1 Pourquoi, ô Eternel! te tiens-tu éloigné? Pourquoi te caches-tu au temps de la détresse?2 Le méchant dans son orgueil poursuit les malheureux, Ils sont victimes des trames qu'il a conçues.3 Car le méchant se glorifie de sa convoitise, Et le ravisseur outrage, méprise l'Eternel.4 Le méchant dit avec arrogance: Il ne punit pas! Il n'y a point de Dieu! -Voilà toutes ses pensées.5 Ses voies réussissent en tout temps; Tes jugements sont trop élevés pour l'atteindre, Il souffle contre tous ses adversaires.6 Il dit en son coeur: Je ne chancelle pas, Je suis pour toujours à l'abri du malheur!7 Sa bouche est pleine de malédictions, de tromperies et de fraudes; Il y a sous sa langue de la malice et de l'iniquité.8 Il se tient en embuscade près des villages, Il assassine l'innocent dans des lieux écartés; Ses yeux épient le malheureux.9 Il est aux aguets dans sa retraite, comme le lion dans sa tanière, Il est aux aguets pour surprendre le malheureux; Il le surprend et l'attire dans son filet.10 Il se courbe, il se baisse, Et les misérables tombent dans ses griffes.11 Il dit en son coeur: Dieu oublie! Il cache sa face, il ne regarde jamais!12 Lève-toi, Eternel! ô Dieu, lève ta main! N'oublie pas les malheureux!13 Pourquoi le méchant méprise-t-il Dieu? Pourquoi dit-il en son coeur: Tu ne punis pas?14 Tu regardes cependant, car tu vois la peine et la souffrance, Pour prendre en main leur cause; C'est à toi que s'abandonne le malheureux, C'est toi qui viens en aide à l'orphelin.15 Brise le bras du méchant, Punis ses iniquités, et qu'il disparaisse à tes yeux!16 L'Eternel est roi à toujours et à perpétuité; Les nations sont exterminées de son pays.17 Tu entends les voeux de ceux qui souffrent, ô Eternel! Tu affermis leur coeur; tu prêtes l'oreille18 Pour rendre justice à l'orphelin et à l'opprimé, Afin que l'homme tiré de la terre cesse d'inspirer l'effroi.

1 Uram, miért állasz távol? Miért rejtõzöl el a szükség idején?2 A gonosznak kevélysége miatt sanyarog a szegény. Essenek foglyul a cseleknek, a miket koholtak.3 Mert dicsekszik a gonosz az õ lelkének kivánságával, és a fösvény megveti és szidja az Urat.4 A gonosz az õ haragos kevélységében senkit sem tudakoz; nincs Isten, ez minden gondolatja.5 Szerencsések az õ útai minden idõben; messze vannak tõle ítéleteid, elfújja minden ellenségét.6 Azt mondja szívében: Nem rendülök meg soha örökké, mert nem [esem] bajba.7 Szája telve átkozódással, csalárdsággal és erõszakossággal; nyelve alatt hamisság és álnokság.8 Az utczák zugaiban lappang, a rejtekhelyeken megöli az ártatlant, szemei lesnek az ügyefogyottra.9 Leselkedik a rejtekhelyen, leselkedik, mint az oroszlán az õ barlangjában, hogy elragadja a szegényt; elragadja a szegényt, mihelyt hálójába foghatja azt.10 Lenyomja, tiporja, és erejétõl elesnek az ügyefogyottak.11 Azt mondja szívében: Elfelejtkezett Isten, elrejtette arczát: nem is látott soha!12 Kelj fel Úr-Isten, emeld fel kezedet; ne feledkezzél el a szegényekrõl!13 Miért szidja Istent a gonosz? [Miért] mondja szívében: Nem keresed [rajta.]14 Te látod [ezt,] mert te megnézed a hamisságot és a fájdalmat, hogy rávessed kezed. Te reád hagyja magát az ügyefogyott, az árvának is te vagy segedelme.15 Törd össze a gonosznak karját; és keressed a rosszon az õ gonoszságát, míg már nem találsz.16 Az Úr király mindenha és mindörökké; a pogányok kivesznek az õ földjérõl.17 A szegények kivánságát meghallgatod, oh Uram! Megerõsíted szívöket, füleiddel figyelmezel,18 Hogy ítéletet tégy az árvának és nyomorodottnak, hogy többé már ne rettentsen a földbõl való ember.