1 J'aime l'Eternel, car il entend Ma voix, mes supplications;2 Car il a penché son oreille vers moi; Et je l'invoquerai toute ma vie.3 Les liens de la mort m'avaient environné, Et les angoisses du sépulcre m'avaient saisi; J'étais en proie à la détresse et à la douleur.4 Mais j'invoquai le nom de l'Eternel: O Eternel, sauve mon âme!5 L'Eternel est miséricordieux et juste, Notre Dieu est plein de compassion;6 L'Eternel garde les simples; J'étais malheureux, et il m'a sauvé.7 Mon âme, retourne à ton repos, Car l'Eternel t'a fait du bien.8 Oui, tu as délivré mon âme de la mort, Mes yeux des larmes, Mes pieds de la chute.9 Je marcherai devant l'Eternel, Sur la terre des vivants.10 J'avais confiance, lorsque je disais: Je suis bien malheureux!11 Je disais dans mon angoisse: Tout homme est trompeur.12 Comment rendrai-je à l'Eternel Tous ses bienfaits envers moi?13 J'élèverai la coupe des délivrances, Et j'invoquerai le nom de l'Eternel;14 J'accomplirai mes voeux envers l'Eternel, En présence de tout son peuple.15 Elle a du prix aux yeux de l'Eternel, La mort de ceux qui l'aiment.16 Ecoute-moi, ô Eternel! car je suis ton serviteur, Ton serviteur, fils de ta servante. Tu as détaché mes liens.17 Je t'offrirai un sacrifice d'actions de grâces, Et j'invoquerai le nom de l'Eternel;18 J'accomplirai mes voeux envers l'Eternel, En présence de tout son peuple,19 Dans les parvis de la maison de l'Eternel, Au milieu de toi, Jérusalem! Louez l'Eternel!

1 Szeretem az Urat, mert meghallgatja esedezéseim szavát.2 Mert az õ fülét felém fordítja, azért segítségül hívom õt egész életemben.3 Körülvettek engem a halál kötelei, és a pokol szorongattatásai támadtak meg engem; nyomorúságba és ínségbe jutottam.4 És az Úrnak nevét segítségül hívám: Kérlek Uram, szabadítsd meg az én lelkemet!5 Az Úr kegyelmes és igaz, és a mi Istenünk irgalmas.6 Az Úr megõrzi az alázatosokat; én ügyefogyott voltam és megszabadított engem.7 Térj meg én lelkem a te nyugodalmadba, mert az Úr jól tett teveled.8 Minthogy megszabadítottad lelkemet a haláltól, szemeimet a könyhullatástól [és] lábamat az eséstõl:9 Az Úr orczája elõtt fogok járni az élõknek földén.10 Hittem, azért szóltam; [noha] igen megaláztatott valék.11 Csüggedezésemben ezt mondtam én: Minden ember hazug.12 Mivel fizessek az Úrnak minden hozzám való jótéteményéért?13 A szabadulásért való poharat felemelem, és az Úrnak nevét hívom segítségül.14 Az Úr iránt való fogadásaimat megadom az õ egész népe elõtt.15 Az Úr szemei elõtt drága az õ kegyeseinek halála.16 Uram! én bizonyára a te szolgád vagyok; szolgád vagyok én, a te szolgáló leányodnak fia, te oldoztad ki az én köteleimet.17 Néked áldozom hálaadásnak áldozatával, és az Úr nevét hívom segítségül.18 Az Úr iránt való fogadásaimat megadom az õ egész népe elõtt,19 Az Úr házának tornáczaiban, te benned, oh Jeruzsálem! Dicsérjétek az Urat!