1 Sobre isto treme também o meu coração, salta do seu lugar.2 Dai ouvidos ao estrondo da voz de Deus, E ao sonido que sai da sua boca.3 Ele o envia por sob a extensão do céu, E o seu relâmpago até as extremidades da terra.4 Depois ruge uma voz; Troveja com a sua voz majestosa; Não retarda os raios quando a sua voz é ouvida.5 Troveja Deus maravilhosamente com a sua voz, Faz grandes cousas que não podemos compreender.6 Pois diz à neve: Cai sobre a terra; Di-lo também às chuvas, Até as chuvas mais fortes.7 Põe um selo à mão de cada homem, Para que o conheçam todos os homens que fez.8 Então as feras entram nos esconderijos, E ficam nos seus covis.9 Da câmara do sul sai o tufão, E do norte o frio.10 Ao sopro de Deus forma-se o gêlo, E as amplas águas são congeladas.11 Carrega de umidade a densa nuvem, E estende a sua nuvem de relâmpagos,12 Que faz evoluções sobre a sua direção, Para efetuar tudo o que lhe ordena, Sobre a superfície do mundo habitável:13 Ou seja para a correção (ou seja para sua terra), Ou para misericórdia, que ele a faça vir.14 Inclina, Jó, os teus ouvidos a isto, Pára e considera as maravilhas de Deus.15 Acaso sabes como Deus lhes dá as suas ordens, E faz brilhar o relâmpago da sua nuvem?16 Porventura sabes o equilíbrio das nuvens, As maravilhas daquele que é perfeito em conhecimento.17 Tu cujos vestidos são quentes, Quando a terra está quieta por causa do siroco?18 Acaso podes, como ele, estender o firmamento, Que é sólido como um espelho fundido?19 Ensina-nos o que lhe diremos, Pois ignorantes nós não podemos dirigir-lhe a palavra.20 Ser-lhe-á dito que quero discutir? Desejaria um homem ser aniquilado?21 Eis que o homem não pode olhar para o sol que brilha no firmamento, Quando o vento tem passado e o deixa limpo.22 Do norte vem o áureo esplendor, Deus está cercado de majestade terrível.23 Quanto ao Todo-poderoso não o podemos compreender; grande é em poder: Não perverterá o juízo e a plenitude da justiça.24 Portanto os homens o temem: Ele não se importa com os que se julgam sábios.

1 Halljátok meg figyelmetesen az õ hangjának dörgését, és a zúgást, a mely az õ szájából kijön!2 Az egész ég alatt szétereszti azt, és villámát is a földnek széléig.3 Utána hang zendül, az õ fenségének hangjával mennydörög, s nem tartja vissza azt, ha szava megzendült.4 Isten az õ szavával csudálatosan mennydörög, és nagy dolgokat cselekszik, úgy hogy nem érthetjük.5 Mert azt mondja a hónak: Essél le a földre! És a zápor-esõnek és a zuhogó zápornak: [Szakadjatok].6 Minden ember kezét lepecsétli, hogy megismerje minden halandó, hogy az õ mûve.7 Akkor a vadállat az õ tanyájára húzódik, és az õ barlangjában marad.8 Rejtekébõl elõjön a vihar, és az északi szelektõl a fagy.9 Isten lehellete által támad a jég, és szorul össze a víznek szélessége.10 Majd nedvességgel öntözi meg a felleget, s áttöri a borulatot az õ villáma.11 És az köröskörül forog az õ vezetése alatt, hogy mindazt megtegyék, a mit parancsol nékik, a föld kerekségének színén.12 Vagy ostorul, ha földjének úgy kell, vagy áldásul juttatja azt.13 Vedd ezt füledbe Jób, állj meg és gondold meg az Istennek csudáit.14 Megtudod-é, mikor rendeli azt rájok az Isten, hogy villanjon az õ felhõjének villáma?15 Tudod-é, hogy miként lebegnek a felhõk, [vagy] a tökéletes tudásnak csudáit [érted-é?]16 Miképen melegülnek át ruháid, mikor nyugton van a föld a déli széltõl?17 Vele együtt terjesztetted-é ki az eget, a mely szilárd, mint az aczéltükör?18 Mondd meg nékünk, mit szóljunk néki? A setétség miatt semmit sem kezdhetünk.19 Elbeszélik-é néki, ha szólok? Ha elmondaná valaki: bizony vége volna!20 Néha nem látják a napot, bár az égen ragyog; de szél fut át [rajta] és kiderül.21 Észak felõl arany[színû világosság] támad, Isten körül félelmetes dicsõség.22 Mindenható! Nem foghatjuk meg õt; nagy az õ hatalma és ítélõ ereje, és a tiszta igazságot el nem nyomja.23 Azért rettegjék õt az emberek; a [kevély] bölcsek közül nem lát õ egyet sem.24