1 Jõjjetek el, örvendezzünk az Úrnak; vígadozzunk a mi szabadításunk kõsziklájának!

2 Menjünk elébe hálaadással; vígadozzunk néki zengedezésekkel.

3 Mert nagy Isten az Úr, és nagy király minden istenen felül.

4 A kinek kezében vannak a földnek mélységei, és a hegyeknek magasságai is az övéi.

5 A kié a tenger, és õ alkotta is azt, és a szárazföldet is az õ kezei formálták.

6 Jõjjetek, hajoljunk meg, boruljunk le; essünk térdre az Úr elõtt, a mi alkotónk elõtt!

7 Mert õ a mi Istenünk, mi pedig az õ legelõjének népei és az õ kezének juhai vagyunk; vajha ma hallanátok az õ szavát.

8 Ne keményítsétek meg a ti szíveteket, mint Meribáhnál, mint Maszszáh napján a pusztában:

9 A hol megkisértettek engem a ti atyáitok; próbára tettek engem, jóllehet látták az én cselekedetemet.

10 Negyven esztendeig bosszankodtam [e] nemzetségen, és mondám: Tévelygõ szívû nép õk, és nem tudják õk az én útamat!

11 A kiknek megesküdtem haragomban: Nem mennek be az én nyugalmam [helyére.]

1 Kom, laat ons jubel tot eer van die HERE, laat ons juig ter ere van die rots van ons heil!

2 Laat ons sy aangesig tegemoetgaan met lof, met lofsange Hom toejuig!

3 Want die HERE is 'n grote God, ja, 'n groot Koning bo al die gode.

4 In wie se hand die diepste plekke van die aarde is, en die toppe van die berge is syne.

5 Aan wie die see behoort wat Hy self gemaak het, en die droë land wat sy hande geformeer het.

6 Kom, laat ons aanbid en neerbuk; laat ons kniel voor die HERE wat ons gemaak het.

7 Want Hy is onse God, en ons is die volk van sy weide en die skape van sy hand. Ag, as julle vandag maar na sy stem wou luister!

8 Verhard julle hart nie soos by M,riba, soos op die dag van Massa in die woestyn nie;

9 waar julle vaders My versoek het, My beproef het, alhoewel hulle my werk gesien het.

10 Veertig jaar het Ek 'n afkeer gehad van hierdie geslag en gesê: Hulle is 'n volk met 'n dwalende hart, en hulle ken my weë nie;

11 sodat Ek in my toorn gesweer het: Waarlik, hulle sal in my rus nie ingaan nie!