1 O coração do homem pode fazer planos,

mas a resposta certa dos lábios vem do Senhor.

2 Todos os caminhos do homem são puros aos seus olhos,

mas o Senhor pesa o espírito.

3 Confia ao Senhor as tuas obras,

e os teus desígnios serão estabelecidos.

4 O Senhor fez todas as coisas para determinados fins

e até o perverso, para o dia da calamidade.

5 Abominável é ao Senhor todo arrogante de coração;

é evidente que não ficará impune.

6 Pela misericórdia e pela verdade, se expia a culpa;

e pelo temor do Senhor os homens evitam o mal.

7 Sendo o caminho dos homens agradável ao Senhor,

este reconcilia com eles os seus inimigos.

8 Melhor é o pouco, havendo justiça,

do que grandes rendimentos com injustiça.

9 O coração do homem traça o seu caminho,

mas o Senhor lhe dirige os passos.

10 Nos lábios do rei se acham decisões autorizadas;

no julgar não transgrida, pois, a sua boca.

11 Peso e balança justos pertencem ao Senhor;

obra sua são todos os pesos da bolsa.

12 A prática da impiedade é abominável para os reis,

porque com justiça se estabelece o trono.

13 Os lábios justos são o contentamento do rei,

e ele ama o que fala coisas retas.

14 O furor do rei são uns mensageiros de morte,

mas o homem sábio o apazigua.

15 O semblante alegre do rei significa vida,

e a sua benevolência é como a nuvem que traz chuva serôdia.

16 Quanto melhor é adquirir a sabedoria do que o ouro!

E mais excelente, adquirir a prudência do que a prata!

17 O caminho dos retos é desviar-se do mal;

o que guarda o seu caminho preserva a sua alma.

18 A soberba precede a ruína,

e a altivez do espírito, a queda.

19 Melhor é ser humilde de espírito com os humildes

do que repartir o despojo com os soberbos.

20 O que atenta para o ensino acha o bem,

e o que confia no Senhor, esse é feliz.

21 O sábio de coração é chamado prudente,

e a doçura no falar aumenta o saber.

22 O entendimento, para aqueles que o possuem, é fonte de vida;

mas, para o insensato, a sua estultícia lhe é castigo.

23 O coração do sábio é mestre de sua boca

e aumenta a persuasão nos seus lábios.

24 Palavras agradáveis são como favo de mel:

doces para a alma e medicina para o corpo.

25 Há caminho que parece direito ao homem,

mas afinal são caminhos de morte.

26 A fome do trabalhador o faz trabalhar,

porque a sua boca a isso o incita.

27 O homem depravado cava o mal,

e nos seus lábios há como que fogo ardente.

28 O homem perverso espalha contendas,

e o difamador separa os maiores amigos.

29 O homem violento alicia o seu companheiro

e guia-o por um caminho que não é bom.

30 Quem fecha os olhos imagina o mal,

e, quando morde os lábios, o executa.

31 Coroa de honra são as cãs,

quando se acham no caminho da justiça.

32 Melhor é o longânimo do que o herói da guerra,

e o que domina o seu espírito, do que o que toma uma cidade.

33 A sorte se lança no regaço,

mas do Senhor procede toda decisão.

1 Az embernél vannak az elme gondolatjai; de az Úrtól van a nyelv felelete.2 Minden útai tiszták az embernek a maga szemei elõtt; de a ki a lelkeket vizsgálja, az Úr az!3 Bízzad az Úrra a te dolgaidat; és a te gondolatid véghez mennek.4 Mindent teremtett az Úr az õ maga czéljára; az istentelent is a büntetésnek napjára.5 Útálatos az Úrnak minden, a ki elméjében felfuvalkodott, kezemet adom rá, hogy nem marad büntetetlen.6 Könyörületességgel és igazsággal töröltetik el a bûn; és az Úrnak félelme által távozhatunk el a gonosztól.7 Mikor jóakarattal van az Úr valakinek útaihoz, még annak ellenségeit is jóakaróivá teszi.8 Jobb a kevés igazsággal, mint a gazdag jövedelem hamissággal.9 Az embernek elméje gondolja meg az õ útát; de az Úr igazgatja annak járását.10 Jósige van a király ajkain; az ítéletben ne szóljon hamisságot az õ szája.11 Az Úré az igaz mérték és mérõserpenyõ, az õ mûve minden mérõkõ.12 Útálatos legyen a királyoknál istentelenséget cselekedni; mert igazsággal erõsíttetik meg a királyiszék.13 Kedvesek a királyoknak az igaz beszédek; és az igazmondót szereti [a király.]14 A királynak felgerjedt haragja [olyan, mint] a halál követe; de a bölcs férfiú leszállítja azt.15 A királynak vidám orczájában élet van; jóakaratja olyan, mint a tavaszi esõ fellege.16 Szerzeni bölcseséget, oh menynyivel jobb az aranynál; és szerzeni eszességet, kivánatosb az ezüstnél!17 Az igazak országútja eltávozás a gonosztól; megtartja magát az, a ki megõrzi az õ útát.18 A megromlás elõtt kevélység [jár], és az eset elõtt felfuvalkodottság.19 Jobb alázatos lélekkel lenni a szelídekkel, mint zsákmányon osztozni a kevélyekkel.20 A ki figyelmez az igére, jót nyer; és a ki bízik az Úrban, oh mely boldog az!21 A ki elméjében bölcs, hívatik értelmesnek; a beszédnek pedig édessége neveli a tudományt.22 Életnek kútfeje az értelem [annak], a ki bírja azt; de a bolondok fenyítéke bolondságuk.23 A bölcsnek elméje értelmesen igazgatja az õ száját, és az õ ajkain öregbíti a tudományt.24 Lépesméz a gyönyörûséges beszédek; édesek a léleknek, és meggyógyítói a tetemeknek.25 Van oly út, mely igaz az ember szeme elõtt, de vége a halálnak úta.26 A munkálkodó lelke magának munkálkodik; mert az õ szája kényszeríti õt.27 A haszontalan ember gonoszt ás ki, és az õ ajkain mintegy égõ tûz van;28 A gonosz ember versengést szerez, és a susárló elválasztja a jó barátokat.29 Az erõszakos ember elhiteti az õ felebarátját, és nem jó úton viszi õt.30 A ki behúnyja szemeit, [azért teszi], hogy álnokságot gondoljon; a ki összeszorítja ajkait, [már] véghez vitte a gonoszságot.31 Igen szép ékes korona a vénség, az igazságnak útában találtatik.32 Jobb a hosszútûrõ az erõsnél; és a ki uralkodik a maga indulatján, annál, a ki várost vesz meg.33 Az [ember] kebelében vetnek sorsot; de az Úrtól van annak minden ítélete.