1 Então respondeu Jó:2 Na verdade vós sois o povo, E a sabedoria morrerá convosco.3 Mas eu tenho entendimento como vós, Eu não vos sou inferior. Quem não sabe tais cousas como essas?4 Eu sou como quem se torna o ludibrio do seu vizinho, Eu, homem, que invocava a Deus, e ele me respondia; O homem justo e sincero servindo de ludibrio.5 No pensamento de quem está seguro há desprezo para a desgraça, Ela está preparada para aquele cujos pés resvalam.6 As tendas dos salteadores são prósperas, E os que provocam a Deus estão seguros; Tudo lhes põe Deus nas mãos.7 Mas pergunta agora às bestas da terra, e elas te ensinarão; E às aves do céu, e elas te farão saber.8 Ou fala com a terra, e ela te ensinará; E os peixes do mar to declararão.9 Quem não aprendeu de todos estes Que a mão de Jeová faz isto?10 Na mão dele está a alma de todo o ser vivente, E o espírito de todo o gênero humano.11 Porventura não provará o ouvido as palavras, Assim como o paladar experimenta a sua comida?12 Com os velhos está a sabedoria, E na vida dilatada, o entendimento.13 Com Deus está a sabedoria e a força, Ele tem conselho e entendimento.14 Eis que derriba, e não se pode reedificar; Lança na prisão, e não se pode abrir.15 Retém as águas, e elas secam; Solta-as, e elas transtornam a terra.16 Com ele está a fortaleza e a verdadeira sabedoria, São dele os enganados e os que enganam.17 Despoja os conselheiros, E faz os juízos tolos.18 Dissolve a autoridade dos reis, E cinge os lombos deles com um cinto.19 Despoja os sacerdotes, E abate os poderosos.20 Emudece os que são dignos da fé, E tira o entendimento aos anciãos.21 Derrama desprezo sobre os príncipes, E afrouxa o cinto dos fortes.22 Das trevas revela cousas profundas, E traz à luz a sombra da morte.23 Multiplica as nações, e fá-las perecer; Dissipa as nações, e as congrega.24 Tira o entendimento aos príncipes do povo da terra, E fá-los errar num deserto em que não há caminho.25 Eles apalpam trevas e não luz, E fá-los cambalear como um ébrio.

1 Felele erre Jób, és monda:2 Bizonyára ti magatok vagytok a nép, és veletek kihal a bölcseség!3 Nékem is van annyi eszem, mint néktek, és nem vagyok alábbvaló nálatok, és ki ne tudna ilyenféléket?4 Kikaczagják a saját barátai azt, mint engem, a ki Istenhez kiált és meghallgatja õt. Kikaczagják az igazat, az ártatlant!5 A szerencsétlen megvetni való, gondolja, a ki boldog; ez vár azokra, a kiknek lábok roskadoz.6 A kóborlók sátrai csendesek és bátorságban vannak, a kik ingerlik az Istent, és a ki kezében hordja Istenét.7 Egyébiránt kérdezd meg csak a barmokat, majd megtanítanak, és az égnek madarait, azok megmondják néked.8 Avagy beszélj a földdel és az megtanít téged, a tengernek halai is elbeszélik néked.9 Mindezek közül melyik nem tudja, hogy az Úrnak keze cselekszi ezt?10 A kinek kezében van minden élõ állatnak élete, és minden egyes embernek a lelke.11 Nemde nem a fül próbálja-é meg a szót, és az íny kóstolja meg az ételt?12 A vén emberekben van-é a bölcseség, és az értelem a hosszú életben-é?13 Õ nála van a bölcseség és hatalom, övé a tanács és az értelem.14 Ímé, a mit leront, nem épül föl az; ha valakire rázárja [az ajtót,] nem nyílik föl az.15 Ímé, ha a vizeket elfogja, kiszáradnak; ha kibocsátja õket, felforgatják a földet.16 Õ nála van az erõ és okosság; övé az eltévelyedett és a ki tévelygésre visz.17 A tanácsadókat fogságra viszi, és a birákat megbolondítja.18 A királyok bilincseit feloldja, és övet köt derekukra.19 A papokat fogságra viszi, és a hatalmasokat megbuktatja.20 Az ékesen szólótól eltávolítja a beszédet és a vénektõl elveszi a tanácsot.21 Szégyent zúdít az elõkelõkre, és a hatalmasok övét megtágítja.22 Feltárja a sötétségbõl a mélységes titkokat, és a halálnak árnyékát is világosságra hozza.23 Nemzeteket növel fel, azután elveszíti õket; nemzeteket terjeszt ki messzire, azután elûzi õket.24 Elveszi eszöket a föld népe vezetõinek, és úttalan pusztában bujdostatja õket.25 És világtalan setétben tapogatóznak, és tántorognak, mint a részeg.