1 És szóla az Úr Mózesnek, mondván:

2 Szólj az Izráel fiainak, hogy forduljanak vissza és üssenek tábort Pi- Hahiróth elõtt, Migdol között és a tenger között, Baál-Czefón elõtt; ezzel átellenben üssetek tábort a tenger mellett.

3 Majd azt gondolja a Faraó az Izráel fiai felõl: Eltévelyedtek ezek e földön; körülfogta õket a puszta.

4 Én pedig megkeményítem a Faraó szívét, és ûzõbe veszi õket, hogy megdicsõíttessem a Faraó által és minden õ serege által és megtudják az Égyiptombeliek, hogy én vagyok az Úr. És úgy cselekedének.

5 És hírül vivék az égyiptomi királynak, hogy elfutott a nép, és megváltozék a Faraónak és az õ szolgáinak szíve a nép iránt és mondának: Mit cselekedtünk, hogy elbocsátottuk Izráelt a mi szolgálatunkból!

6 Befogata tehát szekerébe és maga mellé vevé az õ népét.

7 És võn hatszáz válogatott szekeret és Égyiptom minden egyéb szekerét és hárman-hárman valának mindeniken.

8 És megkeményíté az Úr a Faraónak, az égyiptomi királynak szivét, hogy ûzõbe vegye az Izráel fiait; Izráel fiai pedig mennek vala nagy hatalommal.

9 És az Égyiptombeliek utánok nyomulának és elérék õket a tenger mellett, a hol táboroznak vala, a Faraónak minden lova, szekere, meg lovasai és serege Pi-Hahiróth mellett, Baál-Czefón elõtt.

10 A mint közeledék a Faraó, Izráel fiai felemelék szemeiket, és ímé az Égyiptombeliek nyomukban vannak. És nagyon megfélemlének s az Úrhoz kiáltának az Izráel fiai.

11 És mondának Mózesnek: Hát nincsenek-é Égyiptomban sírok, hogy ide a pusztába hoztál minket meghalni? Mit cselekedél velünk, hogy kihoztál minket Égyiptomból?

12 Nem ez volt-é a szó, a mit szóltunk vala hozzád Égyiptomban, mondván: Hagyj békét nékünk, hadd szolgáljunk az Égyiptombelieknek, mert jobb volt volna szolgálnunk az Égyiptombelieknek, hogynem mint a pusztában halnunk meg.

13 Mózes pedig monda a népnek: Ne féljetek, megálljatok! és nézzétek az Úr szabadítását, a melyet ma cselekszik veletek; mert a mely Égyiptombelieket ma láttok, azokat soha többé nem látjátok.

14 Az Úr hadakozik ti érettetek; ti pedig veszteg legyetek.

15 És monda az Úr Mózesnek: Mit kiáltasz hozzám? Szólj Izráel fiainak, hogy induljanak el.

16 Te pedig emeld fel a te pálczádat és nyújtsd ki kezedet a tengerre és válaszd azt kétfelé, hogy Izráel fiai szárazon menjenek át a tenger közepén.

17 Én pedig ímé megkeményítem az Égyiptombeliek szívét, hogy bemenjenek utánok, és megdicsõíttetem a Faraó által és az õ egész serege által, szekerei és lovasai által.

18 És megtudják az Égyiptombeliek, hogy én vagyok az Úr, ha majd megdicsõíttetem a Faraó által, az õ szekerei és lovasai által.

19 Elindula azért az Istennek Angyala, a ki jár vala az Izráel tábora elõtt, és méne mögéjök; a felhõoszlop is elindula elõlök s mögéjök álla.

20 És oda méne az Égyiptombeliek tábora és az Izráel tábora közé; így lõn a felhõ és a setétség: az éjszakát pedig megvilágosítja vala. És egész éjszaka nem közelítettek egymáshoz.

21 És kinyújtá Mózes az õ kezét a tengerre, az Úr pedig egész éjjel erõs keleti széllel hajtá a tengert és szárazzá tevé a tengert, és kétfelé válának a vizek.

22 És szárazon menének az Izráel fiai a tenger közepébe, a vizek pedig kõfal gyanánt valának nékik jobbkezök és balkezök felõl.

23 Az Égyiptombeliek pedig utánok nyomulának és bemenének a Faraó minden lovai, szekerei és lovasai a tenger közepébe.

24 És lõn hajnalkor, rátekinte az Úr az Égyiptombeliek táborára a tûz- és felhõ-oszlopból és megzavará az Égyiptombeliek táborát.

25 És megállítá szekereik kerekeit és nehezen vonszoltatá azokat. És mondának az Égyiptombeliek: Fussunk az Izráel elõl, mert az Úr hadakozik érettök Égyiptom ellen.

26 És szóla az Úr Mózesnek: Nyújtsd ki kezedet a tengerre, hogy a vizek térjenek vissza az Égyiptombeliekre, az õ szekereikre s lovasaikra.

