1 Sur les bords des fleuves de Babylone, Nous étions assis et nous pleurions, en nous souvenant de Sion.2 Aux saules de la contrée Nous avions suspendu nos harpes.3 Là, nos vainqueurs nous demandaient des chants, Et nos oppresseurs de la joie: Chantez-nous quelques-uns des cantiques de Sion!4 Comment chanterions-nous les cantiques de l'Eternel Sur une terre étrangère?5 Si je t'oublie, Jérusalem, Que ma droite m'oublie!6 Que ma langue s'attache à mon palais, Si je ne me souviens de toi, Si je ne fais de Jérusalem Le principal sujet de ma joie!7 Eternel, souviens-toi des enfants d'Edom, Qui, dans la journée de Jérusalem, Disaient: Rasez, rasez Jusqu'à ses fondements!8 Fille de Babylone, la dévastée, Heureux qui te rend la pareille, Le mal que tu nous as fait!9 Heureux qui saisit tes enfants, Et les écrase sur le roc!

1 Babilon folyóvizeinél, ott ültünk és sírtunk, mikor a Sionról megemlékezénk.2 A fûzfákra, közepette, [oda] függesztettük hárfáinkat,3 Mert énekszóra nógattak ott elfogóink, kínzóink pedig víg dalra, [mondván]: Énekeljetek nékünk a Sion énekei közül!4 Hogyan énekelnõk az Úrnak énekét idegen földön?!5 Ha elfelejtkezem rólad, Jeruzsálem felejtkezzék el rólam az én jobbkezem!6 Nyelvem ragadjon az ínyemhez, ha meg nem emlékezem rólad; ha nem Jeruzsálemet tekintem az én vígasságom fejének!7 Emlékezzél meg, Uram, az Edom fiairól, a kik azt mondták Jeruzsálem napján: Rontsátok le, rontsátok le fenékig!8 Babilon leánya, te pusztulóra vált! Áldott legyen a ki megfizet néked gonoszságodért, a melylyel te fizettél nékünk!9 Áldott legyen, a ki megragadja és sziklához paskolja kisdedeidet!