1 NO te jactes del día de mañana; Porque no sabes qué dará de sí el día.

2 Alábete el extraño, y no tu boca; El ajeno, y no tus labios.

3 Pesada es la piedra, y la arena pesa; Mas la ira del necio es más pesada que ambas cosas.

4 Cruel es la ira, é impetuoso el furor; Mas ¿quién parará delante de la envidia?

5 Mejor es reprensión manifiesta Que amor oculto.

6 Fieles son las heridas del que ama; Pero importunos los besos del que aborrece.

7 El alma harta huella el panal de miel; Mas al alma hambrienta todo lo amargo es dulce.

8 Cual ave que se va de su nido, Tal es el hombre que se va de su lugar.

9 El ungüento y el perfume alegran el corazón: Y el amigo al hombre con el cordial consejo.

10 No dejes á tu amigo, ni al amigo de tu padre; Ni entres en casa de tu hermano el día de tu aflicción. Mejor es el vecino cerca que el hermano lejano.

11 Sé sabio, hijo mío, y alegra mi corazón, Y tendré qué responder al que me deshonrare.

12 El avisado ve el mal, y escóndese, Mas los simples pasan, y llevan el daño.

13 Quítale su ropa al que fió al extraño; Y al que fió á la extraña, tómale prenda.

14 El que bendice á su amigo en alta voz, madrugando de mañana, Por maldición se le contará.

15 Gotera continua en tiempo de lluvia, Y la mujer rencillosa, son semejantes:

16 El que pretende contenerla, arresta el viento: O el aceite en su mano derecha.

17 Hierro con hierro se aguza; Y el hombre aguza el rostro de su amigo.

18 El que guarda la higuera, comerá su fruto; Y el que guarda á su señor, será honrado.

19 Como un agua se parece á otra, Así el corazón del hombre al otro.

20 El sepulcro y la perdición nunca se hartan: Así los ojos del hombre nunca están satisfechos.

21 El crisol prueba la plata, y la hornaza el oro: Y al hombre la boca del que lo alaba.

22 Aunque majes al necio en un mortero entre granos de trigo á pisón majados, No se quitará de él su necedad.

23 Considera atentamente el aspecto de tus ovejas; Pon tu corazón á tus rebaños:

24 Porque las riquezas no son para siempre; ¿Y será la corona para perpetuas generaciones?

25 Saldrá la grama, aparecerá la hierba, Y segaránse las hierbas de los montes.

26 Los corderos para tus vestidos, Y los cabritos para el precio del campo:

27 Y abundancia de leche de las cabras para tu mantenimiento, y para mantenimiento de tu casa, Y para sustento de tus criadas.

1 Ne dicsekedjél a holnapi nappal; mert nem tudod, mit hoz a nap [tereád.]

2 Dicsérjen meg téged más, és ne a te szájad; az idegen, és ne a te ajkaid.

3 Nehézség van a kõben, és teher a fövényben; de a bolondnak haragja nehezebb mind a kettõnél.

4 A búsulásban kegyetlenség [van,] és a haragban áradás; de ki állhatna meg az irígység elõtt?

5 Jobb a nyilvánvaló dorgálás a titkos szeretetnél.

6 Jószándékból valók a barátságos embertõl vett sebek; és temérdek a gyûlölõnek csókja.

7 A jóllakott ember még a lépesmézet is megtapodja; de az éhes embernek minden keserû édes.

8 Mint a madárka, ki elbujdosott fészkétõl, olyan az ember, a ki elbujdosott az õ lakóhelyétõl.

9 [Mint] a kenet és jó illat megvídámítja a szívet: úgy az õ barátjának édes [szavai is, melyek] lelke tanácsából [valók.]

10 A te barátodat, és a te atyádnak barátját el ne hagyd, és a te atyádfiának házába be ne menj nyomorúságodnak idején. Jobb a közel való szomszéd a messze való atyafinál.

11 Légy bölcs fiam, és vídámítsd meg az én szívemet; hogy megfelelhessek annak, a ki engem ócsárol.

12 Az eszes meglátja a bajt, elrejti magát; az esztelenek neki mennek, kárát vallják.

13 Vedd el a ruháját, mert kezes lett másért, és az idegenért zálogold meg.

14 A ki nagy hangon áldja az õ barátját, reggel jó idején felkelvén; átokul tulajdoníttatik néki.

15 A sebes záporesõ idején való szüntelen csepegés, és a morgó asszonyember hasonlók.

16 Valaki el akarja azt rejteni, szelet rejt el, és az õ jobbja olajjal találkozik.

17 [Miképen] egyik vassal a másikat élesítik, [a képen] az ember élesíti az õ barátjának orczáját.

18 [Mint] a ki õrzi a fügét, eszik annak gyümölcsébõl, úgy a ki az õ urára vigyáz, tiszteltetik.

19 Mint a vízben egyik orcza a másikat [megmutatja,] úgy egyik embernek szíve a másikat.

20 [Mint] a sír és a pokol meg nem elégednek, [úgy] az embernek szemei meg nem elégednek.

21 [Mint] az ezüst a tégelyben, és az arany a kemenczében [próbáltatik meg, úgy] az ember az õ híre-neve szerint.

22 Ha megtörnéd is a bolondot mozsárban mozsártörõvel a megtört gabona között, nem távoznék el õ tõle az õ bolondsága.

23 Szorgalmasan megismerd a te juhaid külsejét, gondolj a nyájakra.

24 Mert nem örökkévaló a gazdagság, és vajjon a korona nemzetségrõl nemzetségre lesz-é?

25 [Mikor] levágatott a szénafû, és megtetszett a sarjú, és begyûjtettek a hegyekrõl a fûvek:

26 Vannak juhaid a te ruházatodra, és kecskebakok mezõnek árául,

27 És elég kecsketej a te ételedre, a te házadnépének ételére, és szolgálóleányaidnak ételül.