1 És monda az Úr Mózesnek: Menj be a Faraóhoz, mert én keményítettem meg az õ szívét és az õ szolgáinak szívét, azért hogy ezeket az én jeleimet megtegyem közöttök.

2 És azért, hogy elbeszéljed azt a te fiadnak és fiad fiának hallatára, a mit Égyiptomban cselekedtem, és jeleimet, a melyeket rajtok tettem, hogy megtudjátok, hogy én vagyok az Úr.

3 És beméne Mózes és Áron a Faraóhoz és mondának néki: Ezt mondja az Úr, a héberek Istene: Meddig nem akarod még magadat megalázni én elõttem? Bocsásd el az én népemet, hogy szolgáljanak nékem.

4 Mert ha te nem akarod az én népemet elbocsátani, ímé én holnap sáskát hozok a te határodra.

5 És elborítja a földnek színét, úgy hogy nem lesz látható a föld, és megemészti a megmenekedett maradékot, a mi megmaradt néktek a jégesõ után, és megemészt minden fát, mely néktek sarjadzik a mezõn.

6 És betöltik a te házaidat, és minden szolgáidnak házát és minden Égyiptombelinek házát, a mit nem láttak a te atyáid, sem a te atyáid atyjai, a mióta e földön vannak mind e mai napig. És megfordula s kiméne a Faraó elõl.

7 A Faraó szolgái pedig mondának õnéki: Meddig lesz még ez mi nékünk romlásunkra? Bocsásd el azokat az embereket, hogy szolgáljanak az Úrnak az õ Istenöknek. Még sem veszed-é eszedbe, hogy elvész Égyiptom?

8 És visszahozák Mózest és Áront a Faraóhoz s monda ez nékik: Menjetek el, szolgáljatok az Úrnak a ti Istenteknek. Kik s kik azok, a kik elmennek?

9 Mózes pedig monda: A mi gyermekeinkkel és véneinkkel megyünk, a mi fiainkkal és leányainkkal, juhainkkal és barmainkkal megyünk, mert az Úrnak innepet kell szentelnünk.

10 Monda azért nékik: Úgy legyen veletek az Úr, a mint elbocsátlak titeket és gyermekeiteket! Vigyázzatok, mert gonoszra igyekeztek.

11 Nem úgy! menjetek el ti férfiak és szolgáljatok az Úrnak, mert ti is ezt kívántátok. És elûzék õket a Faraó színe elõl.

12 És monda az Úr Mózesnek: Nyújtsd ki a te kezedet Égyiptom földére a sáskáért, hogy jõjjön fel Égyiptom földére és emészsze meg a földnek minden fûvét; mindazt a mit a jégesõ meghagyott.

13 Kinyujtá azért Mózes az õ vesszejét Égyiptom földére, és az Úr egész nap és egész éjjel keleti szelet támaszta a földre. Mire reggel lõn, a keleti szél felhozá a sáskát.

14 És feljöve a sáska egész Égyiptom földére s nagy sokasággal szálla le Égyiptom egész határára. Annak elõtte sem volt olyan sáska s ezután sem lesz olyan.

15 És elborítá az egész föld színét, és a föld elsötétedék, és megemészté a földnek minden fûvét és a fának minden gyümölcsét, a mit a jégesõ meghagyott vala, és semmi zöld sem marada a fán, sem a mezõnek fûvén egész Égyiptom földén.

16 Akkor a Faraó siete hívatni Mózest és Áront és monda: Vétkeztem az Úr ellen, a ti Istenetek ellen és ti ellenetek.

17 Most annakokáért bocsásd meg csak ez egyszer az én vétkemet és imádkozzatok az Úrhoz a ti Istentekhez, hogy csak ezt a halált fordítsa el én tõlem.

18 És kiméne a Faraó elõl és imádkozék az Úrhoz.

19 És fordíta az Úr igen erõs nyugoti szelet, és felkapá a sáskát és veté azokat a veres tengerbe; egy sáska sem marada egész Égyiptom határán.

20 De az Úr megkeményíté a Faraó szívét, és nem bocsátá el az Izráel fiait.

21 És monda az Úr Mózesnek: Nyujtsd ki a te kezedet az ég felé, hogy legyen setétség Égyiptom földén és pedig tapintható setétség.

22 És kinyujtá Mózes az õ kezét az ég felé, és lõn sûrû setétség egész Égyiptom földén három napig.

23 Nem látták egymást, és senki sem kelt fel az õ helyébõl három napig; de Izráel minden fiának világosság vala az õ lakhelyében.

24 Akkor hívatá a Faraó Mózest és monda: Menjetek el, szolgáljatok az Úrnak, csak juhaitok és barmaitok maradjanak; gyermekeitek is elmehetnek véletek.

25 Mózes pedig monda: Sõt inkább néked kell kezünkbe adnod véres áldozatra és égõ-áldozatra valókat, hogy megáldozzuk a mi Urunknak Istenünknek.

