1 Então respondeu Elifaz temanita:2 Pode o homem ser de proveito a Deus? Não, o sábio é só útil a si mesmo.3 De que serve ao Todo-poderoso que sejas justo? Ou que lucro tem ele, se fizeres perfeitos os teus caminhos?4 É por causa da tua reverência que te reprova, Que entra contigo em juízo?5 Não é grande a tua maldade, E infinitas as tuas iniqüidades?6 Pois sem causa tomaste penhores a teu irmão, E despojaste dos seus vestidos os nus.7 Não deste de beber ao cansado, E negaste pão ao faminto.8 Mas ao homem forte pertencia a terra; E o homem acatado nela habitava.9 Despediste vazias as viúvas, E os braços dos orfãos foram quebrados.10 Portanto estás cercado de laços, E um repentino pavor te conturba.11 Não vês tu as trevas E a inundação de águas que te cobre?12 Não está Deus nas alturas do céu? E olha a altura das estrelas, quão grande é!13 E dizes: Pois que sabe Deus? Pode ele julgar através das densas trevas?14 Grossas nuvens o encobrem, de modo que não pode ver; Só passeia pela abóbada do céu.15 Queres seguir a rota antiga, Que os homens iníquos pisaram?16 Estes iníquos foram arrebatados antes de tempo, E os seus alicerces foram derramados como um dilúvio.17 Eles diziam a Deus: Retira-te de nós, E: Que nos pode fazer o Todo-poderoso?18 Contudo Deus encheu as suas casas de bens: Longe de mim os conselhos dos iníquos.19 Os justos o vêem, e se alegram; Os inocentes riem-se deles,20 Dizendo: Na verdade são exterminados os que se levantaram contra nós, E o fogo consumiu o que deixaram.21 Apega-te, pois, a Deus, e tem paz; E assim te sobrevirá o bem.22 Recebe, peço-te, da sua boca a lei, E põe as suas palavras no teu coração.23 Se voltares para o Todo-poderoso, serás restabelecido; Se lançares a injustiça longe das tuas tendas,24 E deitares o teu tesouro no pó, E o ouro de Ofir entre as pedras do ribeiro;25 Então o Todo-poderoso será o teu tesouro, E a tua prata abundantíssima.26 Pois então te deleitarás no Todo-poderoso, E levantarás o teu rosto a Deus.27 Tu lhe orarás, e ele te ouvirá; E pagarás os teus votos.28 Farás decretos que serão bem sucedidos, E a luz brilhará em teus caminhos.29 Quando os homens te abaterem, dirás: Levantamento! E ele salvará ao humilde.30 Livrará até aquele que não é inocente, Que deverá a sua salvação à pureza das tuas mãos.

1 Felele pedig a Témánból való Elifáz, és monda:2 Az Istennek használ-é az ember? Sõt önmagának használ az okos!3 Gyönyörûségére van-é az a Mindenhatónak, ha te igaz vagy; avagy nyereség-é, hogy feddhetetlenül jársz?4 A te [isteni] félelmedért fedd-é téged, és [azért] perel-é veled?5 Avagy nem sok-é a te gonoszságod, és nem véghetetlen-é a te hamisságod?6 Hiszen zálogot vettél a te atyádfiától méltatlanul, és a szegényeket mezítelenekké tetted.7 Az eltikkadtnak vizet sem adtál inni, és az éhezõtõl megtagadtad a kenyeret.8 A ki hatalmas volt, azé vala az ország, és a ki nagytekintélyû volt, az lakik vala rajta.9 Az özvegyeket üres kézzel bocsátottad el, és az árváknak karjai eltörettek.10 Azért vett körül téged a veszedelem, és rettegtet téged hirtelen való rettegés;11 Avagy a setétség, hogy ne láthass, és a vizek árja, a mely elborít!12 Hát nem olyan magas-é Isten, mint az egek? És lásd, a csillagok is ott fent mily igen magasak!13 És mégis azt mondod: Mit tud az Isten; megítélheti-é, a mi a homály mögött van?14 Sûrû felhõk leplezik el õt és nem lát, és az ég körületén jár.15 Az õsvilág ösvényét követed-é, a melyen az álnok emberek jártak;16 A kik idõnap elõtt ragadtattak el, és alapjokat elmosta a víz?!17 A kik azt mondják vala Istennek: Távozzál el tõlünk! És mit cselekedék velök a Mindenható?18 Õ pedig megtöltötte házaikat jóval. De az istentelenek tanácsa távol legyen tõlem.19 Látják ezt az igazak és örülnek rajta, az ártatlan pedig csúfolja õket:20 Valósággal kigyomláltatott a mi ellenségünk, és az õ maradékjokat tûz emészti meg!21 Bízd csak azért magadat õ reá és légy békességben: ezekbõl jó származik reád.22 Végy csak oktatást az õ szájából, és vésd szívedbe az õ beszédeit!23 Ha megtérsz a Mindenhatóhoz, megépíttetel, [és] az álnokságot távol ûzöd a te sátorodtól.24 Vesd a porba a nemes érczet, és a patakok kavicsába az ofiri aranyat:25 És akkor a Mindenható lesz a te nemes érczed és a te ragyogó ezüstöd.26 Bizony akkor a Mindenhatóban gyönyörködöl, és a te arczodat Istenhez emeled.27 Hozzá könyörögsz és meghallgat téged, és lefizeted fogadásaidat.28 Mihelyt valamit elgondolsz, sikerül az néked, és a te utaidon világosság fénylik.29 Hogyha megaláznak, felmagasztalásnak mondod azt, és õ az alázatost megtartja.30 Megszabadítja a nem ártatlant is, és pedig a te kezeidnek tisztaságáért szabadul meg az.