1 RABbin sana ne söylediğini dinle, ey İsrail halkı!
2 RAB şöyle diyor: 2 ‹‹Ulusların yolunu öğrenmeyin, 2 Gök belirtilerinden yılmayın; 2 Bu belirtilerden uluslar yılsa bile.
3 Ulusların töreleri yararsızdır. 2 Ormandan ağaç keserler, 2 Usta keskisiyle ona biçim verir.
4 Altınla, gümüşle süsler, 2 Çekiçle, çivilerle sağlamlaştırırlar; 2 Yerinden kımıldamasın diye.
5 Salatalık bostanındaki korkuluk gibidir putları, 2 Konuşamazlar; 2 Onları taşımak gerek, çünkü yürüyemezler. 2 Onlardan korkmayın, zarar veremezler; 2 İyilik de edemezler.››
6 Senin gibisi yok, ya RAB, 2 Sen büyüksün, 2 Adın da büyüktür gücün sayesinde.
7 Senden kim korkmaz, 2 Ey ulusların kralı? 2 Bu sana yakışır. 2 Ulusların bilgeleri arasında, 2 Bütün ülkelerinde 2 Senin gibisi yok.
8 Hepsi budala ve akılsız. 2 Yararsız putlardan ne öğrenilebilir ki? 2 Ağaçtan yapılmış onlar!
9 Tarşişten dövme gümüş, 2 Ufazdan altın getirilir. 2 Ustayla kuyumcunun yaptığı nesnenin üzerine 2 Lacivert, mor giydirilir, 2 Hepsi usta işidir.
10 Ama gerçek Tanrı RABdir. 2 O yaşayan Tanrıdır, 2 Sonsuza dek kral Odur. 2 O öfkelenince yeryüzü titrer, 2 Uluslar dayanamaz gazabına.
11 ‹‹Onlara şunu diyeceksin, 2 ‹Yeri, göğü yaratmayan bu ilahlar, 2 Yerden de göğün altından da yok olacaklar.› ››
12 Gücüyle yeryüzünü yaratan, 2 Bilgeliğiyle dünyayı kuran, 2 Aklıyla gökleri yayan RABdir.
13 O gürleyince gökteki sular çağıldar, 2 Yeryüzünün dört bucağından bulutlar yükseltir, 2 Yağmur için şimşek çaktırır, 2 Ambarlarından rüzgar estirir.
14 Hepsi budala, bilgisiz, 2 Her kuyumcu yaptığı puttan utanacak. 2 O putlar yapmacıktır, 2 Soluk yoktur onlarda.
15 Yararsız, alay edilesi nesnelerdir, 2 Cezalandırılınca yok olacaklar.
16 Yakupun Payı onlara benzemez. 2 Her şeye biçim veren Odur, 2 Onun mirasıdır İsrail oymağı, 2 Her Şeye Egemen RABdir adı.
17 Kuşatma altında olan sizler, 2 Eşyalarınızı toplayın yerden.
18 RAB diyor ki, 2 ‹‹İşte bu kez bu ülkede yaşayanları 2 Fırlatıp atacağım; 2 Ele geçirilmeleri için 2 Onları sıkıştıracağım.››
19 Yaramdan ötürü vay başıma gelen! 2 Derdim iyileşmez! 2 Ama, ‹Dert benim derdim, 2 Dayanmalıyım› dedim.
20 Çadırım yıkıldı, ipleri koptu. 2 Çocuklarım benden ayrıldı, 2 Yok artık onlar. 2 Çadırımı kuracak, 2 Perdelerimi takacak kimse kalmadı.
21 Çobanlar budala, 2 RABbe danışmıyorlar. 2 Bu yüzden işleri yolunda gitmiyor, 2 Bütün sürüleri dağıldı.
22 Dinle! Haber geliyor! 2 Kuzey ülkesinden büyük patırtı geliyor! 2 Yahuda kentlerini viraneye çevirecek, 2 Çakallara barınak edecek.
23 İnsanın yaşamının kendi elinde olmadığını, 2 Adımlarına yön vermenin ona düşmediğini 2 Biliyorum, ya RAB.
