Publicidade

Jó 9

1 Então respondeu Jó:2 Na verdade sei que assim é: Mas como pode um homem ser justo para com Deus?3 Se alguém quisesse contender com ele, De mil cousas não lhe poderia responder nem sequer uma.4 Sábio é ele de coração, e poderoso em força: Quem se endureceu contra ele, e foi bem sucedido?5 Ele é quem remove os montes, sem que o saibam, Quando os transtorna na sua ira.6 Ele move a terra do seu lugar, E as suas colunas estremecem.7 Ele dá ordens ao sol, e o sol não nasce; E sela as estrelas.8 Ele sozinho estende os céus, E anda sobre as ondas do mar.9 Ele faz a Ursa, o Órion e as Plêiadas E as câmaras do Sul.10 Ele faz grandes cousas inescrutáveis E maravilhas sem número.11 Eis que ele passa junto a mim, e eu não o vejo; Ele segue o seu caminho, mas eu não o percebo.12 Eis que toma a presa! quem o pode proibir? Quem lhe dirá: Que é o que fazes?13 Deus não retirará a sua ira; Debaixo dele curvam-se os que ajudam a Raabe.14 Quanto menos lhe responderei eu, E escolherei as minhas palavras para discutir com ele?15 Ainda que eu fosse justo, todavia não lhe responderia; Faria súplicas ao meu adversário.16 Se eu tivesse chamado, e ele me tivesse respondido; Ainda assim eu não creria que ele me desse ouvidos à minha voz.17 Pois ele me desfaria com uma tempestade, E multiplicaria as minhas feridas sem causa.18 Não me permitiria respirar, Mas me encheria de amargura.19 Se falais da força do poderoso, Eis-me aqui, diz ele. E se do juízo, Quem me citará para comparecer?20 Ainda que eu seja justo, a minha própria boca me condenará;21 Embora seja eu sincero, ela me convencerá de perverso. Eu sou sincero; não me estimo a mim mesmo, Desprezo a minha vida.22 Para mim tudo é o mesmo, portanto digo: Ele destrói o sincero e o iníquo.23 Se o flagelo mata de repente, Ele zombará do desespero dos inocentes.24 A terra está entregue nas mãos dos iníquos. Ele cobre os rostos dos juízes dela, Se não é ele, quem é logo?25 Os meus dias são mais velozes do que um correio; Fogem, e não vêem a felicidade.26 Eles têm passado como navios de papiro, Como a águia que se lança sobre a presa.27 Se digo: Esquecer-me-ei da minha queixa, Deixarei o meu ar triste e tomarei alento:28 Tenho medo de todas as minhas tristezas, Sei que não me terás por inocente.29 Eu serei condenado; Por que, pois, trabalho eu debalde?30 Se eu me lavar com a água de neve, E limpar as minhas mãos o mais possível;31 Todavia me submergirás no fosso, E os meus próprios vestidos me abominarão.32 Pois ele não é homem, como eu, para eu lhe responder, Para nos encontrarmos em juízo.33 Não há entre nós um árbitro, Para pôr a sua mão sobre ambos.34 Tire ele a sua vara de cima de mim, E não me amedronte o seu terror;35 Então eu falarei, e não o temerei; Pois eu não sou assim em mim mesmo.

1 Felele pedig Jób, és monda:2 Igaz, jól tudom, hogy így van; hogyan is lehetne igaz a halandó ember Istennél?3 Ha perelni akarna õ vele, ezer közül egy sem felelhetne meg néki.4 Bölcs szívû és hatalmas erejû: ki szegülhetne ellene, hogy épségben maradjon?5 A ki hegyeket mozdít tova, hogy észre se veszik, és megfordítja õket haragjában.6 A ki kirengeti helyébõl a földet, úgy hogy oszlopai megrepedeznek.7 A ki szól a napnak és az fel nem kél, és bepecsételi a csillagokat.8 A ki egymaga feszítette ki az egeket, és a tenger hullámain tapos.9 A ki teremtette a gönczölszekeret, a kaszás csillagot és a fiastyúkot és a délnek titkos tárait.10 A ki nagy dolgokat cselekszik megfoghatatlanul, és csudákat megszámlálhatatlanul.11 Ímé, elvonul mellettem, de nem látom, átmegy elõttem, de nem veszem észre.12 Ímé, ha elragad [valamit,] ki akadályozza meg; ki mondhatja néki: Mit cselekszel?13 Ha az Isten el nem fordítja az õ haragját, alatta meghajolnak Ráháb czinkosai is.14 Hogyan felelhetnék hát én meg õ néki, és lelhetnék vele szemben szavakat?15 A ki, ha szinte igazam volna, sem felelhetnék néki; kegyelemért könyörögnék ítélõ birámhoz.16 Ha segítségül hívnám és felelne is nékem, még sem hinném, hogy szavamat fülébe vevé;17 A ki forgószélben rohan meg engem, és ok nélkül megsokasítja sebeimet.18 Nem hagyna még lélekzetet se vennem, hanem keserûséggel lakatna jól.19 Ha erõre kerülne a dolog? Ímé, õ igen erõs; és ha ítéletre? Ki tûzne ki én nékem napot?20 Ha igaznak mondanám magamat, a szájam kárhoztatna engem; ha ártatlannak: bûnössé tenne engemet.21 Ártatlan vagyok, nem törõdöm lelkemmel, útálom az életemet.22 Mindegy ez! Azért azt mondom: elveszít õ ártatlant és gonoszt!23 Ha ostorával hirtelen megöl, neveti a bûntelenek megpróbáltatását.24 A föld a gonosz kezébe adatik, a ki az õ biráinak arczát elfedezi. Nem így van? Kicsoda hát õ?25 Napjaim gyorsabbak valának a kengyelfutónál: elfutának, nem láttak semmi jót.26 Ellebbentek, mint a gyorsan járó hajók, miként zsákmányára csap a keselyû.27 Ha azt mondom: Nosza elfelejtem panaszomat, felhagyok haragoskodásommal és vidám leszek:28 Megborzadok az én mindenféle fájdalmamtól; tudom, hogy nem találsz bûntelennek engem.29 Rossz ember vagyok én! Minek fáraszszam hát magamat hiába?30 Ha hóvízzel mosakodom is meg, ha szappannal mosom is meg kezeimet:31 Akkor is a posványba mártanál engem és az én ruháim is útálnának engem.32 Mert nem ember õ, mint én, hogy néki megfelelhetnék, [és] együtt pörbe állanánk.33 Nincs is közöttünk igazlátó, a ki kezét közbe vethesse kettõnk között!34 Venné csak el rólam az õ veszszejét, és az õ rettentésével ne rettegtetne engem:35 Akkor szólanék és nem félnék tõle: mert nem így vagyok én magammal!

Veja também

Publicidade
Bíblia Online Bíblia Online

Bíblia Online • Versão: 2026-04-10_01-11-40-blue