1 Az Ezrahita Ethán tanítása.
2 Az Úrnak kegyelmességét hadd énekeljem örökké! Nemzetségrõl nemzetségre hirdetem a te hûséges voltodat az én számmal!
3 Mert azt mondom: Örökké megáll a te kegyelmességed, és megerõsíted a te hûséges voltodat az egekben, [mondván:]
4 Szövetséget kötöttem az én választottammal, megesküdtem Dávidnak, az én szolgámnak:
5 Mindörökké megerõsítem a te magodat, és nemzetségrõl nemzetségre megépítem a te királyi székedet. Szela.
6 És az egek dicsérik a te csodadolgodat Uram; a te hûséges voltodat is a szentek gyülekezetében.
7 Mert a felhõkben kicsoda hasonlatos az Úrhoz, [s ki] olyan, mint az Úr, az istenek fiai között?
8 Igen rettenetes Isten [õ] a szentek gyûlésében, és félelmetes mindazokra, a kik körülte vannak.
9 Uram, Seregeknek Istene! Kicsoda olyan erõs, mint te vagy Uram? És a te hûséges voltod körülvesz téged.
10 Te uralkodol a tengernek kevélységén; mikor az õ habjai felemelkednek, te csendesíted le azokat.
11 Te rontád meg Égyiptomot mintegy átdöföttet; erõs karoddal elszélesztetted ellenségeidet.
12 Tieid az egek, a föld is a tied: e világot minden benne valóval te fundáltad.
13 Az északot és a délt te teremtetted, a Thábor és a Hermon a te nevednek örvendeznek.
14 A te karod hatalommal teljes, a te kezed erõs, a te jobbod méltóságos.
15 Igazság és jogosság a te királyi székednek alapja; kegyelem és hûség jár a te orczád elõtt.
16 Boldog nép az, a mely megérti a kürt szavát; a te orczádnak világosságánál jár ez, oh Uram!
17 A te nevedben örvendeznek egész nap; és a te igazságodban felmagasztaltatnak.
18 Mert az õ erejöknek ékessége te vagy; a te jóakaratoddal emeled fel a mi szarvunkat is.
19 Mert az Úr a mi paizsunk, és Izráelnek Szentje a mi királyunk.
20 Akkor látásban szóltál a te kegyeltednek, és mondád: Segítséget adtam a vitéznek, felmagasztaltam a népbõl választottat;
21 Megtaláltam Dávidot, az én szolgámat; szent olajommal kentem fel õt,
22 A kivel állandóan vele lesz az én kezem, sõt az én karom erõsíti meg õt.
23 Nem nyomhatja õt el az ellenség, és a gonosz ember sem nyomorgatja meg õt;
24 Mert õ elõtte rontom meg az õ szorongatóit, és verem meg az õ gyûlölõit.
25 És vele lesz az én hûségem és kegyelmem, és az én nevemmel magasztaltatik fel az õ szarva.
26 És rávetem az õ kezét a tengerre, és az õ jobbját a folyóvizekre.
27 Õ így szólít engem: Atyám vagy te; én Istenem és szabadításom kõsziklája!
28 Én meg elsõszülöttemmé teszem õt [és] felebbvalóvá a föld királyainál.
29 Örökké megtartom néki az én kegyelmemet, és az én szövetségem bizonyos [marad] õ vele.
30 És az õ magvát örökkévalóvá teszem, és az õ királyi székét, mint az egeknek napjait.
31 Ha az õ fiai elhagyják az én törvényemet, és nem járnak az én végzéseim szerint;
32 Ha az én rendeléseimet megtörik, és meg nem tartják az én parancsolatimat:
33 Akkor vesszõvel látogatom meg az õ bûnöket, és vereségekkel az õ álnokságukat;
34 De az én kegyelmemet nem vonom meg tõle, és az én hûséges voltomban nem hazudom.
35 Nem töröm meg az én szövetségemet, és a mi kijött az én számból, el nem változtatom.
36 Megesküdtem egyszer az én szentségemre: vajjon megcsalhatnám-é Dávidot?
37 Az õ magva örökké megmarad, és az õ királyi széke olyan elõttem, mint a nap.
38 Megáll örökké, mint a hold, és bizonyos, mint a felhõben lévõ bizonyság. Szela.
39 De te [mégis] elvetetted és megútáltad [õt,] és megharagudtál a te felkentedre.
40 Felbontottad a te szolgáddal [kötött] szövetséget, földre tiportad az õ koronáját.
41 Lerontottad az õ kõfalait mind; romokká tetted erõsségeit.
42 Zsákmányolták õt mind az úton járók; gyalázattá lõn az õ szomszédai elõtt.
43 Felmagasztaltad az õ szorongatóinak jobbját, és megvidámítottad minden ellenségét.
44 Még fegyverének élét is elvetted, és nem segítetted õt a harczban.
45 Eltörlötted az õ fényességét, és az õ királyi székét a földre vetetted.
46 Az õ ifjúságának napjait megrövidítetted, gyalázatot borítottál reá. Szela.
47 Meddig rejtegeted még magad, oh Uram, szüntelen, [és] ég a te haragod, mint a tûz?
48 Emlékezzél meg rólam: mily [rövid] az élet! Mily semmire teremtetted te mind az embernek fiait!
49 Kicsoda oly erõs, hogy éljen és ne lásson halált [s] megszabadítsa magát a Seolnak kezébõl? Szela.
50 Hol van a te elõbbi kegyelmességed, Uram? Megesküdtél Dávidnak a te hûséges voltodra!
51 Emlékezzél meg Uram a te szolgáidnak gyalázatjokról! hogy sok népnek [gyalázatját] hordozom keblemben,
52 A melyekkel gyaláztak a te ellenségeid Uram, a melyekkel gyalázták a te felkentednek lépéseit. [ (Psalms 89:53) Áldott legyen az Úr mindörökké! Ámen és Ámen. ]
1 'n Onderwysing van Etan, die Esrahiet.
