1 Não clama, porventura, a Sabedoria,

e o Entendimento não faz ouvir a sua voz?

2 No cimo das alturas, junto ao caminho,

nas encruzilhadas das veredas ela se coloca;

3 junto às portas, à entrada da cidade,

à entrada das portas está gritando:

4 A vós outros, ó homens, clamo;

e a minha voz se dirige aos filhos dos homens.

5 Entendei, ó simples, a prudência;

e vós, néscios, entendei a sabedoria.

6 Ouvi, pois falarei coisas excelentes;

os meus lábios proferirão coisas retas.

7 Porque a minha boca proclamará a verdade;

os meus lábios abominam a impiedade.

8 São justas todas as palavras da minha boca;

não há nelas nenhuma coisa torta, nem perversa.

9 Todas são retas para quem as entende

e justas, para os que acham o conhecimento.

10 Aceitai o meu ensino, e não a prata,

e o conhecimento, antes do que o ouro escolhido.

11 Porque melhor é a sabedoria do que joias,

e de tudo o que se deseja nada se pode comparar com ela.

12 Eu, a Sabedoria, habito com a prudência

e disponho de conhecimentos e de conselhos.

13 O temor do Senhor consiste em aborrecer o mal;

a soberba, a arrogância, o mau caminho

e a boca perversa, eu os aborreço.

14 Meu é o conselho e a verdadeira sabedoria,

eu sou o Entendimento, minha é a fortaleza.

15 Por meu intermédio, reinam os reis,

e os príncipes decretam justiça.

16 Por meu intermédio, governam os príncipes,

os nobres e todos os juízes da terra.

17 Eu amo os que me amam;

os que me procuram me acham.

18 Riquezas e honra estão comigo,

bens duráveis e justiça.

19 Melhor é o meu fruto do que o ouro, do que o ouro refinado;

e o meu rendimento, melhor do que a prata escolhida.

20 Ando pelo caminho da justiça,

no meio das veredas do juízo,

21 para dotar de bens os que me amam

e lhes encher os tesouros.

22 O Senhor me possuía no início de sua obra,

antes de suas obras mais antigas.

23 Desde a eternidade fui estabelecida,

desde o princípio, antes do começo da terra.

24 Antes de haver abismos, eu nasci,

e antes ainda de haver fontes carregadas de águas.

25 Antes que os montes fossem firmados,

antes de haver outeiros, eu nasci.

26 Ainda ele não tinha feito a terra, nem as amplidões,

nem sequer o princípio do pó do mundo.

27 Quando ele preparava os céus, aí estava eu;

quando traçava o horizonte sobre a face do abismo;

28 quando firmava as nuvens de cima;

quando estabelecia as fontes do abismo;

29 quando fixava ao mar o seu limite,

para que as águas não traspassassem os seus limites;

quando compunha os fundamentos da terra;

30 então, eu estava com ele e era seu arquiteto,

dia após dia, eu era as suas delícias,

folgando perante ele em todo o tempo;

31 regozijando-me no seu mundo habitável

e achando as minhas delícias com os filhos dos homens.

32 Agora, pois, filhos, ouvi-me,

porque felizes serão os que guardarem os meus caminhos.

33 Ouvi o ensino, sede sábios

e não o rejeiteis.

34 Feliz o homem que me dá ouvidos,

velando dia a dia às minhas portas,

esperando às ombreiras da minha entrada.

35 Porque o que me acha acha a vida

e alcança favor do Senhor.

36 Mas o que peca contra mim violenta a própria alma.

Todos os que me aborrecem amam a morte.

1 Avagy a bölcsesség nem kiált-é, és az értelem nem bocsátja-é ki az õ szavát?2 A magas helyeknek tetein az úton, sok ösvény összetalálkozásánál áll meg.3 A kapuk mellett a városnak bemenetelin, az ajtók bemenetelinél zeng.4 Tinéktek kiáltok, férfiak; és az én szóm az emberek fiaihoz [van!]5 Értsétek meg ti együgyûek az eszességet, és ti balgatagok vegyétek eszetekbe az értelmet.6 Halljátok meg; mert jeles dolgokat szólok és az én számnak felnyitása igazság.7 Mert igazságot mond ki az én ínyem, és útálat az én ajkaimnak a gonoszság.8 Igaz én számnak minden beszéde, semmi sincs ezekben hamis, vagy elfordult dolog.9 Mind egyenesek az értelmesnek, és igazak azoknak, kik megnyerték a tudományt.10 Vegyétek az én tanításomat, és nem a pénzt; és a tudományt inkább, mint a választott aranyat.11 Mert jobb a bölcseség a drágagyöngyöknél; és semmi gyönyörûségek ehhez egyenlõk nem lehetnek.12 Én bölcsesség lakozom az eszességben, és a megfontolás tudományát megnyerem.13 Az Úrnak félelme a gonosznak gyûlölése; a kevélységet és felfuvalkodást és a gonosz útat, és az álnok szájat gyûlölöm.14 Enyém a tanács és a valóság, én vagyok az eszesség, enyém az erõ.15 Én általam uralkodnak a királyok, és az uralkodók végeznek igazságot.16 Én általam viselnek a fejedelmek fejedelemséget, és a nemesek, a földnek minden birái.17 Én az engem szeretõket szeretem, és a kik engem szorgalmasan keresnek, megtalálnak.18 Gazdagság és tisztesség van nálam, megmaradandó jó és igazság.19 Jobb az én gyümölcsöm a tiszta aranynál és színaranynál, és az én hasznom a válogatott ezüstnél.20 Az igazságnak útán járok, és az igazság ösvényének közepén.21 Hogy az engem szeretõknek valami valóságost adjak örökségül, és erszényeiket megtöltsem.22 Az Úr az õ útának kezdetéül szerzett engem; az õ munkái elõtt régen.23 Örök idõktõl fogva felkenettem, kezdettõl, a föld kezdetétõl fogva.24 Még mikor semmi mélységek nem voltak, születtem vala; még mikor semmi források, vízzel teljesek nem voltak.25 Minekelõtte a hegyek leülepedtek volna, a halmoknak elõtte születtem.26 Mikor még nem csinálta vala a földet és a mezõket, és a világ porának kezdetét.27 Mikor készíté az eget, ott valék; mikor felveté a mélységek színén a kerekséget;28 Mikor megerõsíté a felhõket ott fenn, mikor erõsekké lõnek a mélységeknek forrásai;29 Mikor felveté a tengernek határit, hogy a vizek át ne hágják az õ parancsolatját, mikor megállapítá e földnek fundamentomait:30 Mellette valék mint kézmíves, és gyönyörûsége valék mindennap, játszva õ elõtte minden idõben.31 Játszva az õ földének kerekségén, és gyönyörûségem[et] [lelve ]az emberek fiaiban.32 És most fiaim, hallgassatok engemet, és boldogok, a kik az én útaimat megtartják.33 Hallgassátok a tudományt és legyetek bölcsek, és magatokat el ne vonjátok!34 Boldog ember, a ki hallgat engem, az én ajtóm elõtt virrasztván minden nap, az én ajtóim félfáit õrizvén.35 Mert a ki megnyer engem, nyert életet, és szerzett az Úrtól jóakaratot.36 De a ki vétkezik ellenem, erõszakot cselekszik az õ lelkén; minden, valaki engem gyûlöl, szereti a halált!