1 RAB bana dedi ki, ‹‹Yahuda Kralının sarayına gidip şu haberi bildir:
2 ‹RABbin sözünü dinleyin, ey Davutun tahtında oturan Yahuda Kralıyla görevlileri ve bu kapılardan giren halk!
3 RAB diyor ki: Adil ve doğru olanı yapın. Soyguna uğrayanı zorbanın elinden kurtarın. Yabancıya, öksüze, dula haksızlık etmeyin, şiddete başvurmayın. Burada suçsuz kanı dökmeyin.
4 Bu buyrukları özenle yerine getirirseniz, Davutun tahtında oturan krallar savaş arabalarıyla, atlarıyla bu sarayın kapılarından girecekler; görevlileriyle halkları da onları izleyecek.
5 Ancak bu buyruklara uymazsanız, diyor RAB, adım üzerine ant içerim ki, bu saray viraneye dönecek.› ››
6 Çünkü Yahuda Kralının sarayı için RAB diyor ki, ‹‹Sen benim için Gilat gibisin, 2 Lübnanın doruğu gibi. 2 Ama hiç kuşkun olmasın, seni çöle döndürecek, 2 Kimsenin yaşamadığı kentlere çevireceğim.
7 Eli silahlı yok ediciler görevlendireceğim sana karşı. 2 En iyi sedir ağaçlarını kesecek, 2 Ateşe atacaklar.
8 ‹‹Bu kentten geçen birçok ulus birbirlerine, ‹RAB bu büyük kente neden bunu yaptı?› diye soracaklar.
9 ‹‹Yanıt şöyle olacak: ‹Çünkü Tanrıları RABbin antlaşmasını bıraktılar, başka ilahlara tapıp kulluk ettiler.› ››
10 Ölen için ağlamayın, yasa bürünmeyin; 2 Ancak sürgüne giden için ağlayın acı acı. 2 Çünkü bir daha dönmeyecek, 2 Anayurdunu görmeyecek.
11 Babası Yoşiyanın yerine Yahuda Kralı olan ve buradan çıkıp giden Yoşiya oğlu Şallumfö için RAB diyor ki, ‹‹Bir daha dönmeyecek buraya.
12 Sürgüne gönderildiği yerde ölecek, bir daha bu ülkeyi görmeyecek.›› 30).
13 ‹‹Sarayını haksızlıkla, 2 Yukarı odalarını adaletsizlikle yapan, 2 Komşusunu parasız çalıştıran, 2 Ücretini ödemeyen adamın vay başına!
14 ‹Kendim için yukarı odaları havadar, 2 Geniş bir saray yapacağım› diyenin vay başına! 2 Sarayına büyük pencereler açar, 2 Sedir ağacıyla kaplar, 2 Kırmızıya boyar.
15 ‹‹Bol bol sedir ağacı kullandın diye 2 Kral mı oldun sanırsın? 2 Baban doyasıya yiyip içti, 2 Ama iyi ve doğru olanı yaptı; 2 Onun için de işleri iyi gitti.
16 Ezilenin, yoksulun davasını savundu, 2 Onun için de işleri iyi gitti. 2 Beni tanımak bu değil midir?›› diyor RAB.
17 ‹‹Seninse gözlerin de yüreğin de yalnız kazanca, 2 Suçsuz kanı dökmeye, 2 Baskı, zorbalık yapmaya yönelik.››
18 Bu yüzden RAB Yahuda Kralı Yoşiya oğlu Yehoyakim için diyor ki, ‹‹Onun için kimse, ‹Ah kardeşim! 2 Vah kızkardeşim!› diye dövünmeyecek. 2 Onun için kimse, ‹Ah efendim! 2 Vah onun görkemi!› diye dövünmeyecek.
19 Sürüklenip Yeruşalim kapılarından dışarı atılacak, 2 Eşek gömülür gibi gömülecek o.››
20 ‹‹Lübnana git, feryat et, 2 Sesin Başandan duyulsun, 2 Haykır Avarimden, 2 Çünkü bütün oynaşların ezildi.
21 Kendini güvenlikte sandığında seni uyardım. 2 Ama, ‹Dinlemem› dedin. 2 Gençliğinden bu yana böyleydi tutumun, 2 Sözümü hiç dinlemedin.
22 Rüzgar bütün çobanlarını alıp götürecek, 2 Oynaşların sürgüne gidecek. 2 İşte o zaman yaptığın kötülükler yüzünden 2 Utanacak, aşağılanacaksın.
23 Ey sen, Lübnanda yaşayan, 2 Yuvasını sedir ağacından kuran adam! 2 Sana doğuran kadın gibi acılar, sancılar geldiğinde, 2 Nasıl da inleyeceksin!›› sanılıyor. Masoretik metin ‹‹Acınacaksın››.
24 ‹‹Varlığım hakkı için derim ki›› diyor RAB, ‹‹Ey Yahuda Kralı Yehoyakim oğlu Yehoyakin, sağ elimdeki mühür yüzüğü olsan bile, çıkarıp atardım seni.
25 Seni can düşmanlarının, korktuğun kişilerin, Babil Kralı Nebukadnessarla Kildanilerin eline teslim edeceğim.
26 Seni de seni doğuran anneni de doğmadığınız bir ülkeye atacağım; orada öleceksiniz.
27 Dönmeye can attığınız ülkeye bir daha dönemeyeceksiniz.››
28 Bu mu Yehoyakin? Bu hor görülmüş kırık çömlek, 2 Kimsenin istemediği kap? 2 Neden kendisi de çocukları da 2 Bilmedikleri bir ülkeye atıldılar?
29 Ülke, ey ülke, 2 RABbin sözünü dinle, ey ülke!
