta a vadios se fartará de pobreza.

20 O homem fiel será cumulado de bênçãos,

mas o que se apressa a enriquecer não passará sem castigo.

21 Parcialidade não é bom,

porque até por um bocado de pão o homem prevaricará.

22 Aquele que tem olhos invejosos corre atrás das riquezas,

mas não sabe que há de vir sobre ele a penúria.

23 O que repreende ao homem achará, depois, mais favor

do que aquele que lisonjeia com a língua.

24 O que rouba a seu pai ou a sua mãe e diz: Não é pecado,

companheiro é do destruidor.

25 O cobiçoso levanta contendas,

mas o que confia no Senhor prosperará.

26 O que confia no seu próprio coração é insensato,

mas o que anda em sabedoria será salvo.

27 O que dá ao pobre não terá falta,

mas o que dele esconde os olhos será cumulado de maldições.

28 Quando sobem os perversos, os homens se escondem,

mas, quando eles perecem, os justos se multiplicam.

1 Minden istentelen fut, ha senki nem üldözi is; az igazak pedig, mint az ifjú oroszlán, bátrak.2 Az ország bûne miatt sok annak a fejedelme; az eszes és tudós ember által pedig hosszabbodik fennállása.3 A szegény ember[bõl támadott] elnyomója a szegényeknek hasonló a pusztító esõhöz, mely nem hágy kenyeret.4 A kik elhagyják a törvényt, dicsérik a latrokat; de a kik megtartják a törvényt, harczolnak azokkal.5 A gonoszságban élõ emberek nem értik meg az igazságot; a kik pedig keresik az Urat, mindent megértenek.6 Jobb a szegény, a ki jár tökéletesen, mint a kétfelé sántáló istentelen, a ki gazdag.7 A ki megõrzi a törvényt, eszes fiú az; a ki pedig társalkodik a dobzódókkal, gyalázattal illeti atyját.8 A ki öregbíti az õ marháját kamattal és uzsorával, annak gyûjt, a ki könyörül a szegényeken.9 Valaki elfordítja az õ fülét a törvénynek hallásától, annak könyörgése is útálatos.10 A ki elcsábítja az igazakat gonosz útra, vermébe maga esik bele; a tökéletesek pedig örökség szerint bírják a jót.11 Bölcs az õ maga szemei elõtt a gazdag ember; de az eszes szegény megvizsgálja õt.12 Mikor örvendeznek az igazak, nagy ékesség az; mikor pedig az istentelenek feltámadnak, keresni kell az embert.13 A ki elfedezi az õ vétkeit, nem lesz jó dolga; a ki pedig megvallja és elhagyja, irgalmasságot nyer.14 Boldog ember, a ki szüntelen retteg; a ki pedig megkeményíti az õ szívét, bajba esik.15 Mint az ordító oroszlán és éhezõ medve, olyan a szegény népen uralkodó istentelen.16 Az értelemben szûkölködõ fejedelem nagy elnyomó is; [de] a ki gyûlöli a hamis nyereséget, meghosszabbítja napjait.17 Az ember, a kit ember-vér terhel, a sírig fut; senki ne támogassa õt.18 A ki jár tökéletesen, megtartatik; a ki pedig álnokul két úton jár, egyszerre elesik.19 A ki munkálja az õ földét, megelégedik étellel; a ki pedig hiábavalóságok után futkos, megelégedik szegénységgel.20 A hivõ ember bõvelkedik áldásokkal; de a ki hirtelen akar gazdagulni, büntetlen nem marad.21 Személyt válogatni nem jó; mert [még] egy falat kenyérért [is] vétkezhetik az ember.22 Siet a marhakeresésre a gonosz szemû ember; és nem veszi észre, hogy szükség jõ reá.23 A ki megfeddi az embert, végre [is] inkább kedvességet talál, mint a sima nyelvû.24 A ki megrabolja az atyját, és anyját és azt mondja: nem vétek! társa a romboló embernek.25 A telhetetlen lélek háborúságot szerez; a ki pedig bízik az Úrban, megerõsödik.26 A ki bízik magában, bolond az; a ki pedig jár bölcsen, megszabadul.27 A ki ád a szegénynek, nem lesz néki szüksége; a ki pedig elrejti a szemét, megsokasulnak rajta az átkok.28 Mikor felemeltetnek az istentelenek, elrejti magát az ember; de mikor azok elvesznek, öregbülnek az igazak.