1 LA sabiduría edificó su casa, Labró sus siete columnas;

2 Mató sus víctimas, templó su vino, Y puso su mesa.

3 Envió sus criadas; Sobre lo más alto de la ciudad clamó:

4 Cualquiera simple, venga acá. A los faltos de cordura dijo:

5 Venid, comed mi pan, Y bebed del vino que yo he templado.

6 Dejad las simplezas, y vivid; Y andad por el camino de la inteligencia.

7 El que corrige al escarnecedor, afrenta se acarrea: El que reprende al impío, se atrae mancha.

8 No reprendas al escarnecedor, porque no te aborrezca: Corrige al sabio, y te amará.

9 Da al sabio, y será más sabio: Enseña al justo, y acrecerá su saber.

10 El temor de Jehová es el principio de la sabiduría; Y la ciencia de los santos es inteligencia.

11 Porque por mí se aumentarán tus días, Y años de vida se te añadirán.

12 Si fueres sabio, para ti lo serás: Mas si fueres escarnecedor, pagarás tú solo.

13 La mujer loca es alborotadora; Es simple é ignorante.

14 Siéntase en una silla á la puerta de su casa, En lo alto de la ciudad,

15 Para llamar á los que pasan por el camino, Que van por sus caminos derechos.

16 Cualquiera simple, dice, venga acá. A los faltos de cordura dijo:

17 Las aguas hurtadas son dulces, Y el pan comido en oculto es suave.

18 Y no saben que allí están los muertos; Que sus convidados están en los profundos de la sepultura.

1 Bölcseség megépítette az õ házát, annak hét oszlopát kivágván.

2 Megölte vágnivalóit, kitöltötte borát, asztalát is elkészítette.

3 Elbocsátá az õ leányit, hivogat a város magas helyeinek tetein.

4 Ki tudatlan? térjen ide; az értelem nélkül valónak [ezt] mondja:

5 Jõjjetek, éljetek az én étkemmel, és igyatok a borból, melyet töltöttem.

6 Hagyjátok el a bolondokat, hogy éljetek, járjatok az eszességnek útán.

7 A ki tanítja a csúfolót, nyer magának szidalmat: és a ki feddi a latrot, szégyenére lesz.

8 Ne fedd meg a csúfolót, hogy ne gyûlöljön téged; fedd meg a bölcset, és szeret téged.

9 Adj a bölcsnek, és még bölcsebb lesz; tanítsd az igazat, és öregbíti a tanulságot.

10 A bölcseségnek kezdete az Úrnak félelme; és a Szentnek ismerete az eszesség.

11 Mert én általam sokasulnak meg a te napjaid, és meghosszabbítják néked életednek esztendeit.

12 Ha bölcs vagy, bölcs vagy te magadnak; ha pedig csúfoló vagy, magad vallod kárát.

13 Balgaság asszony fecsegõ, bolond és semmit nem tud.

14 És leült az õ házának ajtajába, székre a városnak magas helyein,

15 Hogy hívja az útonjárókat, a kik egyenesen mennek útjokon.

16 Ki együgyû? térjen ide, és valaki esztelen, annak [ezt] mondja:

17 A lopott víz édes, és a titkon való étel gyönyörûséges!

18 És az nem tudja, hogy ott élet nélkül valók vannak; és a pokol mélyébe esnek az õ hivatalosai!