1 DE más estima es la buena fama que las muchas riquezas; Y la buena gracia más que la plata y el oro.

2 El rico y el pobre se encontraron: A todos ellos hizo Jehová.

3 El avisado ve el mal, y escóndese: Mas los simples pasan, y reciben el daño.

4 Riquezas, y honra, y vida, Son la remuneración de la humildad y del temor de Jehová.

5 Espinas y lazos hay en el camino del perverso: El que guarda su alma se alejará de ellos.

6 Instruye al niño en su carrera: Aun cuando fuere viejo no se apartará de ella.

7 El rico se enseñoreará de los pobres; Y el que toma prestado, siervo es del que empresta.

8 El que sembrare iniquidad, iniquidad segará: Y consumiráse la vara de su ira.

9 El ojo misericordioso será bendito, Porque dió de su pan al indigente.

10 Echa fuera al escarnecedor, y saldrá la contienda, Y cesará el pleito y la afrenta.

11 El que ama la limpieza de corazón, Por la gracia de sus labios su amigo será el rey.

12 Los ojos de Jehová miran por la ciencia; Mas él trastorna las cosas de los prevaricadores.

13 Dice el perezoso: El león está fuera; En mitad de las calles seré muerto.

14 Sima profunda es la boca de las extrañas: Aquel contra el cual estuviere Jehová airado, caerá en ella.

15 La necedad está ligada en el corazón del muchacho; Mas la vara de la corrección la hará alejar de él.

16 El que oprime al pobre para aumentarse él, Y que da al rico, ciertamente será pobre.

17 Inclina tu oído, y oye las palabras de los sabios, Y pon tu corazón á mi sabiduría:

18 Porque es cosa deleitable, si las guardares en tus entrañas; Y que juntamente sean ordenadas en tus labios.

19 Para que tu confianza sea en Jehová, Te las he hecho saber hoy á ti también.

20 ¿No te he escrito tres veces En consejos y ciencia,

21 Para hacerte saber la certidumbre de las razones verdaderas, Para que puedas responder razones de verdad á los que á ti enviaren?

22 No robes al pobre, porque es pobre, Ni quebrantes en la puerta al afligido:

23 Porque Jehová juzgará la causa de ellos, Y despojará el alma de aquellos que los despojaren.

24 No te entrometas con el iracundo, Ni te acompañes con el hombre de enojos;

25 Porque no aprendas sus maneras, Y tomes lazo para tu alma.

26 No estés entre los que tocan la mano, Entre los que fían por deudas.

27 Si no tuvieres para pagar, ¿Por qué han de quitar tu cama de debajo de ti?

28 No traspases el término antiguo Que pusieron tus padres.

29 ¿Has visto hombre solícito en su obra? delante de los reyes estará; No estará delante de los de baja suerte.

1 Kivánatosb a jó hírnév nagy gazdagságnál; ezüstnél és aranynál a kedvesség jobb.

2 A gazdag és szegény összetalálkoznak, mindkettõt pedig az Úr szerzi.

3 Az eszes meglátja a bajt és elrejti magát; a bolondok pedig neki mennek és kárát vallják.

4 Az alázatosságnak bére az Úr félelme, gazdagság és tisztesség és élet.

5 Tövisek [és] tõrök vannak a gonosznak útában; a ki megõrzi a maga lelkét, távol jár azoktól.

6 Tanítsd a gyermeket az õ útjának módja szerint; még mikor megvénhedik is, el nem távozik attól.

7 A gazdag a szegényeken uralkodik, és szolgája a kölcsönvevõ a kölcsönadónak.

8 A ki vet álnokságot, arat nyomorúságot; és az õ haragjának vesszeje megtöretik.

9 Az irgalmas szemû ember megáldatik, mert adott az õ kenyerébõl a szegénynek.

10 Ûzd el a csúfolót, és elmegy a háborgás is, és megszünik a patvarkodás és a szidalmazás.

11 A ki szereti a szívnek tisztaságát, beszéde kedvesség: annak barátja a király.

12 Az Úrnak szemei megõrzik a tudományt; a hitetlennek beszédét pedig felforgatja.

13 A rest azt mondja: oroszlán van ottkin, az utczák közepén megölettetném.

14 Mély verem az idegen asszonyoknak szája; a kire haragszik az Úr, oda esik.

15 A gyermek elméjéhez köttetett a bolondság; [de] a fenyítés vesszeje messze elûzi õ tõle azt.

16 A ki elnyomja a szegényt, hogy szaporítsa az õ [marháját]; a ki ád a gazdagnak: végre szûkölködésre [jut.]

17 Hajtsd füledet, és hallgasd a bölcseknek beszédeit; és a te elmédet figyelmeztesd az én tudományomra.

18 Mert gyönyörûséges lesz, ha megtartod azokat szívedben; legyenek együtt állandók a te ajkaidon!

19 Hogy az Úrban legyen a te bizodalmad, arra tanítottalak ma téged, igen, téged.

20 Nem írtam-é néked drága szép tanulságokat, tanácsokban és tudományban?

21 Hogy tudtodra adjam néked az igazság beszédinek bizonyos voltát: hogy igaz beszédet vígy válaszul elküldõidnek.

22 Ne rabold ki a szegényt, mert szegény õ; és meg ne rontsd a nyomorultat a kapuban;

23 Mert az Úr forgatja azoknak ügyét, és az õ kirablóik életét elragadja.

24 Ne tarts barátságot a haragossal, és a dühösködõvel ne menj;

25 Hogy el ne tanuld az õ útait, és tõrt ne keress tennen magadnak.

26 Ne légy azok közt, a kik kézbe csapnak, a kik adósságért kezeskednek.

27 Ha nincs néked mibõl megadnod; miért vegye el a te ágyadat te alólad?

28 Ne bontsd el a régi határt, melyet csináltak a te eleid.

29 Láttál-é az õ dolgában szorgalmatos embert? A királyok elõtt álland, nem marad meg az alsó rendûek között.