27 És kinyújtá Mózes az õ kezét a tengerre, és reggel felé visszatére a tenger az õ elébbi állapotjára; az Égyiptombeliek pedig eleibe futnak vala, és az Úr beleveszté az égyiptomiakat a tenger közepébe.

28 Visszatérének tehát a vizek és elboríták a szekereket és a lovasokat, a Faraónak minden seregét, melyek utánok bementek vala a tengerbe; egy sem marada meg közülök.

29 De Izráel fiai szárazon menének át a tenger közepén; a vizek pedig kõfal gyanánt valának nékik jobb- és balkezök felõl.

30 És megszabadítá az Úr azon a napon Izráelt az Égyiptombeliek kezébõl; és látá Izráel a megholt Égyiptombelieket a tenger partján.

31 És látá Izráel azt a nagy dolgot, a melyet cselekedék az Úr Égyiptomban: félé azért a nép az Urat és hívének az Úrnak és Mózesnek, az õ szolgájának.

1 耶和华告诉摩西说：

2 "你要吩咐以色列人转回过来， 在比．哈希录前， 密夺和海之间安营； 你们要在巴力．洗分前， 对着巴力．洗分， 靠近海边的地方安营。

3 法老必论到以色列人的事， 说： ‘他们在这地走迷了路， 旷野把他们困住了。’

4 我要使法老的心刚硬， 他就必追赶他们； 这样， 我就可以在法老身上和他的全军身上得到荣耀， 埃及人就必知道我是耶和华。"于是以色列人就这样行了。

5 有人告诉埃及王说： "以色列人逃走了。"法老和他的臣仆对以色列人的心就改变了， 他们说： "我们让以色列人离开， 不再服事我们， 我们作了什么事呢？"

6 法老就预备他的马车， 带着他的人民一同去，

7 并且带着六百辆特选的马车和埃及所有的马车， 每辆马车上都有马车长。

8 耶和华使埃及王法老的心刚硬， 法老就追赶以色列人； 因为以色列是靠着耶和华高举的手出来的。

9 埃及人追赶他们， 法老所有的马匹、战车和他的马兵与军队， 就在海边， 靠近比．哈希录， 对着巴力．洗分他们安营的地方追上了他们。

10 法老走近的时候， 以色列人举目观看， 看见埃及人正追赶过来， 就非常惧怕， 向耶和华呼求。

11 他们对摩西说： "难道埃及没有坟墓， 你要把我们带来死在旷野吗？你为什么这样待我们， 把我们从埃及领出来呢？

12 我们在埃及的时候， 不是对你说过： ‘不要管我们， 我们要服事埃及人’这话吗？因为服事埃及人比死在旷野还好。"

13 摩西对人民说： "不要惧怕， 要站着， 观看耶和华今天为你们施行的拯救； 因为你们今天看见的埃及人， 必永远不再看见了。

14 耶和华必为你们争战， 你们必须安静， 不要作声。"

15 耶和华对摩西说： "你为什么向我呼求呢？吩咐以色列人往前走。

16 你要把你的杖举起来， 向海伸手， 把海分开， 叫以色列人下到海中走干地。

17 看哪， 我要使埃及人的心刚硬， 他们就必跟着以色列人下去； 这样， 我必在法老和他的全军身上， 以及他的马车和马兵身上得到荣耀。

18 我在法老身上， 以及他的马车和马兵身上得到荣耀的时候， 埃及人就知道我是耶和华。"

19 在以色列营前行走的 神的使者， 转到他们后面去； 云柱也从他们前面转过去， 立在他们后面。

20 云柱来到埃及营和以色列营中间； 云柱一边是黑暗的， 一边却光照着黑夜。这样整夜彼此都不能接近。

21 摩西向海伸手， 耶和华就用极强的东风， 一夜之间使海水退去； 他使海变成干地， 海水也分开了。

22 以色列人下到海中走干地， 水在他们的左右作了墙垣。

23 埃及人追赶过来， 法老所有的马匹、马车和马兵， 都跟着以色列人下到海中去。

24 到了晨更的时候， 耶和华透过云柱火柱向下观看埃及人的军兵， 并且使埃及人的军兵大起混乱。

25 又使他们的车轮脱落， 行驶困难， 因此埃及人说： "我们从以色列人面前逃跑吧， 因为耶和华为他们争战， 攻击埃及人了。"

26 耶和华对摩西说： "你要向海伸手， 使水回流到埃及人身上， 流到他们的战车和马兵身上。"

27 摩西就向海伸手， 到了天亮的时候， 海水流回原处； 埃及人逆流逃跑的时候， 耶和华就把他们投在海中。

28 海水一回流， 就淹没了马车、马兵和那些跟着以色列人下海去的法老的全军， 连一个也没有余下。

29 以色列人却在海中走干地， 水在他们的左右作了墙垣。

30 这样， 耶和华就在那一天把以色列人从埃及人的手里拯救了出来； 以色列人看见埃及人都死在海边。

31 以色列人看见耶和华向埃及人所显大能的手， 就敬畏耶和华， 又信服耶和华和他的仆人摩西。