1 \41:10\He is so cruel that no one is ready to go against him. Who then is able to keep his place before me?
2 \41:11\Who ever went against me, and got the better of me? There is no one under heaven!
3 \41:12\I will not keep quiet about the parts of his body, or about his power, and the strength of his frame.
4 \41:13\Who has ever taken off his outer skin? who may come inside his inner coat of iron?
5 \41:14\Who has made open the doors of his face? Fear is round about his teeth.
6 \41:15\His back is made of lines of plates, joined tight together, one against the other, like a stamp.
7 \41:16\One is so near to the other that no air may come between them.
8 \41:17\They take a grip of one another; they are joined together, so that they may not be parted.
9 \41:18\His sneezings give out flames, and his eyes are like the eyes of the dawn.
10 \41:19\Out of his mouth go burning lights, and flames of fire are jumping up.
11 \41:20\Smoke comes out of his nose, like a pot boiling on the fire.
12 \41:21\His breath puts fire to coals, and a flame goes out of his mouth.
13 \41:22\Strength is in his neck, and fear goes dancing before him.
14 \41:23\The plates of his flesh are joined together, fixed, and not to be moved.
15 \41:24\His heart is as strong as a stone, hard as the lower crushing-stone.
16 \41:25\When he gets ready for the fight, the strong are overcome with fear.
17 \41:26\The sword may come near him but is not able to go through him; the spear, or the arrow, or the sharp-pointed iron.
18 \41:27\Iron is to him as dry grass, and brass as soft wood.
19 \41:28\The arrow is not able to put him to flight: stones are no more to him than dry stems.
20 \41:29\A thick stick is no better than a leaf of grass, and he makes sport of the onrush of the spear.
21 \41:30\Under him are sharp edges of broken pots: as if he was pulling a grain-crushing instrument over the wet earth.
22 \41:31\The deep is boiling like a pot of spices, and the sea like a perfume-vessel.
23 \41:32\After him his way is shining, so that the deep seems white.
24 \41:33\On earth there is not another like him, who is made without fear.
25 \41:34\Everything which is high goes in fear of him; he is king over all the sons of pride.
1 Kihúzhatod-é a leviáthánt horoggal, leszoríthatod-é a nyelvét kötéllel?
2 Húzhatsz-é gúzst az orrába, az állát szigonynyal átfurhatod-é?
3 Vajjon járul-é elõdbe sok könyörgéssel, avagy szól-é hozzád sima beszédekkel?
4 Vajjon frigyet köt-é veled, hogy fogadd õt örökös szolgádul?
5 Játszhatol-é vele, miként egy madárral; gyermekeid kedvéért megkötözheted-é?
6 Alkudozhatnak-é felette a társak, vagy a kalmárok közt feloszthatják-é azt?
7 Tele rakhatod-é nyársakkal a bõrét, avagy szigonynyal a fejét?
8 Vesd rá a kezedet, de megemlékezzél, hogy a harczot nem ismételed.
9 Ímé, az õ reménykedése csalárd; [puszta] látása is halálra ijeszt!
10 Nincs oly merész, a ki õt felverje. Ki hát az, a ki velem szállna szembe?
11 Ki adott nékem elébb, hogy azt visszafizessem? A mi az ég alatt van, mind enyém!
12 Nem hallgathatom el testének részeit, erejének mivoltát, alkotásának szépségét.
13 Ki takarhatja fel ruhája felszínét; két sor foga közé kicsoda hatol be?
14 Ki nyitotta fel orczájának ajtait? Fogainak sorai körül rémület [lakik!]
15 Büszkesége a csatornás pajzsok, összetartva [mintegy] szorító pecséttel.
16 Egyik szorosan a másikhoz lapul, hogy közéje levegõ se megy.
17 Egyik a másikhoz tapad, egymást tartják, egymástól elszakadhatatlanok.
18 Tüsszentése fényt sugároz ki, és szemei, mint a hajnal szempillái.
19 A szájából szövétnekek jõnek ki, [és] tüzes szikrák omlanak ki.
20 Orrlyukaiból gõz lövel elõ, mint a forró fazékból és üstbõl.
21 Lehellete meggyujtja a holt szenet, és a szájából láng lövel elõ.
22 Nyakszirtjén az erõ tanyáz, elõtte félelem ugrándozik.
23 Testének részei egymáshoz tapadtak; kemény önmagában és nem izeg-mozog.
24 Szíve kemény, mint a kõ, oly kemény, mint az alsó malomkõ.
25 Hogyha felkél, hõsök is remegnek; ijedtökben veszteg állnak.
26 Ha éri is a fegyver, nem áll meg benne, [legyen bár] dárda, kopja vagy kelevéz.
27 Annyiba veszi a vasat, mint a pozdorját, az aczélt, mint a korhadt fát.
28 A nyíl vesszõje el nem ûzi õt, a parittyakövek pozdorjává változnak rajta.
29 Pozdorjának tartja a buzogányütést is, és kineveti a bárd suhogását.
30 Alatta éles cserepek vannak; mint szeges borona hentereg az iszap felett.
31 Felkavarja a mély vizet, mint a fazekat, a tengert olyanná teszi, mint a festékedény.
32 Maga után világos ösvényt hagy, azt hinné [valaki,] a tenger megõszült.
33 Nincs e földön hozzá hasonló, a mely úgy teremtetett, hogy ne rettegjen.
34 Lenéz minden nagy állatot, õ a király minden ragadozó felett.