1 A nyomorultnak imádsága, a mikor eleped és kiönti panaszát az Úr elé.
2 Uram, hallgasd meg az én imádságomat, és kiáltásom jusson te hozzád!
3 Ne rejtsd el a te orczádat tõlem; mikor szorongatnak engem, hajtsd hozzám a te füledet; mikor kiáltok, hamar hallgass meg engem!
4 Mert elenyésznek az én napjaim, mint a füst, és csontjaim, mint valami tûzhely, üszkösök.
5 Letaroltatott és megszáradt, mint a fû az én szívem; még kenyerem megevésérõl is elfelejtkezem.
6 Nyögésemnek szavától csontom a húsomhoz ragadt.
7 Hasonló vagyok a pusztai pelikánhoz; olyanná lettem, mint a bagoly a romokon.
8 Virrasztok és olyan vagyok, mint a magános madár a háztetõn.
9 Minden napon gyaláznak engem ellenségeim, csúfolóim esküsznek én reám.
10 Bizony a port eszem kenyér gyanánt, és italomat könyekkel vegyítem,
11 A te felindulásod és búsulásod miatt; mert felemeltél engem és földhöz vertél engem.
12 Napjaim olyanok, mint a megnyúlt árnyék; magam pedig, mint a fû, megszáradtam.
13 De te Uram örökké megmaradsz, és a te emlékezeted nemzetségrõl nemzetségre [áll.]
14 Te kelj fel, könyörülj a Sionon! Mert ideje, hogy könyörülj rajta, mert eljött a megszabott idõ.
15 Mert kedvelik a te szolgáid annak köveit, és a porát is kímélik.
16 És félik a népek az Úrnak nevét, és e földnek minden királya a te dicsõségedet;
17 Mivelhogy az Úr megépítette a Siont, megláttatta magát az õ dicsõségében.
18 Oda fordult a gyámoltalanok imádsága felé, és azoknak imádságát meg nem útálta.
19 Irattassék meg ez a következõ nemzedéknek, és a teremtendõ nép dicsérni fogja az Urat.
20 Mert alátekintett az õ szentségének magaslatáról; a mennyekbõl a földre nézett le az Úr.
21 Hogy meghallja a fogolynak nyögését, [és] hogy feloldozza a halálnak fiait.
22 Hogy hirdessék a Sionon az Úrnak nevét, és az õ dicséretét Jeruzsálemben.
23 Mikor egybegyûlnek a népek mindnyájan, és az országok, hogy szolgáljanak az Úrnak.
24 Megsanyargatta az én erõmet ez útban, megrövidítette napjaimat.
25 Ezt mondám: Én Istenem! Ne vígy el engem az én napjaimnak felén; a te esztendeid nemzedékek nemzedékéig [tartanak.]
26 Régente fundáltad a földet, s az egek is a te kezednek munkája.
27 Azok elvesznek, de te megmaradsz; mindazok elavulnak, mint a ruha; mint az öltözetet, elváltoztatod azokat, és elváltoznak.
28 De te ugyanaz vagy, és a te esztendeid el nem fogynak. [ (Psalms 102:29) A te szolgáidnak fiai megmaradnak, és az õ magvok erõsen megáll elõtted. ]
1 'n Gebed van 'n ellendige as hy beswyk en sy klagte uitstort voor die aangesig van die HERE.
2 o HERE, hoor my gebed, en laat my hulpgeroep tot by U kom!
3 Verberg u aangesig nie vir my op die dag as ek in benoudheid is nie; neig u oor tot my; op die dag as ek roep, verhoor my gou!
4 Want my dae verdwyn soos rook en my gebeente gloei soos 'n vuurherd.
5 Platgeslaan soos die plante en verdor is my hart; want ek vergeet om my brood te eet.
6 Vanweë my harde gesug kleef my gebeente aan my vlees.
7 Ek is soos 'n pelikaan van die woestyn, ek het geword soos 'n uil op die puinhope.
8 Ek is slapeloos en het geword soos 'n eensame voël op die dak.
9 Die hele dag smaad my vyande my; die wat teen my raas, gebruik my naam as 'n vloek.
10 Want ek eet as soos brood en meng my drank met trane,
11 vanweë u grimmigheid en u toorn; want U het my opgehef en my weggewerp.
12 My dae is soos 'n skaduwee wat lank geword het, en ek, soos die plante verdor ek.
13 Maar U, o HERE, U bly tot in ewigheid, en u gedenknaam van geslag tot geslag.
14 U sal opstaan, U oor Sion ontferm; want dit is tyd om hom genadig te wees, want die bestemde tyd het gekom.
15 Want u knegte het sy klippe lief en het medelyde met sy puin.
16 Dan sal die heidene die Naam van die HERE vrees en al die konings van die aarde u heerlikheid;
17 omdat die HERE Sion opgebou het, in sy heerlikheid verskyn het,
18 Hom gewend het tot die gebed van wie ontbloot is, en hulle gebed nie verag het nie.
19 Dit sal vir die volgende geslag opgeskrywe word, en die volk wat geskape gaan word, sal die HERE loof;
20 omdat Hy van sy heilige hoogte neergesien het, die HERE uit die hemel op die aarde gelet het,
21 om die gekerm van die gevangene te hoor, om los te maak die kinders van die dood;
22 sodat hulle in Sion die Naam van die HERE kan vermeld en sy lof in Jerusalem,
23 as die volke almal saam vergader, ook die koninkryke om die HERE te dien.
24 Hy het my krag op die weg swak gemaak, my dae verkort.
25 My God, sê ek, neem my nie weg in die helfte van my dae nie -- u jare is van geslag tot geslag!
26 In die voortyd het U die aarde gegrondves, en die hemele is die werk van u hande.
27 Hulle sal vergaan, maar U sal bly; ja, hulle almal sal soos 'n kleed verslyt; U verwissel hulle soos 'n kledingstuk, en hulle verdwyn.
28 Maar U bly dieselfde, en u jare het geen einde nie. [ (Psalms 102:29) Die kinders van u knegte sal woon, en hulle nageslag sal voor u aangesig bly bestaan. ]