30 RAB diyor ki, 2 ‹‹Bu adamı çocuksuz, 2 Ömrünce başarısız biri olarak yazın. 2 Çünkü soyundan gelen hiç kimse başarılı olmayacak, 2 Soyundan gelen hiç kimse 2 Davut'un tahtında oturamayacak, 2 Yahuda'da bir daha krallık etmeyecek.››
1 Ezt mondja az Úr: Menj alá a Júda királyának házába, és beszéld el ezeket:
2 És ezt mondd: Halld meg az Úr szavát, Júda királya, a ki a Dávid királyi székében ülsz, te és a te szolgáid, és a te néped, a kik bejártok e kapukon!
3 Ezt mondja az Úr: Tegyetek ítéletet és igazságot, és mentsétek meg a nyomorultat a nyomorgató kezébõl! A jövevényt, árvát és özvegyet pedig ne nyomorgassátok [és] rajta ne erõszakoskodjatok, és ártatlan vért e helyen ki ne ontsatok.
4 Mert ha ezt cselekszitek, akkor királyok mennek be e háznak kapuin, a kik a Dávid székébe ülnek, szekereken és lovakon menvén õ, az õ szolgái és az õ népe.
5 Ha pedig nem hallgattok e szókra, én magamra esküszöm, azt mondja az Úr, hogy elpusztul e ház.
6 Mert így szól az Úr a Júda királyának házához: [Ha] Gileád volnál nékem és a Libánon feje: mégis elpusztítlak téged, [mint] a városokat, a melyekben nem laknak.
7 És felkészítem ellened a rablókat, mindeniket az õ fegyverével, és kivágják a te válogatott czédrusaidat, és a tûzre vetik.
8 És sok nép megy át e városon, és ezt mondják egymásnak: Miért mívelte az Úr ezt e nagy várossal?
9 És ezt mondják: Azért, mert elhagyták az Úrnak, az õ Istenöknek frigyét, és idegen istenek elõtt borultak le és azoknak szolgáltak.
10 Ne sirassátok a halottat és ne bánkódjatok érte, hanem azt sirassátok, a ki elment, mert nem jõ vissza többé, és az õ szülõföldjét nem látja meg.
11 Mert ezt mondja az Úr Sallum felõl, Jósiásnak, a Júda királyának fia felõl, a ki uralkodik az õ atyja, Jósiás helyett: A ki kimegy e helybõl, nem tér többé ide vissza.
12 Hanem a helyen, a hová rabságra vitték, ott hal meg, és e földet nem látja többé.
13 Jaj annak, a ki hamisan építi házát, felházait pedig álnokul; a ki az õ felebarátjával ingyen szolgáltat, és munkájának bérét néki meg nem adja.
14 A ki ezt mondja: Nagy házat építek magamnak és tágas felházakat, és ablakait kiszélesíti és czédrusfával béleli meg és megfesti czinóberrel.
15 Király vagy-é azért, hogy czédrus után kivánkozol? A te atyád nem evett és ivott-é? De igazságot és méltányosságot cselekedett, azért jó dolga volt.
16 Igazságosan ítélte a szegényt és a nyomorultat, azért jó volt dolga. Nem ez-é az igaz ismeret felõlem? azt mondja az Úr!
17 De a te szemeid és szíved csak a te nyereségedre vágynak, és az ártatlan vérére, és ragadozásra és erõszak elkövetésére.
18 Azért ezt mondja az Úr Joákimnak, Jósiás, Júda királya fiának: Nem siratják õt: Jaj atyám! Jaj húgom! nem siratják õt: Jaj uram! Jaj az õ dicsõségének.
19 Úgy temetik el, mint a szamarat, kivonják és elvetik Jeruzsálem kapuin kivül!
20 Menj fel a Libánonra és kiálts, és a Básánon emeld fel szódat és kiálts az Abarimról, mert szeretõid mind tönkre jutottak.
21 Szóltam néked, mikor jól volt dolgod, [de] ezt mondottad: Nem hallom. Ifjúságodtól fogva ez a te szokásod, hogy nem hallgattad az én szómat!
22 Minden pásztorodat szél emészti meg, és a szeretõid rabságra mennek; akkor szégyent vallasz majd és pironkodol minden gonoszságodért.
23 Te, a ki a Libánonon lakozol, a czédrusfákon fészkelsz: hogy fogsz majd nyögni, mikor fájdalmak lepnek meg, a gyermekszülõ vajudása?
24 Élek én, azt mondja az Úr, hogy ha Kóniás; Joákimnak, a Júda királyának fia pecsétgyûrû volna is az én jobbkezemben: mindazáltal onnan lerántanálak.
25 És odaadlak téged a te lelked keresõinek kezébe, és azoknak kezébe, a kiknek tekintetétõl félsz, és Nabukodonozornak, a babiloni királynak kezébe és a Káldeusoknak kezébe.
26 És elvetlek téged és a te anyádat, a ki szûlt téged, idegen földre, a melyben nem születtetek, és ott haltok meg.
27 És nem jõnek vissza arra a földre, a melyre az õ lelkök visszajõni kivánkozik.
28 Avagy útálatos és elromlott edény-é ez a férfiú, ez a Kóniás, avagy oly edény-é, amelyben semmi gyönyörûség nincsen? Miért lökték el õt és az õ magvát, és dobták olyan földre, a melyet õk nem ismernek?
29 Föld, föld, föld! halld meg az Úrnak szavát!
30 Ezt mondja az Úr: Írjátok fel ezt a férfiút, mint gyermektelent, mint olyan embert, a kinek nem lesz jó elõmenetele az õ idejében; mert senkinek, a ki az õ magvából a Dávid székében ül, nem lesz jó állapotja, és nem uralkodik többé Júdában.