2 Die goedertierenhede van die HERE wil ek vir ewig besing; ek wil u trou bekend maak met my mond van geslag tot geslag.
3 Want ek het gesê: Goedertierenheid sal vir ewig gebou word; in die hemele -- daar bevestig U u trou.
4 Ek het 'n verbond gesluit met my uitverkorene, met 'n eed aan Dawid, my kneg, belowe:
5 Tot in ewigheid sal Ek jou nageslag bevestig en jou troon opbou van geslag tot geslag. Sela.
6 En die hemele loof u wondermag, o HERE, ook u trou in die vergadering van die heiliges.
7 Want wie kan in die hemel met die HERE vergelyk word? Wie is soos die HERE onder die hemelinge,
8 'n God grootliks gedug in die raad van die heiliges en vreeslik bo almal wat rondom Hom is?
9 o HERE, God van die leërskare, wie is soos U? Grootmagtig is U, o HERE, en u trou is rondom U!
10 U heers oor die trotsheid van die see; as sy golwe hulle verhef, bring U hulle tot bedaring.
11 U het Rahab verbrysel soos een wat verslaan is, met u sterke arm u vyande verstrooi.
12 Aan U behoort die hemel, aan U ook die aarde; die wêreld en sy volheid -- U het dit gegrond.
13 Die noorde en die suide -- U het dit geskape; Tabor en Hermon jubel in u Naam.
14 U het 'n arm met mag; u hand is sterk, u regterhand verhewe.
15 Geregtigheid en reg is die grondslag van u troon; goedertierenheid en trou gaan voor u aangesig uit.
16 Welgeluksalig is die volk wat die geklank ken; o HERE, hulle wandel in die lig van u aangesig.
17 In u Naam juig hulle die hele dag, en deur u geregtigheid word hulle verhef.
18 Want U is hulle magtige sieraad, en deur u welbehae word ons horing verhef.
19 Want aan die HERE behoort ons skild, en ons koning aan die Heilige van Israel.
20 Toe het U in 'n gesig gespreek met u gunsgenoot en gesê: Ek het hulp verleen aan 'n held, 'n uitverkorene uit die volk verhef.
21 Ek het Dawid, my kneg, gevind, met my heilige olie hom gesalf,
22 met wie my hand bestendig sal wees; ook sal my arm hom versterk.
23 Die vyand sal hom nie oorval en die kwaaddoener hom nie verdruk nie;
24 maar Ek sal sy teëstanders voor hom weg verpletter; en die wat hom haat, sal Ek verslaan.
25 En my trou en my goedertierenheid sal met hom wees, en deur my Naam sal sy horing verhef word.
26 En Ek sal sy hand lê op die see en sy regterhand op die riviere.
27 Hy is dit wat My sal noem: U is my Vader, my God en die rots van my heil!
28 Ja, Âk sal hom 'n eersgeborene maak, die hoogste onder die konings van die aarde.
29 Vir ewig sal Ek my goedertierenheid vir hom bewaar, en my verbond bly vir hom vas.
30 En Ek sal sy nageslag vir ewig laat duur en sy troon soos die dae van die hemel.
31 As sy kinders my wet verlaat en in my regte nie wandel nie;
32 as hulle my insettinge ontheilig en my gebooie nie hou nie,
33 dan sal Ek hulle oortreding met die roede besoek en met plae hulle ongeregtigheid.
34 Maar my goedertierenheid sal Ek van hom nie wegneem en my trou nie verbreek nie.
35 Ek sal my verbond nie ontheilig nie, en wat oor my lippe gegaan het, sal Ek nie verander nie.
36 Een maal het Ek gesweer by my heiligheid: Waarlik, Ek sal vir Dawid nie lieg nie!
37 Sy nageslag sal vir ewig wees en sy troon soos die son voor My.
38 Soos die maan sal hy vir ewig vasstaan, en die getuie in die hemel is getrou. Sela.
39 Maar U het self verstoot en verag, U het toornig geword teen u gesalfde.
40 U het die verbond van u kneg tot niet gemaak, U het sy kroon ontheilig teen die grond.
41 U het al sy mure stukkend gebreek, sy vestings 'n puinhoop gemaak.
42 Almal wat met die pad verbygaan, het hom beroof; vir sy bure het hy 'n smaad geword.
43 U het die regterhand van sy teëstanders verhef, al sy vyande bly gemaak.
44 Ook het U die skerpte van sy swaard laat omdraai en hom nie laat standhou in die geveg nie.
45 U het aan hom sy glans onttrek en sy troon teen die grond neergewerp.
46 U het die dae van sy jeug verkort, hom met skaamte oordek. Sela.
47 Hoe lank sal U, o HERE, Uself vir altyd verberg, sal u grimmigheid brand soos 'n vuur?
48 Gedenk van watter lewensduur ek is, tot watter nietigheid U al die mensekinders geskape het!
49 Watter mens leef daar wat die dood nie sal sien nie, wat sy siel sal kan red uit die mag van die doderyk? Sela.
50 Here, waar is u vorige goedertierenhede wat U aan Dawid met 'n eed beloof het in u trou?
51 Gedenk, Here, die smaad van u knegte, hoe ek in my boesem dra die smaad van al die baie volke,
52 waarmee u vyande, o HERE, smaad, waarmee hulle die voetstappe van u gesalfde smaad. [ (Psalms 89:53) Geloofd sy die HERE vir ewig! Amen, ja amen. ]