1 Psaume de David. Pour souvenir. Eternel! ne me punis pas dans ta colère, Et ne me châtie pas dans ta fureur.

2 Car tes flèches m'ont atteint, Et ta main s'est appesantie sur moi.

3 Il n'y a rien de sain dans ma chair à cause de ta colère, Il n'y a plus de vigueur dans mes os à cause de mon péché.

4 Car mes iniquités s'élèvent au-dessus de ma tête; Comme un lourd fardeau, elles sont trop pesantes pour moi.

5 Mes plaies sont infectes et purulentes, Par l'effet de ma folie.

6 Je suis courbé, abattu au dernier point; Tout le jour je marche dans la tristesse.

7 Car un mal brûlant dévore mes entrailles, Et il n'y a rien de sain dans ma chair.

8 Je suis sans force, entièrement brisé; Le trouble de mon coeur m'arrache des gémissements.

9 Seigneur! tous mes désirs sont devant toi, Et mes soupirs ne te sont point cachés.

10 Mon coeur est agité, ma force m'abandonne, Et la lumière de mes yeux n'est plus même avec moi.

11 Mes amis et mes connaissances s'éloignent de ma plaie, Et mes proches se tiennent à l'écart.

12 Ceux qui en veulent à ma vie tendent leurs pièges; Ceux qui cherchent mon malheur disent des méchancetés, Et méditent tout le jour des tromperies.

13 Et moi, je suis comme un sourd, je n'entends pas; Je suis comme un muet, qui n'ouvre pas la bouche.

14 Je suis comme un homme qui n'entend pas, Et dans la bouche duquel il n'y a point de réplique.

15 Eternel! c'est en toi que j'espère; Tu répondras, Seigneur, mon Dieu!

16 Car je dis: Ne permets pas qu'ils se réjouissent à mon sujet, Qu'ils s'élèvent contre moi, si mon pied chancelle!

17 Car je suis près de tomber, Et ma douleur est toujours devant moi.

18 Car je reconnais mon iniquité, Je suis dans la crainte à cause de mon péché.

19 Et mes ennemis sont pleins de vie, pleins de force; Ceux qui me haïssent sans cause sont nombreux.

20 Ils me rendent le mal pour le bien; Ils sont mes adversaires, parce que je recherche le bien.

21 Ne m'abandonne pas, Eternel! Mon Dieu, ne t'éloigne pas de moi!

22 Viens en hâte à mon secours, Seigneur, mon salut!

1 Dávid zsoltára emlékeztetõül.

2 Uram, haragodban ne fenyíts meg engem; felgerjedésedben ne ostorozz meg engem!

3 Mert nyilaid belém akadtak, és kezed rám nehezült.

4 Nincs épség testemben a te haragodtól; nincs békesség csontjaimban vétkeim miatt.

5 Mert bûneim elborítják fejemet; súlyos teherként, erõm felett.

6 Megsenyvedtek, megbûzhödtek sebeim oktalanságom miatt.

7 Lehorgadtam, meggörbedtem nagyon; naponta szomorúan járok.

8 Mert derekam megtelt gyulladással, és testemben semmi ép sincsen.

9 Erõtlen és összetört vagyok nagyon, s szívem keserûsége miatt jajgatok.

10 Uram, elõtted van minden kívánságom, és nincs elõled elrejtve az én nyögésem!

11 Szívem dobogva ver, elhágy erõm, s szemem világa - az sincs már velem.

12 Szeretteim és barátaim félreállanak csapásomban; rokonaim pedig messze állanak.

13 De tõrt vetnek, a kik életemre törnek, és a kik bajomra törnek; hitványságokat beszélnek, és csalárdságot koholnak mindennap.

14 De én, mint a siket, nem hallok, és olyan vagyok, mint a néma, a ki nem nyitja föl száját.

15 És olyanná lettem, mint az, a ki nem hall, és szájában nincsen ellenmondás.

16 Mert téged vártalak Uram, te hallgass meg Uram, Istenem!

17 Mert azt gondolom: csak ne örülnének rajtam; mikor lábam ingott, hatalmaskodtak ellenem!

18 És bizony közel vagyok az eleséshez, és bánatom mindig elõttem van.

19 Sõt bevallom bûneimet, bánkódom vétkem miatt.

20 De ellenségeim élnek, erõsödnek; megsokasodtak hazug gyûlölõim,

21 És a kik jóért roszszal fizetnek; ellenem törnek, a miért én jóra törekszem.

22 Ne hagyj el Uram Istenem, ne távolodjál el tõlem! [ (Psalms 38:23) Siess segítségemre, oh Uram, én szabadítóm! ]