1 Az éneklõmesternek, Jedutunnak; Aszáfé, zsoltár.
2 Szavamat Istenhez [emelem] és kiáltok; szavamat Istenhez [emelem], hogy figyelmezzen reám.
3 Nyomorúságom idején az Urat keresem; kezem feltartom éjjel szünetlenül; lelkem nem akar vigasztalást bevenni.
4 Istenrõl emlékezem és sóhajtok; róla gondolkodom, de elepedt az én lelkem. Szela.
5 Szemeimet ébren tartod; hánykolódom, de nem szólhatok.
6 Elmélkedem a régi napokról, a hajdankor éveirõl.
7 Megemlékezem éjjel az én énekeimrõl; szívemben elgondolkodom és azt kutatja lelkem:
8 Avagy mindörökké elvet-é az Úr? és nem lesz-é többé jóakaró?
9 Avagy végképen elfogyott-é az õ kegyelme? vagy megszûnik-é igérete nemzedékrõl nemzedékre?
10 Avagy elfelejtkezett-é könyörülni Isten? avagy elzárta-é haragjában az õ irgalmát? Szela.
11 És mondám: Ez az én betegségem, hogy a Fölségesnek jobbja megváltozott.
12 Megemlékezem az Úrnak cselekedeteirõl, sõt megemlékezem hajdani csodáidról;
13 És elmélkedem minden cselekedetedrõl, és tetteidrõl gondolkozom.
14 Oh Isten, a te utad szentséges; kicsoda olyan nagy Isten, mint az Isten?
15 Te vagy az Isten, a ki csodát mívelsz; megmutattad a népek között a te hatalmadat.
16 Megváltottad népedet karoddal a Jákób és a József fiait. Szela.
17 Láttak téged a vizek, oh Isten, láttak téged a vizek és megfélemlének; a mélységek is megrázkódának.
18 A felhõk vizet ömlesztének; megzendülének a fellegek, és a te nyílaid széllyel futkostanak.
19 Mennydörgésed zúgott a forgószélben; villámlásaid megvilágosították a mindenséget; megrázkódott és megindult a föld.
20 Utad a tengeren volt és ösvényed a nagy vizeken; és nyomaid nem látszottak meg. [ (Psalms 77:21) Vezetted mint nyájat, a te népedet, Mózesnek és Áronnak kezével. ]
1 Vir die musiekleier; op die wysie van: "Jedutun." 'n Psalm van Asaf.
2 My stem is tot God en ek roep; my stem is tot God, dat Hy na my kan luister.
3 Op die dag van my benoudheid soek ek die HERE; snags bly my hand uitgestrek sonder om moeg te word; my siel weier om getroos te word.
4 As ek aan God dink, moet ek steun; peins ek, dan versmag my gees. Sela.
5 U hou my ooglede oop; ek is onrustig en kan nie spreek nie.
6 Ek dink oor die dae van die voortyd, oor die ou, ou jare.
7 Ek wil dink aan my snarespel in die nag, wil peins met my hart, en my gees deurvors:
8 Sal die Here vir altyd verstoot en verder nie meer goedgunstig wees nie?
9 Hou sy goedertierenheid vir altyd op? Is dit met die belofte gedaan van geslag tot geslag?
10 Het God vergeet om genadig te wees? Of het Hy in toorn sy barmhartighede toegesluit? Sela.
11 Toe het ek gesê: Dit is my grootste bekommernis dat die regterhand van die Allerhoogste verander!
12 Ek dink aan die dade van die HERE; ja, ek wil dink aan u wonders uit die voortyd
13 en al u werk oordink, en ek wil peins oor u dade.
14 o God, u weg is in heiligheid. Wie is 'n groot God soos God?
15 U is die God wat wonders doen; U het u sterkte onder die volke bekend gemaak.
16 U het u volk met 'n sterk arm verlos, die kinders van Jakob en van Josef. Sela.
17 Die waters het U gesien, o God, die waters het U gesien, hulle het gebewe; ja, die watervloede het gesidder.
18 Die wolke het water uitgegiet, die hemele het donder laat hoor, ook het u pyle rondgevlieg.
19 U rollende donder het weerklink; bliksems het die wêreld verlig; die aarde het gesidder en gebewe.
20 U weg was in die see en u paaie in groot waters, en u spore was nie te beken nie. [ (Psalms 77:21) U het u volk soos skape gelei deur die hand van Moses en A„ron. ]