26 És velünk jõnek a mi barmaink is, egy körömnyi sem marad el, mert azokból veszünk, hogy szolgáljunk a mi Urunknak Istenünknek; magunk sem tudjuk, mivel szolgálunk az Úrnak, míg oda nem jutunk.

27 De az Úr megkeményíté a Faraó szívét, és nem akará õket elbocsátani.

28 És monda néki a Faraó: Menj el elõlem; vigyázz magadra, hogy többé az én orczámat ne lásd; mert a mely napon az én orczámat látod, meghalsz.

29 Mózes pedig monda: Helyesen szólál. Nem látom többé a te orczádat.

1 耶和华对摩西说： "你要到法老那里去， 因为我已经使他的心和他臣仆的心刚硬， 为要在他们中间显出我这些神迹；

2 并且要你把愚弄埃及人的事， 和我在他们中间显出的神迹， 都讲给你的子孙听； 使你们知道我是耶和华。"

3 摩西和亚伦就到法老那里去， 对他说： "耶和华希伯来人的 神这样说： ‘你拒绝在我面前谦卑要到几时呢？让我的人民离开吧， 使他们可以事奉我。

4 如果你拒绝让我的人民离开， 看哪！ 明天我要使蝗虫进入你的境界；

5 蝗虫必遮盖地面， 甚至人不能看见地； 蝗虫必吃尽那避过灾难余剩的， 那没有受冰雹击打， 剩下留给你们的； 它们也必吃尽田间给你们生长起来的一切树木。

6 蝗虫必充满了你的宫殿， 你所有臣仆的房屋， 和所有埃及人的房屋； 这是你祖宗和你祖宗的祖宗自从在世以来， 直到今日， 所没有见过的。’"摩西就转身， 离开法老出去了。

7 法老的臣仆对法老说： "这人成为我们的网罗要到几时呢？让这些人离开吧， 使他们可以事奉耶和华他们的 神； 埃及已经毁灭了， 你还不知道吗？"

8 于是， 摩西和亚伦被召回来到法老那里。法老对他们说： "你们去事奉耶和华你们的 神吧， 但那些要去的是谁呢？"

9 摩西回答： "我们要和我们年少的与年老的同去， 要和我们的儿女同去， 也要和我们的羊群与牛群同去， 因为我们必须向耶和华守节。"

10 法老对他们说： "我让你们和你们的孩子离开的时候， 愿耶和华与你们同在； 你们要谨慎， 因为有祸患在你们面前。

11 不可以这样， 只有你们的男子可以去事奉耶和华， 因为这原是你们要求的。"于是把他们从法老面前赶出去。

12 耶和华对摩西说： "你要向埃及地伸手， 使蝗虫上埃及地来， 吃尽地上所有的蔬菜， 就是受冰雹击打后留下的。"

13 摩西就向埃及地伸杖， 整整的一日一夜， 耶和华把东风吹在地上； 到了早晨， 东风把蝗虫吹来了。

14 蝗虫上到埃及全地来， 停留在埃及全境。它们非常众多， 以前没有像这样多的蝗虫， 以后也没有。

15 蝗虫遮盖了整个地面， 以致大地都变黑了。它们吃尽了地上一切蔬菜， 和树上所有的果子， 就是受冰雹击打后留下来的。这样， 在埃及全地， 无论是树木， 或田间的蔬菜， 连一点青的也没有留下。

16 于是， 法老急忙把摩西和亚伦召了来， 说： "我得罪了耶和华你们的 神， 也得罪了你们。

17 现在求你只这一次赦免我的罪， 也请你们求告耶和华你们的 神， 使这一次的死亡离开我。"

18 摩西就离开法老出来， 祈求耶和华。

19 耶和华转了非常强大的西风， 把蝗虫吹起来了， 投进红海里； 在埃及全境， 连一只蝗虫也没留下。

20 但是耶和华使法老的心刚硬， 以致法老不肯让以色列人离开。

21 耶和华对摩西说： "你要向天举手， 使黑暗临到埃及地， 这黑暗是可以触摸的。"

22 摩西向天伸手， 幽暗就临到埃及全地三天之久。

23 三天之内， 人彼此不能看见， 谁也不能起来离开自己的地方； 但是在所有以色列人居住的地方都有亮光。

24 法老就把摩西召了来， 说： "你们去事奉耶和华吧， 你们的孩子也可以与你们同去； 只是要把你们的羊群和牛群留下来。"

25 摩西回答： "你也要把献祭用的祭物和燔祭交给我们， 使我们可以献给耶和华我们的 神。

26 我们的牲畜也要与我们同去， 连一只也不留下； 因为我们要从它们当中取出一些来事奉耶和华我们的 神； 我们没有到达之前， 还不知道要用什么事奉耶和华。"

27 但耶和华使法老心里刚硬， 因此他不愿意让他们离开。

28 法老对摩西说： "你离开我去吧， 你要小心， 不要再见我的面； 因为你再见我面的时候， 你必定死。"

29 摩西回答： "你说对了， 我不再见你的面了。"