1 ‹‹Yahudanın günahı demir kalemle yazıldı; 2 Yüreklerinin levhaları, 2 Sunaklarının boynuzları üzerine 2 Elmas uçlu aletle oyuldu.
2 Bol yapraklı her ağacın yanında, 2 Her yüksek tepedeki sunaklarla, 2 Aşera putlarıyla 2 Çocuklarıymış gibi ilgileniyorlar.
3 Ey kırdaki dağım, ülkende işlenen günahlar yüzünden 2 Servetini, bütün hazinelerini 2 Ve puta tapılan yerlerini bırakacağım, yağmalansın.
4 Sana verdiğim mülkü kendi suçunla yitireceksin. 2 Bilmediğin bir ülkede 2 Düşmanlarına köle edeceğim seni. 2 Çünkü öfkemi alevlendirdiniz, 2 Tutuşup sonsuza dek yanacak.››
5 RAB diyor ki, 2 ‹‹İnsana güvenen, 2 İnsanın gücüne dayanan, 2 Yüreği RABden uzaklaşan kişi lanetlidir.
6 Böylesi bozkırdaki çalı gibidir, 2 İyilik geldiği zaman görmeyecek; 2 Kurak çöle, 2 Kimsenin yaşamadığı tuzlaya yerleşecek.
7 ‹‹Ne mutlu RABbe güvenen insana, 2 Güveni yalnız RAB olana!
8 Böylesi su kıyılarına dikilmiş ağaca benzer, 2 Köklerini akarsulara salar. 2 Sıcak gelince korkmaz, 2 Yaprakları hep yeşildir. 2 Kuraklık yılında kaygılanmaz, 2 Meyve vermekten geri durmaz.››
9 Yürek her şeyden daha aldatıcıdır, iyileşmez, 2 Onu kim anlayabilir?
10 ‹‹Ben RAB, herkesi davranışlarına, 2 Yaptıklarının sonucuna göre ödüllendirmek için 2 Yüreği yoklar, düşünceyi denerim.››
11 Yumurtlamadığı yumurtaların üzerinde oturan keklik nasılsa, 2 Haksız servet edinen kişi de öyledir. 2 Yaşamının ortasında serveti onu bırakır, 2 Yaşamının sonunda kendisi aptal çıkar.
12 Tapınağımızın yeri 2 Başlangıçtan yüceltilmiş görkemli bir tahttır.
13 Ey İsrailin umudu RAB, 2 Seni bırakanların hepsi 2 Utanılacak duruma düşecek. 2 Sana sırtını dönenler toprağa yazılacak, 2 Çünkü RABbi, diri su pınarını bıraktılar.
14 Şifa ver bana, ya RAB, 2 O zaman iyi olurum; 2 Kurtar beni, kurtuluş bulurum, 2 Çünkü övgüm sensin.
15 Bana, ‹‹Hani, RABbin sözü nerede? 2 Haydi, gelsin yerine bakalım›› deyip duruyorlar.
16 Senin hizmetinde çoban olmaktan kaçınmadım, 2 Felaket gününü de ben istemedim. 2 Dudaklarımdan çıkan her sözü bilirsin, ya RAB. 2 O söz zaten senin ağzındaydı.
17 Dehşet verme bana, 2 Felaket gününde sığınağım sensin.
18 Bana eziyet edenler utandırılsın, 2 Ama beni utandırma; 2 Onları yılgınlığa düşür, 2 Ama beni düşürme. 2 Felaket gününü getir üzerlerine, 2 Onları iki kat yıkımla ez.
19 RAB bana şöyle dedi: ‹‹Yahuda krallarının girip çıktığı Halk Kapısına ve Yeruşalimin öbür kapılarına git, orada dur.
20 Halka de ki, ‹Ey Yahuda kralları, Yahuda halkı, Yeruşalimde oturup bu kapılardan girenler, RABbin sözünü dinleyin!
21 RAB diyor ki, Şabat Günü yük taşımamaya, Yeruşalim kapılarından içeri bir şey sokmamaya dikkat edin.
22 Şabat Günü evinizden yük çıkarmayın, hiç iş yapmayın. Atalarınıza buyurduğum gibi Şabat Gününü kutsal sayacaksınız.
23 Ne var ki, onlar sözümü dinlemediler, kulak asmadılar. Dikbaşlılık ederek beni dinlemediler, yola gelmek istemediler.
24 Beni iyi dinlerseniz, diyor RAB, Şabat Günü bu kentin kapılarından yük taşımayıp hiç iş yapmayarak Şabat Gününü kutsal sayarsanız,
25 Davutun tahtında oturan krallarla önderler savaş arabalarına, atlara binip Yahuda halkı ve Yeruşalimde yaşayanlarla birlikte bu kentin kapılarından girecekler. Bu kentte sonsuza dek insanlar yaşayacak.
26 Yahuda kentlerinden, Yeruşalim çevresinden, Benyamin topraklarından, Şefeladan, dağlık bölgeden, Negevden gelip RABbin Tapınağına yakmalık sunular, kurbanlar, tahıl sunuları, günnük ve şükran sunuları getirecekler.
