1 \38:39\Do you go after food for the she-lion, or get meat so that the young lions may have enough,

2 \38:40\When they are stretched out in their holes, and are waiting in the brushwood?

3 \38:41\Who gives in the evening the meat he is searching for, when his young ones are crying to God; when the young lions with loud noise go wandering after their food?

4 \39:1\Have you knowledge of the rock-goats? or do you see the roes giving birth to their young?

5 \39:2\Is the number of their months fixed by you? or is the time when they give birth ordered by you?

6 \39:3\They are bent down, they give birth to their young, they let loose the fruit of their body.

7 \39:4\Their young ones are strong, living in the open country; they go out and do not come back again.

8 \39:5\Who has let the ass of the fields go free? or made loose the bands of the loud-voiced beast?

9 \39:6\To whom I have given the waste land for a heritage, and the salt land as a living-place.

10 \39:7\He makes sport of the noise of the town; the voice of the driver does not come to his ears;

11 \39:8\He goes looking for his grass-lands in the mountains, searching out every green thing.

12 \39:9\Will the ox of the mountains be your servant? or is his night's resting-place by your food-store?

13 \39:10\Will he be pulling your plough with cords, turning up the valleys after you?

14 \39:11\Will you put your faith in him, because his strength is great? will you give the fruit of your work into his care?

15 \39:12\Will you be looking for him to come back, and get in your seed to the crushing-floor?

16 \39:13\Is the wing of the ostrich feeble, or is it because she has no feathers,

17 \39:14\That she puts her eggs on the earth, warming them in the dust,

18 \39:15\Without a thought that they may be crushed by the foot, and broken by the beasts of the field?

19 \39:16\She is cruel to her young ones, as if they were not hers; her work is to no purpose; she has no fear.

20 \39:17\For God has taken wisdom from her mind, and given her no measure of knowledge.

21 \39:18\When she is shaking her wings on high, she makes sport of the horse and of him who is seated on him.

22 \39:19\Do you give strength to the horse? is it by your hand that his neck is clothed with power?

23 \39:20\Is it through you that he is shaking like a locust, in the pride of his loud-sounding breath?

24 \39:21\He is stamping with joy in the valley; he makes sport of fear.

25 \39:22\In his strength he goes out against the arms of war, turning not away from the sword.

26 \39:23\The bow is sounding against him; he sees the shining point of spear and arrow.

27 \39:24\Shaking with passion, he is biting the earth; he is not able to keep quiet at the sound of the horn;

28 \39:25\When it comes to his ears he says, Aha! He is smelling the fight from far off, and hearing the thunder of the captains, and the war-cries.

29 \39:26\Is it through your knowledge that the hawk takes his flight, stretching out his wings to the south?

30 \39:27\Or is it by your orders that the eagle goes up, and makes his resting-place on high?

31 \39:28\On the rock is his house, and on the mountain-top his strong place.

32 \39:29\From there he is watching for food; his eye sees it far off.

33 \39:30\His young have blood for their drink, and where the dead bodies are, there is he to be seen.

34 \40:1\...

35 \40:2\Will he who is protesting give teaching to the Ruler of all? Let him who has arguments to put forward against God give an answer.

36 \40:3\And Job said in answer to the Lord,

37 \40:4\Truly, I am of no value; what answer may I give to you? I will put my hand on my mouth.

38 \40:5\I have said once, and even twice, what was in my mind, but I will not do so again.

1 Vadászol-é prédát a nõstény oroszlánnak, és az oroszlánkölykök éhségét kielégíted-é;

2 Mikor meglapulnak tanyáikon, [és] a bokrok közt lesben vesztegelnek?

3 Ki szerez a hollónak eledelt, mikor a fiai Istenhez kiáltoznak; kóvályognak, mert nincs mit enniök?

4 Tudod-é a kõszáli zergék ellésének idejét; megvigyáztad-é a szarvasok fajzását?

5 Megszámláltad-é a hónapokat, a meddig vemhesek; tudod-é az ellésök idejét?

6 [Csak] összegörnyednek, elszülik magzataikat, vajudásaiktól []megszabadulnak.

7 Fiaik meggyarapodnak, a legelõn nagyranõnek, elszélednek és nem térnek vissza hozzájok.

8 Ki bocsátotta szabadon a vadszamarat, ki oldozta el e szamárnak kötelét,

9 A melynek házául a pusztát rendelém, és lakóhelyéül a sósföldet?

10 Kineveti a városbeli sokadalmat, nem hallja a hajtsár kiáltozását.

11 A hegyeken szedeget, az õ legelõjén mindenféle zöld [gazt] felkeres.

12 Akar-é szolgálni néked a bölény? Avagy meghál-é a te jászolodnál?

13 Oda kötheted a bölényt a barázdához kötelénél fogva? Vajjon boronálja-é a völgyeket utánad?

14 Bízhatol-é benne, mivelhogy nagy az ereje, és munkádat hagyhatod-é reá?

15 Hiszed-é róla, hogy vetésedet behordja, és szérûdre betakarítja?

16 Vígan [leng] a struczmadár szárnya: vajjon az eszterág szárnya és tollazata-é az?

17 Hiszen a földön hagyja tojásait, és a porral költeti ki!

18 És elfeledi, hogy a láb eltiporhatja, és a mezei vad eltaposhatja azokat.

19 Fiaival oly keményen bánik, mintha nem is övéi volnának; ha fáradsága kárba vész, nem bánja;

20 Mert Isten a bölcseséget elfeledtette vele, értelmet pedig nem adott néki.

21 De hogyha néki ereszkedik, kineveti a lovat és lovagját.

22 Te adsz-é erõt a lónak, avagy a nyakát sörénynyel te ruházod-é fel?

23 Felugraszthatod-é, mint a sáskát? Tüsszögése dicsõ, félelmetes!

24 [Lábai] vermet ásnak, örvend erejének, a fegyver elé rohan.

25 Neveti a félelmet; nem remeg, nem fordul meg a fegyver elõl;

26 Csörög rajta a tegez, ragyog a kopja és a dárda:

27 Tombolva, nyihogva kapálja a földet, és nem áll veszteg, ha trombita zeng.

28 A trombitaszóra nyerítéssel felel; messzirõl megneszeli az ütközetet, a vezérek lármáját és a csatazajt.

29 A te értelmed miatt van-é, hogy az ölyv repül, [és] kiterjeszti szárnyait dél felé?

30 A te rendelésedre száll-é fent a sas, és rakja-é fészkét a magasban? [ (Job 39:31) A kõsziklán lakik és tanyázik, a sziklák párkányain és bércztetõkön. ] [ (Job 39:32) Onnét kémlel enni való után, messzire ellátnak szemei. ] [ (Job 39:33) Fiai vért szívnak, és a hol dög van, mindjárt ott [terem.] ] [ (Job 39:34) Szóla továbbá az Úr Jóbnak, és monda: ] [ (Job 39:35) A ki pert kezd a Mindenhatóval, czáfolja meg, és a ki az Istennel feddõdik, feleljen néki! ] [ (Job 39:36) És szóla Jób az Úrnak, és monda: ] [ (Job 39:37) Ímé, én parányi vagyok, mit feleljek néked? Kezemet a szájamra teszem. ] [ (Job 39:38) Egyszer szóltam, de már nem szólok, avagy kétszer, de nem teszem többé! ]