1 Provérbios de Salomão, filho de Davi, o rei de Israel.

2 Para aprender a sabedoria e o ensino;

para entender as palavras de inteligência;

3 para obter o ensino do bom proceder,

a justiça, o juízo e a equidade;

4 para dar aos simples prudência

e aos jovens, conhecimento e bom siso.

5 Ouça o sábio e cresça em prudência;

e o instruído adquira habilidade

6 para entender provérbios e parábolas,

as palavras e enigmas dos sábios.

7 O temor do Senhor é o princípio do saber,

mas os loucos desprezam a sabedoria e o ensino.

8 Filho meu, ouve o ensino de teu pai

e não deixes a instrução de tua mãe.

9 Porque serão diadema de graça para a tua cabeça

e colares, para o teu pescoço.

10 Filho meu, se os pecadores querem seduzir-te,

não o consintas.

11 Se disserem: Vem conosco, embosquemo-nos para derramar sangue,

espreitemos, ainda que sem motivo, os inocentes;

12 traguemo-los vivos, como o abismo,

e inteiros, como os que descem à cova;

13 acharemos toda sorte de bens preciosos;

encheremos de despojos a nossa casa;

14 lança a tua sorte entre nós;

teremos todos uma só bolsa.

15 Filho meu, não te ponhas a caminho com eles;

guarda das suas veredas os pés;

16 porque os seus pés correm para o mal

e se apressam a derramar sangue.

17 Pois debalde se estende a rede

à vista de qualquer ave.

18 Estes se emboscam contra o seu próprio sangue

e a sua própria vida espreitam.

19 Tal é a sorte de todo ganancioso;

e este espírito de ganância tira a vida de quem o possui.

20 Grita na rua a Sabedoria,

nas praças, levanta a voz;

21 do alto dos muros clama,

à entrada das portas e nas cidades profere as suas palavras:

22 Até quando, ó néscios, amareis a necedade?

E vós, escarnecedores, desejareis o escárnio?

E vós, loucos, aborrecereis o conhecimento?

23 Atentai para a minha repreensão;

eis que derramarei copiosamente para vós outros o meu espírito

e vos farei saber as minhas palavras.

24 Mas, porque clamei, e vós recusastes;

porque estendi a mão, e não houve quem atendesse;

25 antes, rejeitastes todo o meu conselho

e não quisestes a minha repreensão;

26 também eu me rirei na vossa desventura,

e, em vindo o vosso terror, eu zombarei,

27 em vindo o vosso terror como a tempestade,

em vindo a vossa perdição como o redemoinho,

quando vos chegar o aperto e a angústia.

28 Então, me invocarão, mas eu não responderei;

procurar-me-ão, porém não me hão de achar.

29 Porquanto aborreceram o conhecimento

e não preferiram o temor do Senhor;

30 não quiseram o meu conselho

e desprezaram toda a minha repreensão.

31 Portanto, comerão do fruto do seu procedimento

e dos seus próprios conselhos se fartarão.

32 Os néscios são mortos por seu desvio,

e aos loucos a sua impressão de bem-estar os leva à perdição.

33 Mas o que me der ouvidos habitará seguro,

tranquilo e sem temor do mal.

1 Salamonnak, Dávid fiának, Izráel királyának példabeszédei,2 Bölcseség és erkölcsnek tanulására, értelmes beszédek megértésére;3 Okos fenyítéknek, igazságnak és ítéletnek és becsületességnek megnyerésére;4 Együgyûeknek eszesség, gyermeknek tudomány és meggondolás adására.5 Hallja a bölcs és öregbítse az õ tanulságát, és az értelmes szerezzen érett tanácsokat.6 Példabeszédnek és példázatnak, bölcsek beszédeinek és találós meséinek megértésére.7 Az Úrnak félelme feje a bölcseségnek; a bölcseséget és erkölcsi tanítást a bolondok megútálják.8 Hallgasd, fiam, a te atyádnak erkölcsi tanítását, és a te anyádnak oktatását el ne hagyd.9 Mert kedves ékesség lesz a te fejednek, és aranyláncz a te nyakadra.10 Fiam, ha a bûnösök el akarnak csábítani téged: ne fogadd beszédöket.11 Ha azt mondják: jere mi velünk, leselkedjünk vér után, rejtezzünk el az ártatlan ellen ok nélkül;12 Nyeljük el azokat, mint a sír elevenen, és egészen, mint a kik mélységbe szállottak;13 Minden drága marhát nyerünk, megtöltjük a mi házainkat zsákmánnyal;14 Sorsodat vesd közénk; egy erszényünk legyen mindnyájunknak:15 Fiam, ne járj egy úton ezekkel, tartóztasd meg lábaidat ösvényüktõl;16 Mert lábaik a gonoszra futnak, és sietnek a vérnek ontására.17 Mert hiába vetik ki a hálót minden szárnyas állat szemei elõtt:18 Ezek mégis vérök árán is ólálkodnak, lelkök árán is leselkednek;19 Ilyen az útja minden kapzsi embernek: gazdájának életét veszi el.20 A bölcseség künn szerül-szerte kiált; az utczákon zengedezteti az õ szavát.21 Lármás utczafõkön kiált a kapuk bemenetelin, a városban szólja az õ beszédit.22 Míglen szeretitek, oh ti együgyûek az együgyûséget, és gyönyörködnek a csúfolók csúfolásban, és gyûlölik a balgatagok a tudományt?!23 Térjetek az én dorgálásomhoz; ímé közlöm veletek az én lelkemet, tudtotokra adom az én beszédimet néktek.24 Mivelhogy hívtalak [titeket,] és vonakodtatok, kiterjesztém az én kezemet, és senki eszébe nem vette;25 És elhagytátok minden én tanácsomat, és az én feddésemmel nem gondoltatok:26 Én is a ti nyomorúságtokon nevetek, megcsúfollak, mikor eljõ az, a mitõl féltek.27 Mikor eljõ, mint a vihar, az, a mitõl féltek, és a ti nyomorúságtok, mint a forgószél elközelget: mikor eljõ ti reátok a nyomorgatás és a szorongatás.28 Akkor segítségül hívnak engem, de nem hallgatom meg: keresnek engem, de meg nem találnak.29 Azért hogy gyûlölték a bölcseséget, és az Úrnak félelmét nem választották.30 Nem engedtek az én tanácsomnak; megvetették minden én feddésemet.31 Esznek azért az õ útjoknak gyümölcsébõl, és az õ tanácsokból megelégednek.32 Mert az együgyûeknek pártossága megöli õket, és a balgatagoknak szerencséje elveszti õket.33 A ki pedig hallgat engem, lakozik bátorságosan, és csendes lesz a gonosznak félelmétõl.