24 Beni öfkenle değil, 2 Yalnız adaletinle yola getir, ya RAB, 2 Yoksa beni hiçe indirirsin.
25 Öfkeni seni tanımayan ulusların, 2 Adını anmayan toplulukların üzerine dök. 2 Çünkü onlar Yakup soyunu yiyip bitirdiler, 2 Onu tümüyle yok ettiler, 2 Yurdunu viraneye çevirdiler.
1 Halljátok meg a szót, a mit az Úr szól néktek, Izráel háza!
2 Ezt mondja az Úr: A pogányok útját el ne tanuljátok, és az égi jelektõl ne féljetek, mert a pogányok félnek azoktól!
3 Mert a népek bálványai [csupa] hiábavalóság, hiszen az erdõ fájából vágják azt; ács-mester kezei készítik bárddal.
4 Ezüsttel és aranynyal megékesíti azt, szegekkel és põrölyökkel megerõsítik, hogy le ne essék.
5 Olyanok, mint az egyenes pálmafa, és nem beszélnek; viszik-hordják õket, mert mozdulni nem tudnak. Ne féljetek tõlök, mert nem tehetnek rosszat; de jót tenni se képesek!
6 Nincs hozzád hasonló, Uram! Nagy vagy és nagy a te neved a [te] hatalmadért!
7 Ki ne félne tõled, nemzetek királya? Bizony tiéd a tisztelet, mert a nemzetek minden bölcse közt és azok minden országában sincs hozzád hasonló!
8 Mind egyig balgatagok és bolondok; hiábavalóságokra tanít; fa az.
9 Társisból hozott lapított ezüst és Ofirból való arany; az ácsnak és az ötvös kezének munkája; öltözetök kék és piros bíbor; mesterek munkája valahány.
10 De az Úr igaz Isten, élõ Isten õ, és örökkévaló király; az õ haragja elõtt reszket a föld, és a nemzetek nem szenvedhetik el az õ felindulását.
11 (Mondjátok meg hát nékik: Az istenek, a kik az eget és földet nem alkották, el fognak veszni e földrõl és az ég alól!)
12 Õ teremtette a földet az õ erejével, õ alkotta a világot az õ bölcseségével, és õ terjesztette ki az egeket az õ értelmével.
13 Szavára víz-zúgás [támad] az égben, és felhõk emelkednek fel a föld határairól; villámlásokat készít az esõnek, és kihozza a szelet az õ rejtekhelyébõl.
14 Minden ember bolonddá lett, tudomány nélkül, minden ötvös megszégyenül az õ öntött képével, mert hazugság az õ öntése, és nincsen azokban lélek.
15 Hiábavalók azok, nevetségre való munka, elvesznek az õ megfenyíttetésök idején!
16 Nem ilyen a Jákób része, mint ezek; mert a mindenség alkotója õ, és Izráel az õ örökségének pálczája; Seregek Ura az õ neve!
17 Gyûjtsd össze a földrõl a te árúidat, a ki erõsített városban lakozol!
18 Mert ezt mondja az Úr: Ímé, én elvetem ezúttal e föld lakosait, és megsanyargatom õket, hogy megtaláljanak.
19 Jaj nékem az én romlásom miatt, gyógyíthatatlan az én sebem! De azt mondom [mégis:] Bizony ilyen az én vereségem, és szenvedem azt!
20 Sátorom elpusztíttatott, köteleim mind elszakadoztak, fiaim elszakadtak tõlem és oda vannak õk; nincs többé, a ki kifeszítse sátoromat, és felvonja kárpitjaimat!
21 Mert oktalanok voltak a pásztorok, és nem keresték az Urat; ezért nem lettek szerencsésekké, és minden nyájuk szétszóratott.
22 A hír hangja ímé megjött, és nagy zúgás [kél] észak földe felõl, hogy pusztává tegyék Júdának városait, és sakálok tanyájává.
23 Tudom Uram, hogy az embernek nincs hatalmában az õ útja, és egyetlen járókelõ sem teheti, hogy irányozza a maga lépését!
24 Fenyíts meg engem, Uram, de mértékkel, nem haragodban, hogy szét ne morzsolj engem!
25 Öntsd ki haragodat ama nemzetekre, a melyek nem ismernek téged, és ama nemzetségekre, a melyek nem hívják segítségül a te nevedet; mert megették Jákóbot, bizony megették õt, és elemésztették õt, és lakóhelyét elpusztították!