1 LA blanda respuesta quita la ira: Mas la palabra áspera hace subir el furor.
2 La lengua de los sabios adornará la sabiduría: Mas la boca de los necios hablará sandeces.
3 Los ojos de Jehová están en todo lugar, Mirando á los malos y á los buenos.
4 La sana lengua es árbol de vida: Mas la perversidad en ella es quebrantamiento de espíritu.
5 El necio menosprecia el consejo de su padre: Mas el que guarda la corrección, vendrá á ser cuerdo.
6 En la casa del justo hay gran provisión; Empero turbación en las ganancias del impío.
7 Los labios de los sabios esparcen sabiduría: Mas no así el corazón de los necios.
8 El sacrificio de los impíos es abominación á Jehová: Mas la oración de los rectos es su gozo.
9 Abominación es á Jehová el camino del impío: Mas él ama al que sigue justicia.
10 La reconvención es molesta al que deja el camino: Y el que aborreciere la corrección, morirá.
11 El infierno y la perdición están delante de Jehová: Cuánto más los corazones de los hombres!
12 El escarnecedor no ama al que le reprende; Ni se allega á los sabios.
13 El corazón alegre hermosea el rostro: Mas por el dolor de corazón el espíritu se abate.
14 El corazón entendido busca la sabiduría: Mas la boca de los necios pace necedad.
15 Todos los días del afligido son trabajosos: Mas el de corazón contento tiene un convite continuo.
16 Mejor es lo poco con el temor de Jehová, Que el gran tesoro donde hay turbación.
17 Mejor es la comida de legumbres donde hay amor, Que de buey engordado donde hay odio.
18 El hombre iracundo mueve contiendas: Mas el que tarde se enoja, apaciguará la rencilla.
19 El camino del perezoso es como seto de espinos: Mas la vereda de los rectos como una calzada.
20 El hijo sabio alegra al padre: Mas el hombre necio menosprecia á su madre.
21 La necedad es alegría al falto de entendimiento: Mas el hombre entendido enderezará su proceder.
22 Los pensamientos son frustrados donde no hay consejo; Mas en la multitud de consejeros se afirman.
23 Alégrase el hombre con la respuesta de su boca: Y la palabra á su tiempo, cuán buena es!
24 El camino de la vida es hacia arriba al entendido, Para apartarse del infierno abajo.
25 Jehová asolará la casa de los soberbios: Mas él afirmará el término de la viuda.
26 Abominación son á Jehová los pensamientos del malo: Mas las expresiones de los limpios son limpias.
27 Alborota su casa el codicioso: Mas el que aborrece las dádivas vivirá.
28 El corazón del justo piensa para responder: Mas la boca de los impíos derrama malas cosas.
29 Lejos está Jehová de los impíos: Mas él oye la oración de los justos.
30 La luz de los ojos alegra el corazón; Y la buena fama engorda los huesos.
31 La oreja que escucha la corrección de vida, Entre los sabios morará.
32 El que tiene en poco la disciplina, menosprecia su alma: Mas el que escucha la corrección, tiene entendimiento.
33 El temor de Jehová es enseñanza de sabiduría: Y delante de la honra está la humildad.
1 Az engedelmes felelet elfordítja a harag felgerjedését; a megbántó beszéd pedig támaszt haragot.
2 A bölcsek nyelve beszél jó tudományt: a tudatlanoknak száján pedig bolondság buzog ki.
3 Minden helyeken [vannak] az Úrnak szemei, nézvén a jókat és gonoszokat.
4 A nyelv szelídsége életnek fája; az abban való hamisság pedig a léleknek gyötrelme.
5 A bolond megútálja az õ atyjának tanítását; a ki pedig megbecsüli a dorgálást, igen eszes.
6 Az igaznak házában nagy kincs van; az istentelennek jövedelmében pedig háborúság.
7 A bölcseknek ajkaik hintegetnek tudományt; a bolondoknak pedig elméje nem helyes.
8 Az istentelenek áldozatja gyûlölséges az Úrnak; az igazak könyörgése pedig kedves néki.
9 Utálat az Úrnál az istentelennek úta; azt pedig, a ki követi az igazságot, szereti.
10 Gonosz dorgálás [jõ] arra, a ki útját elhagyja; a ki gyûlöli a fenyítéket, meghal.
11 A sír és a pokol az Úr elõtt vannak; mennyivel inkább az emberek szíve.
12 Nem szereti a csúfoló a feddést, [és] a bölcsekhez nem megy.
13 A vidám elme megvidámítja az orczát; de a szívnek bánatja miatt a lélek megszomorodik.
14 Az eszesnek elméje keresi a tudományt; a tudatlanok szája pedig legel bolondságot.
15 Minden napjai a szegénynek nyomorúságosak; a vidám elméjûnek pedig szüntelen lakodalma [van.]
16 Jobb a kevés az Úrnak félelmével, mint a temérdek kincs, a hol háborúság van.
17 Jobb a paréjnak étele, a hol szeretet van, mint a hízlalt ökör, a hol van gyûlölség.
18 A haragos férfiú szerez háborúságot; a hosszútûrõ pedig lecsendesíti a háborgást.
19 A restnek útja olyan, mint a tövises sövény; az igazaknak pedig útja megegyengetett.
20 A bölcs fiú örvendezteti az atyját; a bolond ember pedig megútálja az anyját.
21 A bolondság öröme az esztelennek; de az értelmes férfiú igazán jár.
22 Hiábavalók lesznek a gondolatok, mikor nincs tanács; de a tanácsosok sokaságában elõmennek.
23 Öröme van az embernek szája feleletében; és az idejében [mondott] beszéd, oh mely igen jó!
24 Az életnek úta felfelé van az értelmes ember számára, hogy eltávozzék a pokoltól, mely aláfelé van.
25 A kevélyeknek házát kiszakgatja az Úr; megerõsíti pedig az özvegynek határát.
26 Útálatosak az Úrnak a gonosz gondolatok; de kedvesek a tiszta beszédek.
27 Megháborítja az õ házát, a ki követi a telhetetlenséget; a ki pedig gyûlöli az ajándékokat, él az.
28 Az igaznak elméje meggondolja, mit szóljon; az istenteleneknek pedig szája ontja a gonoszt.
29 Messze [van] az Úr az istentelenektõl; az igazaknak pedig könyörgését meghallgatja.
30 A szemek világa megvidámítja a szívet; a jó hír megerõsíti a csontokat.
31 A mely fül hallgatja az életnek dorgálását, a bölcsek között lakik.
32 A ki elvonja magát az erkölcsi tanítástól, megútálja az õ lelkét; a ki pedig hallgatja a feddést, értelmet szerez.
33 Az Úrnak félelme a bölcseségnek tudománya, és a tisztességnek elõtte jár az alázatosság.