1 DEL hombre son las disposiciones del corazón: Mas de Jehová la respuesta de la lengua.
2 Todos los caminos del hombre son limpios en su opinión: Mas Jehová pesa los espíritus.
3 Encomienda á Jehová tus obras, Y tus pensamientos serán afirmados.
4 Todas las cosas ha hecho Jehová por sí mismo, Y aun al impío para el día malo.
5 Abominación es á Jehová todo altivo de corazón: Aunque esté mano sobre mano, no será reputado inocente.
6 Con misericordia y verdad se corrige el pecado: Y con el temor de Jehová se apartan del mal los hombres.
7 Cuando los caminos del hombre son agradables á Jehová, Aun á sus enemigos pacificará con él.
8 Mejor es lo poco con justicia, Que la muchedumbre de frutos sin derecho.
9 El corazón del hombre piensa su camino: Mas Jehová endereza sus pasos.
10 Adivinación está en los labios del rey: En juicio no prevaricará su boca.
11 Peso y balanzas justas son de Jehová: Obra suya son todas las pesas de la bolsa.
12 Abominación es á los reyes hacer impiedad: Porque con justicia será afirmado el trono.
13 Los labios justos son el contentamiento de los reyes; Y aman al que habla lo recto.
14 La ira del rey es mensajero de muerte: Mas el hombre sabio la evitará.
15 En la alegría del rostro del rey está la vida; Y su benevolencia es como nube de lluvia tardía.
16 Mejor es adquirir sabiduría que oro preciado; Y adquirir inteligencia vale más que la plata.
17 El camino de los rectos es apartarse del mal: Su alma guarda el que guarda su camino.
18 Antes del quebrantamiento es la soberbia; Y antes de la caída la altivez de espíritu.
19 Mejor es humillar el espíritu con los humildes, Que partir despojos con los soberbios.
20 El entendido en la palabra, hallará el bien: Y el que confía en Jehová, él es bienaventurado.
21 El sabio de corazón es llamado entendido: Y la dulzura de labios aumentará la doctrina.
22 Manantial de vida es el entendimiento al que lo posee: Mas la erudición de los necios es necedad.
23 El corazón del sabio hace prudente su boca; Y con sus labios aumenta la doctrina.
24 Panal de miel son los dichos suaves. Suavidad al alma y medicina á los huesos.
25 Hay camino que parece derecho al hombre, Mas su salida son caminos de muerte.
26 El alma del que trabaja, trabaja para sí; Porque su boca le constriñe.
27 El hombre perverso cava el mal; Y en sus labios hay como llama de fuego.
28 El hombre perverso levanta contienda; Y el chismoso aparta los mejores amigos.
29 El hombre malo lisonjea á su prójimo, Y le hace andar por el camino no bueno:
30 Cierra sus ojos para pensar perversidades; Mueve sus labios, efectúa el mal.
31 Corona de honra es la vejez, Que se hallará en el camino de justicia.
32 Mejor es el que tarde se aira que el fuerte; Y el que se enseñorea de su espíritu, que el que toma una ciudad.
33 La suerte se echa en el seno: Mas de Jehová es el juicio de ella.
1 Az embernél vannak az elme gondolatjai; de az Úrtól van a nyelv felelete.
2 Minden útai tiszták az embernek a maga szemei elõtt; de a ki a lelkeket vizsgálja, az Úr az!
3 Bízzad az Úrra a te dolgaidat; és a te gondolatid véghez mennek.
4 Mindent teremtett az Úr az õ maga czéljára; az istentelent is a büntetésnek napjára.
5 Útálatos az Úrnak minden, a ki elméjében felfuvalkodott, kezemet adom rá, hogy nem marad büntetetlen.
6 Könyörületességgel és igazsággal töröltetik el a bûn; és az Úrnak félelme által távozhatunk el a gonosztól.
7 Mikor jóakarattal van az Úr valakinek útaihoz, még annak ellenségeit is jóakaróivá teszi.
8 Jobb a kevés igazsággal, mint a gazdag jövedelem hamissággal.
9 Az embernek elméje gondolja meg az õ útát; de az Úr igazgatja annak járását.
10 Jósige van a király ajkain; az ítéletben ne szóljon hamisságot az õ szája.
11 Az Úré az igaz mérték és mérõserpenyõ, az õ mûve minden mérõkõ.
12 Útálatos legyen a királyoknál istentelenséget cselekedni; mert igazsággal erõsíttetik meg a királyiszék.
13 Kedvesek a királyoknak az igaz beszédek; és az igazmondót szereti [a király.]
14 A királynak felgerjedt haragja [olyan, mint] a halál követe; de a bölcs férfiú leszállítja azt.
15 A királynak vidám orczájában élet van; jóakaratja olyan, mint a tavaszi esõ fellege.
16 Szerzeni bölcseséget, oh menynyivel jobb az aranynál; és szerzeni eszességet, kivánatosb az ezüstnél!
17 Az igazak országútja eltávozás a gonosztól; megtartja magát az, a ki megõrzi az õ útát.
18 A megromlás elõtt kevélység [jár], és az eset elõtt felfuvalkodottság.
19 Jobb alázatos lélekkel lenni a szelídekkel, mint zsákmányon osztozni a kevélyekkel.
20 A ki figyelmez az igére, jót nyer; és a ki bízik az Úrban, oh mely boldog az!
21 A ki elméjében bölcs, hívatik értelmesnek; a beszédnek pedig édessége neveli a tudományt.
22 Életnek kútfeje az értelem [annak], a ki bírja azt; de a bolondok fenyítéke bolondságuk.
23 A bölcsnek elméje értelmesen igazgatja az õ száját, és az õ ajkain öregbíti a tudományt.
24 Lépesméz a gyönyörûséges beszédek; édesek a léleknek, és meggyógyítói a tetemeknek.
25 Van oly út, mely igaz az ember szeme elõtt, de vége a halálnak úta.
26 A munkálkodó lelke magának munkálkodik; mert az õ szája kényszeríti õt.
27 A haszontalan ember gonoszt ás ki, és az õ ajkain mintegy égõ tûz van;
28 A gonosz ember versengést szerez, és a susárló elválasztja a jó barátokat.
29 Az erõszakos ember elhiteti az õ felebarátját, és nem jó úton viszi õt.
30 A ki behúnyja szemeit, [azért teszi], hogy álnokságot gondoljon; a ki összeszorítja ajkait, [már] véghez vitte a gonoszságot.
31 Igen szép ékes korona a vénség, az igazságnak útában találtatik.
32 Jobb a hosszútûrõ az erõsnél; és a ki uralkodik a maga indulatján, annál, a ki várost vesz meg.
33 Az [ember] kebelében vetnek sorsot; de az Úrtól van annak minden ítélete.