1 De David. Eternel! c'est à toi que je crie. Mon rocher! ne reste pas sourd à ma voix, De peur que, si tu t'éloignes sans me répondre, Je ne sois semblable à ceux qui descendent dans la fosse.2 Ecoute la voix de mes supplications, quand je crie à toi, Quand j'élève mes mains vers ton sanctuaire.3 Ne m'emporte pas avec les méchants et les hommes iniques, Qui parlent de paix à leur prochain et qui ont la malice dans le coeur.4 Rends-leur selon leurs oeuvres et selon la malice de leurs actions, Rends-leur selon l'ouvrage de leurs mains; Donne-leur le salaire qu'ils méritent.5 Car ils ne sont pas attentifs aux oeuvres de l'Eternel, A l'ouvrage de ses mains. Qu'il les renverse et ne les relève point!6 Béni soit l'Eternel! Car il exauce la voix de mes supplications.7 L'Eternel est ma force et mon bouclier; En lui mon coeur se confie, et je suis secouru; J'ai de l'allégresse dans le coeur, Et je le loue par mes chants.8 L'Eternel est la force de son peuple, Il est le rocher des délivrances de son oint.9 Sauve ton peuple et bénis ton héritage! Sois leur berger et leur soutien pour toujours!

1 Dávidé. ne fordulj el szótlanul tõlem, hogy ne legyek, ha néma maradnál, a sírba szállókhoz hasonló.2 Halld meg esedezéseimnek szavát, mikor kiáltok hozzád, és mikor felemelem kezeimet a te szentséged lakhelye felé.3 Ne számlálj engem a hitetlenek és gonosztevõk közé, a kik békességgel szólnak felebarátaikhoz, pedig gonoszság van szívökben.4 Fizess meg nékik az õ cselekedeteik és igyekezetök rosszasága szerint; kezök munkája szerint fizess meg nékik; add meg nékik jutalmukat!5 Minthogy nem figyelnek az Úr cselekedeteire és kezének munkáira, lerontja õket és föl nem építi õket.6 Áldott az Úr, hogy meghallgatta esedezéseimnek szavát.7 Az Úr az én erõm és paizsom, õ benne bízott szívem és megsegíttettem; örvend szívem és énekemmel dicsérem õt.8 Az Úr az õ népének ereje, és az õ fölkentjének megtartó erõssége.9 Tartsd meg a te népedet és áldd meg a te örökségedet, legeltesd és magasztald fel õket mindörökké!