1 A mulher sábia edifica a sua casa,

mas a insensata, com as próprias mãos, a derriba.

2 O que anda na retidão teme ao Senhor,

mas o que anda em caminhos tortuosos, esse o despreza.

3 Está na boca do insensato a vara para a sua própria soberba,

mas os lábios do prudente o preservarão.

4 Não havendo bois, o celeiro fica limpo,

mas pela força do boi há abundância de colheitas.

5 A testemunha verdadeira não mente,

mas a falsa se desboca em mentiras.

6 O escarnecedor procura a sabedoria e não a encontra,

mas para o prudente o conhecimento é fácil.

7 Foge da presença do homem insensato,

porque nele não divisarás lábios de conhecimento.

8 A sabedoria do prudente é entender o seu próprio caminho,

mas a estultícia dos insensatos é enganadora.

9 Os loucos zombam do pecado,

mas entre os retos há boa vontade.

10 O coração conhece a sua própria amargura,

e da sua alegria não participará o estranho.

11 A casa dos perversos será destruída,

mas a tenda dos retos florescerá.

12 Há caminho que ao homem parece direito,

mas ao cabo dá em caminhos de morte.

13 Até no riso tem dor o coração,

e o fim da alegria é tristeza.

14 O infiel de coração dos seus próprios caminhos se farta,

como do seu próprio proceder, o homem de bem.

15 O simples dá crédito a toda palavra,

mas o prudente atenta para os seus passos.

16 O sábio é cauteloso e desvia-se do mal,

mas o insensato encoleriza-se e dá-se por seguro.

17 O que presto se ira faz loucuras,

e o homem de maus desígnios é odiado.

18 Os simples herdam a estultícia,

mas os prudentes se coroam de conhecimento.

19 Os maus inclinam-se perante a face dos bons,

e os perversos, junto às portas do justo.

20 O pobre é odiado até do vizinho,

mas o rico tem muitos amigos.

21 O que despreza ao seu vizinho peca,

mas o que se compadece dos pobres é feliz.

22 Acaso, não erram os que maquinam o mal?

Mas amor e fidelidade haverá para os que planejam o bem.

23 Em todo trabalho há proveito;

meras palavras, porém, levam à penúria.

24 Aos sábios a riqueza é coroa,

mas a estultícia dos insensatos não passa de estultícia.

25 A testemunha verdadeira livra almas,

mas o que se desboca em mentiras é enganador.

26 No temor do Senhor, tem o homem forte amparo,

e isso é refúgio para os seus filhos.

27 O temor do Senhor é fonte de vida

para evitar os laços da morte.

28 Na multidão do povo, está a glória do rei,

mas, na falta de povo, a ruína do príncipe.

29 O longânimo é grande em entendimento,

mas o de ânimo precipitado exalta a loucura.

30 O ânimo sereno é a vida do corpo,

mas a inveja é a podridão dos ossos.

31 O que oprime ao pobre insulta aquele que o criou,

mas a este honra o que se compadece do necessitado.

32 Pela sua malícia é derribado o perverso,

mas o justo, ainda morrendo, tem esperança.

33 No coração do prudente, repousa a sabedoria,

mas o que há no interior dos insensatos vem a lume.

34 A justiça exalta as nações,

mas o pecado é o opróbrio dos povos.

35 O servo prudente goza do favor do rei,

mas o que procede indignamente é objeto do seu furor.

1 A bölcs asszony építi a maga házát; a bolond pedig önkezével rontja el azt.2 A ki igazán jár, féli az Urat; a ki pedig elfordult az õ útaiban, megútálja õt.3 A bolondnak szájában van kevélységnek pálczája; a bölcseknek pedig beszéde megtartja õket.4 Mikor nincsenek ökrök: tiszta a jászol; a gabonának bõsége pedig az ökörnek erejétõl van.5 A hûséges tanú nem hazud; a hamis tanú pedig hazugságot bocsát szájából.6 A csúfoló keresi a bölcseséget, és nincs; a tudomány pedig az eszesnek könnyû.7 Menj el a bolond férfiú elõl; és nem ismerted meg a tudománynak beszédét.8 Az eszesnek bölcsesége az õ útának megértése; a bolondoknak pedig bolondsága csalás.9 A bolondokat megcsúfolja a bûnért való áldozat; az igazak között pedig jóakarat van.10 A szív tudja az õ lelke keserûségét; és az õ örömében az idegen nem részes.11 Az istenteleneknek háza elvész; de az igazaknak sátora megvirágzik.12 Van olyan út, [mely] helyesnek látszik az ember elõtt, és vége a halálra menõ út.13 Nevetés közben is fáj a szív; és végre az öröm fordul szomorúságra.14 Az õ útaiból elégszik meg az elfordult elméjû; önmagából pedig a jó férfiú.15 Az együgyû hisz minden dolognak; az eszes pedig a maga járására vigyáz.16 A bölcs félvén, eltávozik a gonosztól; a bolond pedig dühöngõ és elbizakodott.17 A hirtelen haragú bolondságot cselekszik, és a cselszövõ férfi gyûlölséges lesz.18 Bírják az esztelenek a bolondságot örökség szerint; az eszesek pedig fonják a tudománynak koszorúját.19 Meghajtják magokat a gonoszok a jók elõtt, és a hamisak az igaznak kapujánál.20 Még az õ felebarátjánál is útálatos a szegény; a gazdagnak pedig sok a barátja.21 A ki megútálja az õ felebarátját, vétkezik; a ki pedig a szegényekkel kegyelmességet cselekszik, boldog az!22 Nemde tévelyegnek, a kik gonoszt szereznek? kegyelmesség pedig és igazság a jó szerzõknek.23 Minden munkából nyereség lesz; de az ajkaknak beszédébõl csak szûkölködés.24 A bölcseknek ékességök az õ gazdagságuk; a tudatlanok bolondsága [pedig csak] bolondság.25 Lelkeket szabadít meg az igaz bizonyság; hazugságokat szól pedig az álnok.26 Az Úrnak félelmében erõs a bizodalom, és az õ fiainak lesz menedéke.27 Az Úrnak félelme az életnek kútfeje, a halál tõrének eltávoztatására.28 A nép sokasága a király dicsõsége; a nép elfogyása pedig az uralkodó romlása.29 A haragra késedelmes bõvelkedik értelemmel; a ki pedig elméjében hirtelenkedõ, bolondságot szerez az.30 A szelíd szív a testnek élete; az irígység pedig a csontoknak rothadása.31 A ki elnyomja a szegényt, gyalázattal illeti annak teremtõjét; az pedig tiszteli, a ki könyörül a szûkölködõn.32 Az õ nyavalyájába ejti magát az istentelen; az igaznak pedig halála idején is reménysége van.33 Az eszesnek elméjében nyugszik a bölcseség; a mi pedig a tudatlanokban [van,] magát [hamar] megismerheti.34 Az igazság felmagasztalja a nemzetet; a bûn pedig gyalázatára van a népeknek.35 A királynak jóakaratja van az eszes szolgához; haragja pedig a megszégyenítõhöz.