1 MEJOR es el pobre que camina en su sencillez, Que el de perversos labios y fatuo.
2 El alma sin ciencia no es buena; Y el presuroso de pies peca.
3 La insensatez del hombre tuerce su camino; Y contra Jehová se aira su corazón.
4 Las riquezas allegan muchos amigos: Mas el pobre, de su amigo es apartado.
5 El testigo falso no quedará sin castigo; Y el que habla mentiras no escapará.
6 Muchos rogarán al príncipe: Mas cada uno es amigo del hombre que da.
7 Todos los hermanos del pobre le aborrecen: Cuánto más sus amigos se alejarán de él! Buscará la palabra y no la hallará.
8 El que posee entendimiento, ama su alma: El que guarda la inteligencia, hallará el bien.
9 El testigo falso no quedará sin castigo; Y el que habla mentiras, perecerá.
10 No conviene al necio el deleite: Cuánto menos al siervo ser señor de los príncipes!
11 La cordura del hombre detiene su furor; Y su honra es disimular la ofensa.
12 Como el bramido del cachorro de león es la ira del rey; Y su favor como el rocío sobre la hierba.
13 Dolor es para su padre el hijo necio; Y gotera continua las contiendas de la mujer.
14 La casa y las riquezas herencia son de los padres: Mas de Jehová la mujer prudente.
15 La pereza hace caer en sueño; Y el alma negligente hambreará.
16 El que guarda el mandamiento, guarda su alma: Mas el que menospreciare sus caminos, morirá.
17 A Jehová empresta el que da al pobre, Y él le dará su paga.
18 Castiga á tu hijo en tanto que hay esperanza; Mas no se excite tu alma para destruirlo.
19 El de grande ira llevará la pena: Y si usa de violencias, añadirá nuevos males.
20 Escucha el consejo, y recibe la corrección, Para que seas sabio en tu vejez.
21 Muchos pensamientos hay en el corazón del hombre; Mas el consejo de Jehová permanecerá.
22 Contentamiento es á los hombres hacer misericordia: Pero mejor es el pobre que el mentiroso.
23 El temor de Jehová es para vida; Y con él vivirá el hombre, lleno de reposo; No será visitado de mal.
24 El perezoso esconde su mano en el seno: Aun á su boca no la llevará.
25 Hiere al escarnecedor, y el simple se hará avisado; Y corrigiendo al entendido, entenderá ciencia.
26 El que roba á su padre y ahuyenta á su madre, Hijo es avergonzador y deshonrador.
27 Cesa, hijo mío, de oir la enseñanza Que induce á divagar de las razones de sabiduría.
28 El testigo perverso se burlará del juicio; Y la boca de los impíos encubrirá la iniquidad.
29 Aparejados están juicios para los escarnecedores, Y azotes para los cuerpos de los insensatos.
1 Jobb a tökéletesen járó szegény a gonosz nyelvûnél, a ki bolond.
2 A lélek sem jó tudomány nélkül; és a ki [csak] a lábával siet, hibázik.
3 Az embernek bolondsága fordítja el az õ útát, és az Úr ellen haragszik az õ szíve.
4 A gazdagság szaporítja a sok barátot; a szegénytõl pedig az õ barátja elválik.
5 A hamis tanú büntetetlen nem marad, és a hazugságoknak szólója meg nem szabadul.
6 Sokan hizelegnek a nemeslelkû embernek, és minden barát az adakozóé.
7 A szegényt minden atyjafia gyûlöli, még barátai is eltávolodnak tõle; unszolja szavakkal, de õk eltünnek.
8 A ki értelmet szerez, szereti az életét, a ki megõrzi az értelmességet, jót nyer.
9 A hamis bizonyság nem marad büntetlen, és a ki hazugságokat beszél, elvész.
10 Nem illik a bolondhoz a gyönyörködés; sokkal inkább nem [illik] a szolgának uralkodni a fejedelmeken.
11 Az embernek értelme hosszútûrõvé teszi õt; és ékességére van néki elhallgatni a vétket.
12 Mint az ifjú oroszlánnak ordítása, olyan a királynak haragja; mint a harmat pedig a füvön, az õ jóakaratja.
13 Romlása az õ atyjának a bolond fiú, és mint a szüntelen csepegés, az asszonynak zsémbelõdése.
14 A ház és marha atyától való örökség; az Úrtól van pedig az értelmes feleség.
15 A restség álomba merít, és a lomha lélek megéhezik.
16 A ki megtartja a parancsolatot, megtartja õ magát; a ki nem vigyáz útaira, meghal.
17 Kölcsön ád az Úrnak, a ki kegyelmes a szegényhez; és az õ jótéteményét megfizeti néki.
18 Fenyítsd meg a te fiadat, mert még van remény [felõle;] de annyira, hogy õt megöld, ne vigyen haragod.
19 A nagy haragú [ember] büntetést szenvedjen, mert ha menteni akarod, még növeled [haragját.]
20 Engedj a tanácsnak, és vedd be az erkölcsi oktatást; hogy bölcs légy végre.
21 Sok gondolat van az ember elméjében; de csak az Úrnak tanácsa áll meg.
22 A mit leginkább kell embernek kivánni, az irgalmasság az, és jobb a szegény a hazug férfiúnál.
23 Az Úrnak félelme életre visz; és [az ilyen] megelégedve tölti az éjet, gonoszszal nem illettetik.
24 Bemártja a rest az õ kezét a tálba, de már a szájához nem viszi vissza.
25 Ha a csúfolót megvered, az együgyû lesz okosabb; és ha megdorgálod az eszest, megérti a tudományt.
26 A ki atyjával erõszakoskodik, anyját elûzi: gyalázatos és megszégyenítõ fiú az.
27 Szünjél meg, fiam, hallgatni az olyan tanítást, [mely téged arra visz], hogy a bölcseségnek igéjétõl eltévedj.
28 A semmirevaló bizonyság csúfolja a törvényt; az istentelenek szája elnyeli a gonoszságot.
29 A csúfolóknak készíttettek a büntetések, és az ütések a bolondok hátának.