1 RABbin Tapınağının baş görevlisi İmmer oğlu Kâhin Paşhur, Yeremyanın böyle peygamberlik ettiğini duyunca,
2 onun dövülüp RABbin Tapınağının Yukarı Benyamin Kapısındaki tomruğa vurulmasını buyurdu.
3 Ertesi gün Paşhur kendisini tomruktan salıverince, Yeremya ona, ‹‹RAB sana Paşhur değil, Magor-Missaviv adını verdi›› dedi,
4 ‹‹RAB diyor ki, ‹Seni de dostlarını da yıldıracağım. Dostlarının düşman kılıcıyla düştüğünü gözlerinle göreceksin. Bütün Yahudayı Babil Kralının eline teslim edeceğim; onları Babile sürecek ya da kılıçtan geçirecek.
5 Bu kentin bütün zenginliğini -ürününü, değerli eşyalarını, Yahuda krallarının hazinelerini- düşmanlarının eline vereceğim. Hepsini yağmalayıp Babile götürecekler.
6 Sana gelince, ey Paşhur, sen de evinde yaşayanların hepsi de Babile sürüleceksiniz. Sen de kendilerine yalan peygamberlik ettiğin bütün dostların da orada ölüp gömüleceksiniz.› ›› gelir. Aynı ifade 20:10da da geçer.
7 Beni kandırdın, ya RAB, 2 Ben de kandım. 2 Bana üstün geldin, beni yendin. 2 Bütün gün alay konusu oluyorum, 2 Herkes benimle eğleniyor.
8 Çünkü konuştukça feryat ediyor, 2 Şiddet diye, yıkım diye haykırıyorum. 2 RABbin sözü yüzünden bütün gün yeriliyor, 2 Gülünç duruma düşüyorum.
9 ‹‹Bir daha onu anmayacak, 2 Onun adına konuşmayacağım›› desem, 2 Sözü kemiklerimin içine hapsedilmiş, 2 Yüreğimde yanan bir ateş sanki. 2 Onu içimde tutmaktan yoruldum, 2 Yapamıyorum artık.
10 Birçoğunun, ‹‹Her yer dehşet içinde! 2 Suçlayın! Suçlayalım onu!›› diye fısıldaştığını duydum. 2 Bütün güvendiğim insanlar düşmemi gözlüyor, 2 ‹‹Belki kanar, onu yeneriz, 2 Sonra da öcümüzü alırız›› diyorlar.
11 Ama RAB güçlü bir savaşçı gibi benimledir. 2 Bu yüzden bana eziyet edenler tökezleyecek, 2 Üstün gelemeyecek, 2 Başarısızlığa uğrayıp büyük utanca düşecekler; 2 Onursuzlukları sonsuza dek unutulmayacak.
12 Ey doğru kişiyi sınayan, 2 Yüreği ve düşünceyi gören Her Şeye Egemen RAB! 2 Davamı senin eline bırakıyorum. 2 Onlardan alacağın öcü göreyim!
13 Ezgiler okuyun RABbe! 2 Övün RABbi! 2 Çünkü yoksulun canını kötülerin elinden O kurtardı.
14 Lanet olsun doğduğum güne! 2 Kutlu olmasın annemin beni doğurduğu gün!
15 ‹‹Bir oğlun oldu!›› diyerek babama haber getiren, 2 Onu sevince boğan adama lanet olsun!
16 RABbin acımadan yerle bir ettiği 2 Kentler gibi olsun o adam! 2 Sabah feryatlar, 2 Öğlen savaş naraları duysun!
17 Çünkü beni annemin rahminde öldürmedi; 2 Annem mezarım olur, 2 Rahmi hep gebe kalırdı.
18 Neden ana rahminden çıktım? 2 Dert, üzüntü görmek, 2 Ömrümü utanç içinde geçirmek için mi?
1 És hallá Passúr a pap, az Immár fia (õ pedig fejedelem vala az Úr házában), Jeremiást, a mint e szókat prófétálja vala:
2 És megcsapdosá Passúr Jeremiást a prófétát, és beveté õt a tömlöczbe, a mely a Benjámin felsõ kapujában vala, az Úr háza mellett.
3 És lõn másnap, hogy kivevé Passúr Jeremiást a tömlöczbõl, és monda néki Jeremiás: Nem Passúrnak nevezett téged az Úr, hanem Mágor Missábibnak;
4 Mert ezt mondja az Úr: Ímé, én félelembe ejtelek téged és minden barátodat, és elhullanak az õ ellenségeik fegyvere által a szemeid láttára; az egész Júdát pedig odaadom a babiloni király kezébe, és elviszi õket Babilonba, és fegyverrel vágja le õket:
5 És odaadom e városnak minden vagyonát és minden keresményét, és minden drágaságát, és Júda királyainak minden kincsét odaadom az õ ellenségeik kezébe, és elrabolják, elhurczolják és Babilonba viszik azokat.
6 Te pedig Passúr és a te házadnak minden lakosa, rabságba mentek, és Babilonba jutsz és ott halsz meg és ott temettetel el, te és minden barátod, a kiknek hamisan prófétáltál.
7 Rávettél Uram engem és rávétettem, megragadtál engem és legyõztél! Nevetségessé lettem minden idõre, mindenki csúfol engemet;
8 Mert a hányszor csak szólok, kiáltozom; így kiáltok: erõszak és romlás! Mert az Úr szava mindenkori gyalázatomra és csúfságomra lett nékem.
9 Azért azt mondom: Nem emlékezem róla, sem az õ nevében többé nem szólok; de mintha égõ tûz volna szívemben, az én csontjaimba rekesztetve, és erõlködöm, hogy elviseljem azt, de nem tehetem.
10 Mert hallom sokak rágalmazását, a mindenfelõl való fenyegetést: Jelentsétek fel és ezt mi is feljelentjük: mindazok is, a kik barátaim, az én tántorodásomra figyelmeznek, mondván: Talán megbotlik és megfoghatjuk õt, és bosszút állhatunk rajta;
11 De az Úr velem van, mint hatalmas hõs, azért elesnek az én kergetõim és nem bírnak [velem,] igen megszégyenülnek, mert nem okosan cselekesznek: örökkévaló gyalázat lesz [rajtok] és felejthetetlen.
12 Azért, oh Seregeknek Ura, a ki megpróbálod az igazat, látod a veséket és a szíveket, hadd lássam a te büntetésedet õ rajtok: mert néked jelentettem meg az én ügyemet!
13 Énekeljetek az Úrnak, dicsérjétek az Urat, mert a szegénynek lelkét megszabadítja a gonoszok kezébõl.
14 Átkozott az a nap, a melyen születtem; az a nap, a melyen anyám szûlt engem, ne legyen áldott!
15 Átkozott ember az, a ki örömhírt vitt az én atyámnak, mondván: Fiúmagzatod született néked, igen megörvendeztetvén õt.
16 És legyen az az ember olyan, mint azok a városok, a melyeket elvesztett az Úr és meg nem bánta; és halljon reggel kiáltozást, és harczi riadót délben.
17 Hogy nem ölt meg engem az én anyám méhében, hogy az én anyám nékem koporsóm lett volna, és méhe soha sem szûlt volna!
18 Miért is jöttem ki az én anyámnak méhébõl, hogy nyomorúságot lássak és bánatot, és hogy napjaim gyalázatban végzõdjenek?