1 Não te glories do dia de amanhã,

porque não sabes o que trará à luz.

2 Seja outro o que te louve, e não a tua boca;

o estrangeiro, e não os teus lábios.

3 Pesada é a pedra, e a areia é uma carga;

mas a ira do insensato é mais pesada do que uma e outra.

4 Cruel é o furor, e impetuosa, a ira,

mas quem pode resistir à inveja?

5 Melhor é a repreensão franca

do que o amor encoberto.

6 Leais são as feridas feitas pelo que ama,

porém os beijos de quem odeia são enganosos.

7 A alma farta pisa o favo de mel,

mas à alma faminta todo amargo é doce.

8 Qual ave que vagueia longe do seu ninho,

tal é o homem que anda vagueando longe do seu lar.

9 Como o óleo e o perfume alegram o coração,

assim, o amigo encontra doçura no conselho cordial.

10 Não abandones o teu amigo, nem o amigo de teu pai,

nem entres na casa de teu irmão no dia da tua adversidade.

Mais vale o vizinho perto do que o irmão longe.

11 Sê sábio, filho meu, e alegra o meu coração,

para que eu saiba responder àqueles que me afrontam.

12 O prudente vê o mal e esconde-se;

mas os simples passam adiante e sofrem a pena.

13 Tome-se a roupa àquele que fica fiador por outrem;

e, por penhor, àquele que se obriga por mulher estranha.

14 O que bendiz ao seu vizinho em alta voz, logo de manhã,

por maldição lhe atribuem o que faz.

15 O gotejar contínuo no dia de grande chuva

e a mulher rixosa são semelhantes;

16 contê-la seria conter o vento,

seria pegar o óleo na mão.

17 Como o ferro com o ferro se afia,

assim, o homem, ao seu amigo.

18 O que trata da figueira comerá do seu fruto;

e o que cuida do seu senhor será honrado.

19 Como na água o rosto corresponde ao rosto,

assim, o coração do homem, ao homem.

20 O inferno e o abismo nunca se fartam,

e os olhos do homem nunca se satisfazem.

21 Como o crisol prova a prata, e o forno, o ouro,

assim, o homem é provado pelos louvores que recebe.

22 Ainda que pises o insensato com mão de gral

entre grãos pilados de cevada,

não se vai dele a sua estultícia.

23 Procura conhecer o estado das tuas ovelhas

e cuida dos teus rebanhos,

24 porque as riquezas não duram para sempre,

nem a coroa, de geração em geração.

25 Quando, removido o feno, aparecerem os renovos

e se recolherem as ervas dos montes,

26 então, os cordeiros te darão as vestes,

os bodes, o preço do campo,

27 e as cabras, leite em abundância para teu alimento,

para alimento da tua casa e para sustento das tuas servas.

1 Ne dicsekedjél a holnapi nappal; mert nem tudod, mit hoz a nap [tereád.]2 Dicsérjen meg téged más, és ne a te szájad; az idegen, és ne a te ajkaid.3 Nehézség van a kõben, és teher a fövényben; de a bolondnak haragja nehezebb mind a kettõnél.4 A búsulásban kegyetlenség [van,] és a haragban áradás; de ki állhatna meg az irígység elõtt?5 Jobb a nyilvánvaló dorgálás a titkos szeretetnél.6 Jószándékból valók a barátságos embertõl vett sebek; és temérdek a gyûlölõnek csókja.7 A jóllakott ember még a lépesmézet is megtapodja; de az éhes embernek minden keserû édes.8 Mint a madárka, ki elbujdosott fészkétõl, olyan az ember, a ki elbujdosott az õ lakóhelyétõl.9 [Mint] a kenet és jó illat megvídámítja a szívet: úgy az õ barátjának édes [szavai is, melyek] lelke tanácsából [valók.]10 A te barátodat, és a te atyádnak barátját el ne hagyd, és a te atyádfiának házába be ne menj nyomorúságodnak idején. Jobb a közel való szomszéd a messze való atyafinál.11 Légy bölcs fiam, és vídámítsd meg az én szívemet; hogy megfelelhessek annak, a ki engem ócsárol.12 Az eszes meglátja a bajt, elrejti magát; az esztelenek neki mennek, kárát vallják.13 Vedd el a ruháját, mert kezes lett másért, és az idegenért zálogold meg.14 A ki nagy hangon áldja az õ barátját, reggel jó idején felkelvén; átokul tulajdoníttatik néki.15 A sebes záporesõ idején való szüntelen csepegés, és a morgó asszonyember hasonlók.16 Valaki el akarja azt rejteni, szelet rejt el, és az õ jobbja olajjal találkozik.17 [Miképen] egyik vassal a másikat élesítik, [a képen] az ember élesíti az õ barátjának orczáját.18 [Mint] a ki õrzi a fügét, eszik annak gyümölcsébõl, úgy a ki az õ urára vigyáz, tiszteltetik.19 Mint a vízben egyik orcza a másikat [megmutatja,] úgy egyik embernek szíve a másikat.20 [Mint] a sír és a pokol meg nem elégednek, [úgy] az embernek szemei meg nem elégednek.21 [Mint] az ezüst a tégelyben, és az arany a kemenczében [próbáltatik meg, úgy] az ember az õ híre-neve szerint.22 Ha megtörnéd is a bolondot mozsárban mozsártörõvel a megtört gabona között, nem távoznék el õ tõle az õ bolondsága.23 Szorgalmasan megismerd a te juhaid külsejét, gondolj a nyájakra.24 Mert nem örökkévaló a gazdagság, és vajjon a korona nemzetségrõl nemzetségre lesz-é?25 [Mikor] levágatott a szénafû, és megtetszett a sarjú, és begyûjtettek a hegyekrõl a fûvek:26 Vannak juhaid a te ruházatodra, és kecskebakok mezõnek árául,27 És elég kecsketej a te ételedre, a te házadnépének ételére, és szolgálóleányaidnak ételül.