1 So these three men gave no more answers to Job, because he seemed to himself to be right.
2 And Elihu, the son of Barachel the Buzite, of the family of Ram, was angry, burning with wrath against Job, because he seemed to himself more right than God;
3 And he was angry with his three friends, because they had been unable to give him an answer, and had not made Job's sin clear.
4 Now Elihu had kept quiet while Job was talking, because they were older than he;
5 And when Elihu saw that there was no answer in the mouth of the three men, he was very angry.
6 And Elihu, the son of Barachel the Buzite, made answer and said, I am young, and you are very old, so I was in fear, and kept myself from putting my knowledge before you.
7 I said to myself, It is right for the old to say what is in their minds, and for those who are far on in years to give out wisdom.
8 But truly it is the spirit in man, even the breath of the Ruler of all, which gives them knowledge.
9 It is not the old who are wise, and those who are full of years have not the knowledge of what is right.
10 So I say, Give ear to me, and I will put forward my knowledge.
11 I was waiting for your words, I was giving ear to your wise sayings; while you were searching out what to say,
12 I was taking note; and truly not one of you was able to make clear Job's error, or to give an answer to his words.
13 Take care that you do not say, Wisdom is here; God may overcome him, but not man.
14 I will not put forward words like these, or make use of your sayings in answer to him.
15 Fear has overcome them, they have no more answers to give; they have come to an end of words.
16 And am I to go on waiting while they have nothing to say? while they keep quiet and give no more answers?
17 I will give my answer; I will put forward my knowledge:
18 For I am full of words, I am unable to keep in my breath any longer:
19 My stomach is like wine which is unable to get out; like skins full of new wine, it is almost burst.
20 Let me say what is in my mind, so that I may get comfort; let me give answer with open mouth.
21 Let me not give respect to any man, or give names of honour to any living.
22 For I am not able to give names of honour to any man; and if I did, my Maker would quickly take me away.
1 Miután ez a három ember megszünt vala felelni Jóbnak, mivel õ igaz vala önmaga elõtt:
2 Haragra gerjede Elihu, a Barakeél fia, a ki Búztól való vala, a Rám nemzetségébõl. Jób ellen gerjedt föl haragja, mivel az igazabbnak tartotta magát Istennél.
3 De felgerjedt haragja az õ három barátja ellen is, mivelhogy nem találják vala el a feleletet, mégis kárhoztatják vala Jóbot.
4 Elihu azonban várakozott a Jóbbal való beszéddel, mert amazok öregebbek valának õ nála.
5 De mikor látta Elihu, hogy nincs felelet a három férfiú szájában, akkor gerjede föl az õ haragja.
6 És felele a Búztól való Elihu, Barakeél fia, és monda: Napjaimra nézve én még csekély vagyok, ti pedig élemedett emberek, azért tartózkodtam és féltem tudatni veletek véleményemet.
7 Gondoltam: Hadd szóljanak a napok; és hadd hirdessen bölcseséget az évek sokasága!
8 Pedig a lélek az az emberben és a Mindenható lehellése, a mi értelmet ad néki!
9 Nem a nagyok a bölcsek, és nem a vének értik az ítéletet.
10 Azt mondom azért: Hallgass reám, hadd tudassam én is véleményemet!
11 Ímé, én végig vártam beszédeiteket, figyeltem, a míg okoskodtatok, a míg szavakat keresgéltetek.
12 Igen ügyeltem reátok és ímé, Jóbot egyikõtök sem czáfolá meg, sem beszédére meg nem felelt.
13 Ne mondjátok azt: Bölcseségre találtunk, Isten gyõzheti meg õt és nem ember!
14 Mivel én ellenem nem intézett beszédet, nem is a ti beszédeitekkel válaszolok hát néki.
15 Megzavarodának és nem feleltek többé; kifogyott belõlök a szó.
16 Vártam, de nem szóltak, csak álltak és nem feleltek többé.
17 Hadd feleljek hát én is magamért, hadd tudassam én is véleményemet!
18 Mert tele vagyok beszéddel; unszolgat engem a bennem levõ lélek.
19 Ímé, bensõm olyan, mint az [új] bor, a melynek nyílása nincsen; miként az új tömlõk, [csaknem] szétszakad.
20 Szólok tehát, hogy levegõhöz jussak; felnyitom ajkaimat, és felelek.
21 Nem leszek személyválogató senki iránt; nem hizelkedem egy embernek sem;
22 Mert én hizelkedni nem tudok; könnyen elszólíthatna engem a teremtõm!