1 And Elihu went on to say,
2 Give me a little more time, and I will make it clear to you; for I have still something to say for God.
3 I will get my knowledge from far, and I will give righteousness to my Maker.
4 For truly my words are not false; one who has all knowledge is talking with you.
5 Truly, God gives up the hard-hearted, and will not give life to the sinner.
6 His eyes are ever on the upright, and he gives to the crushed their right;
7 Lifting them up to the seat of kings, and making them safe for ever.
8 And if they have been prisoned in chains, and taken in cords of trouble,
9 Then he makes clear to them what they have done, even their evil works in which they have taken pride.
10 Their ear is open to his teaching, and he gives them orders so that their hearts may be turned from evil.
11 If they give ear to his voice, and do his word, then he gives them long life, and years full of pleasure.
12 But if not, they come to their end, and give up their breath without knowledge.
13 Those who have no fear of God keep wrath stored up in their hearts; they give no cry for help when they are made prisoners.
14 They come to their end while they are still young, their life is short like that of those who are used for sex purposes in the worship of their gods.
15 He makes the wrong done to the poor the way of their salvation, opening their ears by their trouble.
16 ...
17 ...
18 ...
19 ...
20 ...
21 Take care not to be turned to sin, for you have taken evil for your part in place of sorrow.
22 Truly God is lifted up in strength; who is a ruler like him?
23 Who ever gave orders to him, or said to him, You have done wrong?
24 See that you give praise to his work, about which men make songs.
25 All people are looking on it; man sees it from far.
26 Truly, God is great, greater than all our knowledge; the number of his years may not be searched out.
27 For he takes up the drops from the sea; he sends them through his mist as rain,
28 Flowing down from the sky, and dropping on the peoples.
29 And who has knowledge of how the clouds are stretched out, or of the thunders of his tent?
30 See, he is stretching out his mist, covering the tops of the mountains with it.
31 For by these he gives food to the peoples, and bread in full measure.
32 He takes the light in his hands, sending it against the mark.
33 The thunder makes clear his passion, and the storm gives news of his wrath.
1 És folytatá Elihu, és monda:
2 Várj még egy kevéssé, majd felvilágosítlak, mert az Istenért még van mit mondanom.
3 Tudásomat messzünnen veszem, és az én teremtõmnek igazat adok.
4 Mert az én beszédem bizonyára nem hazugság; tökéletes tudású [ember áll] melletted.
5 Ímé, az Isten hatalmas, még sem vet meg semmit; hatalmas az õ lelkének ereje.
6 Nem tartja meg a gonosznak életét, de a szegénynek igaz törvényt teszen.
7 Nem veszi le az igazról szemeit, sõt a királyok mellé, a trónba ülteti õket örökre, hogy felmagasztaltassanak.
8 És ha békókba veretnek, és fogva tartatnak a nyomorúság kötelein:
9 Tudtokra adja cselekedetöket, és vétkeiket, hogyha elhatalmaztak [rajtok].
10 Megnyitja füleiket a feddõzésnek és megparancsolja, hogy a vétekbõl megtérjenek:
11 Ha engednek és szolgálnak néki, napjaikat jóban végzik el, és az õ esztendeiket gyönyörûségekben.
12 Ha pedig nem engednek, fegyverrel veretnek által, és tudatlanságban múlnak ki.
13 De az álnok szívûek haragot táplálnak, nem kiáltanak, mikor megkötözi õket.
14 Azért ifjúságukban hal meg az õ lelkök, és életök a paráznákéhoz hasonló.
15 A nyomorultat megszabadítja az õ nyomorúságától, és a szorongattatással megnyitja fülöket.
16 Téged is kiszabadítana az ínség torkából tág mezõre, a hol nincs szorultság, és asztalod étke kövérséggel lenne rakva;
17 De ha gonosz ítélettel vagy tele, úgy utolérnek az ítélet és igazság.
18 Csakhogy a harag ne ragadjon téged csúfkodásra, és a nagy váltságdíj se tántorítson el.
19 Ad-é valamit a te gazdagságodra? Sem aranyra, sem semmiféle erõfeszítésre!
20 Ne kívánjad az éjszakát, a mely népeket mozdít ki helyökbõl.
21 Vigyázz! ne pártolj a bûnhöz, noha azt a nyomorúságnál jobban szereted.
22 Ímé, mily fenséges az Isten az õ erejében; kicsoda az, a ki úgy tanítson, mint õ?
23 Kicsoda szabta meg az õ útjait, vagy ki mondhatja [azt]: Igazságtalanságot cselekedtél?
24 Legyen rá gondod, hogy magasztaljad az õ cselekedetét, a melyrõl énekelnek az emberek!
25 Minden ember azt szemléli; a halandó távolról is látja.
26 Ímé, az Isten fenséges, mi nem ismerhetjük õt! esztendeinek száma sem nyomozható ki.
27 Hogyha magához szívja a vízcseppeket, ködébõl mint esõ cseperegnek alá,
28 A melyet a fellegek [özönnel] öntenek, és hullatnak le temérdek emberre.
29 De sõt értheti-é valaki a felhõ szétoszlását, az õ sátorának zúgását?
30 Ímé, szétterjeszti magára az õ világosságát, és ráborítja a tengernek gyökereit.
31 Mert ezek által ítéli meg a népeket, ád eledelt bõségesen.
32 Kezeit elborítja villámlással, és kirendeli a lázadó ellen.
33 Az õ dörgése ad hírt felõle, mint a barom a közeledõ viharról. [ (Job 36:34) Ezért remeg az én szívem, és csaknem kiszökik helyébõl. ]