1 RAB kuraklığa ilişkin Yeremyaya şöyle seslendi:

2 ‹‹Yahuda yas tutuyor, 2 Kentleri bitkin; 2 Halkı karalar giymiş, yerlere oturmuş, 2 Yeruşalimin haykırışı yükseliyor.

3 Soylular uşaklarını suya gönderiyorlar. 2 Sarnıçlara gidiyor, ama su bulamıyor, 2 Kapları boş dönüyorlar. 2 Aşağılanmış, utanç içinde, 2 Başlarını örtüyorlar.

4 Ülke yağmursuz, toprak çatlamış, 2 Irgatlar utanç içinde başlarını örtüyorlar.

5 Kırdaki geyik bile 2 Yeni doğmuş yavrusunu bırakıyor, 2 Çünkü ot yok.

6 Yaban eşekleri çıplak tepelerde durmuş, 2 Çakal gibi soluyorlar; 2 Gözlerinin feri sönmüş, 2 Çünkü otlak yok.››

7 Suçlarımız bize karşı tanıklık etse de, 2 Adın uğruna bir şeyler yap, ya RAB! 2 Pek çok döneklik ettik, 2 Sana karşı günah işledik.

8 Ey İsrailin Umudu, 2 Sıkıntı anlarındaki Kurtarıcısı! 2 Neden ülkede bir yabancı, 2 Ancak bir gece konaklayan yolcu gibisin?

9 Neden şaşırmış biri gibi, 2 Kurtarmaya gücü yetmeyen savaşçı gibisin? 2 Aramızdasın sen, ya RAB, 2 Seniniz, bırakma bizi!

10 Bu halk için RAB diyor ki, 2 ‹‹Gezip tozmayı pek sever, 2 Ayaklarını dolaşmaktan esirgemezler. 2 Bu yüzden RAB onlardan hoşnut değil, 2 Şimdi anımsayacak suçlarını, 2 Günahları için onları cezalandıracak.››

11 Sonra RAB bana, ‹‹Bu halkın iyiliği için yalvarma›› dedi,

12 ‹‹Oruç tutsalar bile feryatlarına kulak vermeyeceğim. Yakmalık sunu, tahıl sunusu sunsalar bile kabul etmeyeceğim. Tersine, kılıçla, kıtlıkla, salgın hastalıkla yok edeceğim onları.››

13 Bunun üzerine, ‹‹Ah, Egemen RAB, peygamberler bu halka, ‹Kılıç yüzü görmeyecek, kıtlık çekmeyeceksiniz; burada size kalıcı esenlik sağlayacağım› diyorlar›› dedim.

14 RAB, ‹‹Peygamberler benim adımla yalan peygamberlik ediyorlar›› dedi, ‹‹Onları ne gönderdim, ne onlara buyruk verdim, ne de seslendim. Size uydurma görümlerden, falcılıktan, boş şeylerden, akıllarından geçen hayallerden söz ediyorlar.

15 Adımla konuşan peygamberler için ben RAB diyorum ki, onları göndermediğim halde, ‹Bu ülkede kılıç da kıtlık da olmayacak› diyorlar. Ama kendileri de kılıçla, kıtlıkla yok olacaklar.

16 Peygamberlik ettikleri halk da kıtlık ve kılıç yüzünden Yeruşalim sokaklarına atılacak. Onları da karılarını, oğullarını, kızlarını da gömecek kimse olmayacak. Yaptıkları kötülüğü kendi başlarına getireceğim.

17 ‹‹Onlara de ki, ‹‹ ‹Gözlerim gece gündüz 2 Durmadan gözyaşı döksün, 2 Çünkü erden kızım, halkım 2 Ağır bir yara aldı, 2 Ezici bir darbe yedi.

18 Kıra çıksam, kılıçtan geçirilenleri, 2 Kente girsem, kıtlıktan kırılanları görüyorum. 2 Olup bitenden habersiz peygamberlerle kâhinlerse 2 Ülkeyi dolaşıp duruyorlar.› ››

19 Yahudayı büsbütün mü reddettin? 2 Siyondan tiksiniyor musun? 2 Neden şifa bulmayacak kadar yaraladın bizi? 2 Esenlik bekledik, iyilik gelmedi. 2 Şifa umduk, yılgınlık bulduk.

20 Yaptığımız kötülükleri, 2 Atalarımızın suçlarını biliyoruz, ya RAB; 2 Gerçekten sana karşı günah işledik.

21 Adın uğruna bizi küçümseme, 2 Görkemli tahtının hor görülmesine izin verme. 2 Bizimle yaptığın antlaşmayı anımsa, 2 Bozma onu.

