1 Aszáf zsoltára.
2 De én?! Már-már meghanyatlottak lábaim; és kis híjja, hogy lépteim el nem iszamodtak.
3 Mert irígykedtem a kevélyekre, látván a gonoszok jó szerencséjét.
4 Mert halálukig nincsenek kínjaik, és az õ erejök állandó.
5 A halandók nyomorúságában nincs részök, és az emberekkel nem ostoroztatnak.
6 Ezért nyakuknak ékessége kevélység, ruha gyanánt erõszak borítja õket.
7 A kövérség miatt kinn ülnek az õ szemeik, elméjök gondolatjai csaponganak.
8 Gúnyolódnak és gonoszságot szólnak; elnyomásról beszélnek fennhéjázással.
9 Az égre tátogatják szájokat, és nyelvök eljárja a földet.
10 Azért fordul az õ népe ide, hogy tele [pohár] vizet szürcsölnek;
11 És mondják: Mint tudhatná ezt az Isten, s van-é a Magasságosban értelem?
12 Ímé, ezek gonoszok, és örök biztonságban vagyont gyûjtenek!
13 Bizony hiába tartottam én tisztán szívemet, és mostam ártatlanságban kezeimet;
14 Mert nyomorgattatom minden napon, és ostoroztatom minden reggel!
15 Ha azt mondom: Ilyen módon szólok: Ímé, a te fiaid nemzedékét árulom el.
16 Gondolkodom, hogy ezt megérthessem; de nehéz dolog ez szemeimben.
17 Mígnem bemenék az Isten szent helyébe: megértém azoknak sorsát.
18 Bizony síkos földön helyezted el õket; pusztaságokra vetetted ki õket.
19 Mind elpusztulnak egy szempillantásban! Elvesznek, elenyésznek a rettegéstõl.
20 Mint álmot, ha felserkenünk: te Uram, ha felserkensz, [úgy ]veted meg képöket.
21 Hogyha keseregne szívem, és háborognának veséim:
22 Akkor balgatag és tudatlan volnék én, oktalan állat volnék te irántad.
23 De én mindenkor veled vagyok, te fogod az én jobb kezemet.
24 Tanácsoddal igazgatsz engem, és azután dicsõségbe fogadsz be engem.
25 Kicsodám van az egekben? Náladnál egyébben nem gyönyörködöm e földön!
26 Ha elfogyatkozik is testem és szívem: szívemnek kõsziklája és az én örökségem te vagy, oh Isten, mindörökké!
27 Mert ímé, a kik eltávoznak tõled, elvesznek; mind kiirtod azokat, a kik elhajolnak tõled.
28 De én? Isten közelsége oly igen jó nékem. Az Úr Istenben vetem reménységemet, hogy hirdessem minden te cselekedetedet.
1 'n Psalm van Asaf. Waarlik, God is goed vir Israel, vir die wat rein van hart is.
2 Maar wat my aangaan, my voete het amper gestruikel, my voetstappe het byna uitgegly.
3 Want ek was afgunstig op die onsinniges toe ek die voorspoed van die goddelose mense sien.
4 Want daar is geen kwellings by hulle nie, gesond en vet is hulle liggaam.
5 In die moeite van sterwelinge is hulle nie, en saam met ander mense word hulle nie geplaag nie.
6 Daarom is die trots om hulle soos 'n halssieraad, die geweld bedek hulle soos 'n gewaad.
7 Hulle oë puil uit van vet; die inbeeldinge van die hart loop oor.
8 Hulle spot en spreek in boosheid verdrukking; hulle spreek uit die hoogte.
9 Hulle stel hul mond teen die hemel, en hul tong wandel op die aarde.
10 Daarom draai hulle mense hul hierheen, en waters in volheid word deur hulle geslurp.
11 En hulle sê: Hoe sou God dit weet, en sou daar kennis by die Allerhoogste wees?
12 Kyk, so is die goddelose mense, en altyd onbesorg vermeerder hulle die rykdom!
13 Waarlik, tevergeefs het ek my hart rein gehou en my hande in onskuld gewas.
14 Die hele dag tog is ek geslaan, en my tugtiging was daar elke môre .
15 As ek gesê het: Ek wil ook so spreek -- dan sou ek ontrou gewees het aan die geslag van u kinders!
16 Toe het ek nagedink om dit te verstaan, maar dit was moeite in my oë,
17 totdat ek in die heiligdomme van God ingegaan en op hulle einde gelet het.
18 Waarlik, U stel hulle op gladde plekke; U laat hulle in puin val.
19 Hoe word hulle in 'n oomblik 'n voorwerp van verbasing, vergaan hulle, raak hulle tot niet deur verskrikkinge!
20 Soos 'n droom nadat 'n mens wakker word, o Here, so verag U, as U opwaak, hulle beeld!
21 Toe my hart bitter gestemd en ek in my niere geprikkel was,
22 toe was ,k dom en het niks geweet nie; ek was 'n dier by U.
23 Nogtans is ek altyddeur by U; U het my regterhand gevat.
24 U sal my lei deur u raad en my daarna in heerlikheid opneem.
25 Wie het ek buiten U in die hemel? Buiten U begeer ek ook niks op die aarde nie.
26 Al beswyk my vlees en my hart -- God is die rots van my hart en my deel tot in ewigheid.
27 Want kyk, die wat hulle ver van U af hou, vergaan; U roei almal uit wat van U afhoereer.
28 Maar wat my aangaan, dit is vir my goed om naby God te wees; in die Here HERE het ek my toevlug gestel, om al u werke te vertel.