27 Ancak beni dinlemez, Şabat Günü Yeruşalim kapılarından yük taşıyarak girer, o günü kutsal saymazsanız, kentin kapılarını ateşe vereceğim. Yeruşalim saraylarını yakıp yok edecek, hiç sönmeyecek ateş.› ››
1 A Júda vétke vas tollal, gyémánt hegygyel van felírva; fel van vésve szívök táblájára és oltáraik szarvaira,
2 Mivelhogy megemlékeznek fiaik az õ oltáraikról, Aséra [bálvány]aikról a zöld fák mellett és a magas halmokon.
3 Oh én hegyem a síkon! Vagyonodat, minden kincsedet prédává teszem a te magaslataidért, minden határodban való vétkeidért.
4 És elszakíttatol, és pedig magad által, a te örökségedtõl, a melyet én adtam néked, és szolgáltatni fogom veled a te ellenségeidet olyan földön, a melyet nem ismersz; mert tûzre lobbantottátok haragomat, örökké égni fog.
5 Ezt mondja az Úr: Átkozott az a férfi, a ki emberben bízik és testbe helyezi erejét, az Úrtól pedig eltávozott az õ szíve!
6 Mert olyanná lesz, mint a hangafa a pusztában, és nem látja, hogy jó következik, hanem szárazságban lakik a sivatagban, a sovány és lakhatatlan földön.
7 Áldott az a férfi, a ki az Úrban bízik, és a kinek bizodalma az Úr;
8 Mert olyanná lesz, mint a víz mellé ültetett fa, a mely a folyó felé bocsátja gyökereit, és nem fél, ha hõség következik, és a levele zöld marad; és a száraz esztendõben nem retteg, sem a gyümölcsözéstõl meg nem szûnik.
9 Csalárdabb a szív mindennél, és gonosz az; kicsoda ismerhetné azt?
10 Én, az Úr vagyok az, a ki a szívet fürkészem és a veséket vizsgálom, hogy megfizessek kinek-kinek az õ útai szerint és cselekedeteinek gyümölcse szerint.
11 [Mint] a fogoly madár, mely [fiakat] gyûjt, melyeket nem õ költött, [olyan,] a ki gazdagságot gyûjt, de nem igazán; az õ napjainak felén elhagyja azt, a halálakor pedig bolonddá lesz.
12 Óh dicsõség trónja, kezdettõl fogva magasságos, szentségünknek helye.
13 Izráelnek reménysége, oh Uram! A kik elhagynak téged, mind megszégyenülnek! A kik elpártolnak tõlem, a porba iratnak be, mert elhagyták az élõ vizeknek kútfejét, az Urat!
14 Gyógyíts meg engem Uram, hogy meggyógyuljak, szabadíts meg engem, hogy megszabaduljak, mert te vagy az én dicsekedésem!
15 Ímé, õk azt mondják nékem: Hol van az Úr szózata? Most jõjjön el!
16 De én nem siettem elhagyni a te útaidnak követését, sem gonosz napot nem kívántam, te tudod; a mi ajkaimon jött ki, nyilvánvaló volt elõtted.
17 Ne légy nékem rettentésemre: reménységem vagy te a háborúság napján!
18 Szégyenüljenek meg, a kik üldöznek engem, de ne én szégyenüljek meg; õk rettegjenek és ne én rettegjek; hozz reájok háborúság napját, és kétszeres zúzással zúzd össze õket!
19 Ezt mondá nékem az Úr: Menj és állj meg a nép fiainak kapujában, a melyen bemennek és a melyen kijönnek Júdának királyai, és Jeruzsálemnek is minden kapujában!
20 És [ezt] mondd nékik: Halljátok meg az Úrnak szavát Júdának királyai és egész Júda és Jeruzsálemnek minden lakosa, a kik bejártok e kapukon!
21 Ezt mondja az Úr: Vigyázzatok a ti lelketekre, és ne hordjatok terhet szombat-napon, se Jeruzsálem kapuin be ne vigyetek!
22 Házaitokból se vigyetek ki terhet szombat-napon, és semmi munkát ne végezzetek, hanem szenteljétek meg a szombat-napot, úgy a mint atyáitoknak megparancsoltam!
23 De õk nem hallgattak, és fülöket sem hajtották rá, hanem megkeményítették nyakokat, hogy ne halljanak, és az oktatást be ne vehessék.
24 Pedig ha szívesen hallgattok reám, ezt mondja az Úr, és nem visztek be terhet e város kapuin szombat-napon, és megszentelitek a szombat-napot, úgy hogy semmi dolgot nem végeztek azon:
25 Akkor e város kapuin királyok és fejedelmek fognak bevonulni, a kik a Dávid székén ülnek, szekereken és lovakon járnak, mind magok, mind fejedelmeik, Júdának férfiai és Jeruzsálemnek lakosai, és e városban lakni fognak mindörökké.
26 És bejõnek Júda városaiból, Jeruzsálem környékérõl, Benjámin földérõl, a lapályról, a hegyrõl és dél felõl, hozván égõáldozatot, véres áldozatot, ételáldozatot és temjént, és hozván hála[áldozat]ot az Úrnak házába.
27 Ha pedig nem hallgattok reám, hogy megszenteljétek a szombat-napot, és hogy ne hordjatok terhet és ne jõjjetek be Jeruzsálem kapuin szombat- napon: tüzet gerjesztek az õ kapuiban, és megemészti Jeruzsálem palotáit, és nem lesz eloltható.