22 Ulusların değersiz putlarından herhangi biri 2 Yağmur yağdırabilir mi? 2 Gökler kendiliğinden 2 Sağanak yağdırabilir mi? 2 Bunu yalnız sen yapabilirsin, 2 Ya RAB Tanrımız. 2 Umudumuz sende, 2 Çünkü bütün bunları yapan sensin.

1 Az Úrnak szava, a mit Jeremiásnak szólott a szárazság felõl:

2 Gyászol Júda, és kapui roskadoznak; szomorkodnak a földön, és Jeruzsálem kiáltása felszáll.

3 Fejedelmeik is kiküldik gyermekeiket vízért: elmennek a kútakig, nem találnak vizet; visszatérnek üres edényekkel; szégyenkeznek és pironkodnak, és befedik fejöket.

4 A föld miatt, a mely retteg, mert nem esett esõ a földön, szégyenkeznek a szántóvetõk, és befedik fejöket.

5 Még a szarvas-üszõ is megellik a mezõn, és ott hagyja [fiát,] mert nincsen fû.

6 A vadszamarak pedig a sziklához állanak, levegõ után kapkodnak, mint a tengeri szörnyek, szemeik eltikkadnak, mert nincs fû.

7 Ha bûneink ellenünk tanúskodnak: cselekedjél Uram a te nevedért, mert temérdek a mi törvényszegésünk; vétkeztünk ellened!

8 Izráel reménysége, megszabadítója a nyomorúság idején! Miért vagy e földön úgy, mint valami jövevény és mint valami utas, a ki éjjeli szállásra tér be?

9 Miért vagy olyan, mint a megriasztott férfi; mint a vitéz, a ki nem tud segíteni? Hiszen te közöttünk vagy, Uram, és mi a te nevedrõl neveztetünk; ne hagyj el minket!

10 Ezt mondja az Úr e népnek: Úgy szerettek ide-oda futkározni, lábaikat meg nem tartóztatták! Azért az Úr nem kedvelte õket. Most megemlékezik az õ bûnökrõl, és vétkeikért megfenyíti õket.

11 És mondá nékem az Úr: Ne könyörögj e népért, az õ javára.

12 Mikor bõjtölnek, én meg nem hallgatom kiáltozásukat, és ha égõáldozatot vagy ételáldozatot készítenek, nem lesznek kedvesek elõttem; sõt fegyverrel, éhséggel és döghalállal irtom ki õket.

13 És mondék: Ah, Uram Isten! Hiszen a próféták mondják vala nékik: Fegyvert nem láttok, éhség sem lesz rajtatok, sõt állandó békességet adok néktek ezen a helyen.

14 És monda az Úr nékem: Hazugságot prófétálnak a próféták az én nevemben; nem küldtem õket, nem parancsoltam nékik, nem is beszéltem velök; hazug látomást, varázslást, hiábavalóságot és szívbeli csalárdságot jövendölnek néktek.

15 Azért ezt mondja az Úr a próféták felõl, a kik az én nevemben prófétálnak, holott én nem küldtem õket és mégis azt mondják: fegyver és éhség nem lesz e földön: Fegyver és éhség miatt vesznek el azok a próféták!

16 A nép pedig, a melynek õk prófétálnak, ott hever majd Jeruzsálem utczáin az éhség és a fegyver miatt, és nem lesz, a ki eltemesse õket, õket és feleségeiket, fiaikat és leányaikat; így zúdítom rájok gonoszságukat!

17 Azért e szavakat mondjad nékik: Szemeim könyeket hullatnak éjjel és nappal, és nem szünnek meg; mert nagy rontással rontatott meg a szûz, az én népemnek leánya, igen fájdalmas vereséggel.

18 Ha kimegyek a mezõre, hát ímé fegyver által levágottak; ha bemegyek a városba, hát ímé éhség miatt elepedtek [vannak ott!] Bizony próféta is, pap is olyan földre költöznek, a melyet nem ismernek!

19 Egészen elvetetted-é Júdát, avagy a Siont útálja-é lelked? miért vertél úgy meg, hogy semmi orvosságunk se legyen? Békességet vártunk, de nincs semmi jó; és gyógyulásnak idejét, de ímé, [itt van] a rettegés!

20 Ismerjük Uram a mi gonoszságainkat, atyáink bûnét; bizony vétkeztünk ellened!

21 Ne vesd meg a te nevedért; ne gyalázd meg a te dicsõségednek székét! Emlékezzél; ne rontsd meg a te velünk való szövetségedet!

22 Vannak-é a pogányok bálványai között, a kik esõt adhatnak? És ad-é záporokat az ég? Avagy nem te vagy-é a mi Urunk Istenünk, és nem benned kell-é bíznunk, hiszen te cselekedted mindezt!