1 Az éneklõmesternek, a Kóráh fiainak zsoltára.
2 Halljátok meg ezt mind ti népek, figyeljetek mind ti, e világ lakói!
3 Akár közemberek fiai, akár fõemberek fiai, együtt a gazdag és szegény.
4 Az én szájam bölcsességet beszél, szívemnek elmélkedése tudomány.
5 Példabeszédre hajtom fülemet, hárfaszóval nyitom meg mesémet.
6 Miért féljek a gonoszság napjain, mikor nyomorgatóim bûne vesz körül,
7 A kik gazdagságukban bíznak, és nagy vagyonukkal dicsekesznek?
8 Senki sem válthatja meg atyjafiát, nem adhat érte váltságdíjat Istennek.
9 Minthogy lelköknek váltsága drága, abba kell hagynia örökre;
10 Még ha örökké élne is és nem látná meg a sírgödört.
11 De meglátja! A bölcsek is meghalnak; együtt vész el bolond és ostoba, és gazdagságukat másoknak hagyják.
12 Gondolatjok [ez:] az õ házok örökkévaló, lakóhelyeik nemzedékrõl- nemzedékre [szállnak,] nevöket hangoztatják a földön.
13 Pedig az ember, még ha tisztességben van, sem marad meg; hasonlít a barmokhoz, a melyeket levágnak.
14 Ez az õ sorsuk bolondság nékik; de azért gyönyörködnek szavokban az õ követõik. Szela.
15 Mint juhok, a Seolra vettetnek, a halál legelteti õket, és az igazak uralkodnak rajtok reggel; alakjokat elemészti a Seol, távol az õ lakásuktól.
16 Csak Isten válthatja ki lelkemet a Seol kezébõl, mikor [az] megragad engem. Szela.
17 Ne félj, ha valaki meggazdagszik, ha megöregbül házának dicsõsége;
18 Mert semmit sem vihet el magával, ha meghal; dicsõsége nem száll le utána.
19 Ha életében áldottnak vallja is magát, s ha dicsérnek is téged, hogy jól tettél magaddal:
20 [Mégis] az õ atyáinak nemzetségéhez jut, a kik soha sem látnak világosságot. [ (Psalms 49:21) Az ember, még ha tisztességben van is, de nincs okossága: hasonlít a barmokhoz, a melyeket levágnak. ]
1 Vir die musiekleier. Van die kinders van Korag. 'n Psalm.
2 Hoor dit, alle volke, luister, alle bewoners van die wêreld,
3 geringes sowel as aansienlikes, tesame ryk en arm!
4 My mond sal louter wysheid spreek, en die oordenking van my hart is net verstand.
5 Ek sal my oor neig tot 'n spreuk; ek sal my raaisel verklaar by die siter.
6 Waarom sou ek vrees in dae van onheil, as die ongeregtigheid van my onderkruipers my omring --
7 die wat vertrou op hulle vermoë en hulle beroem op die grootheid van hulle rykdom?
8 Niemand kan ooit 'n broer loskoop nie; hy kan aan God sy losprys nie gee nie
10 dat hy vir ewig sou voortlewe, die vernietiging nie sou sien nie.
11 Want hy sien: wyse manne sterwe, die dwaas en die onverstandige kom tesame om en laat hulle vermoë aan ander na.
12 Hulle binneste gedagte is: hul huise sal vir ewig wees, hul wonings van geslag tot geslag; hulle noem die lande na hul name.
13 Maar die mens wat in aansien is, hou nie stand nie; hy is soos die diere wat vergaan.
14 Dit is die weg van die wat op hulleself vertrou, en van hulle volgelinge wat in hul woorde 'n behae het. Sela.
15 Soos skape word hulle bestem vir die doderyk; die dood is hulle herder, en die opregtes heers oor hulle in die môre ; en hulle gestalte is daar vir die doderyk om te verteer, sodat daarvoor geen woning meer is nie.
16 Maar God sal my siel loskoop van die mag van die doderyk, want Hy sal my opneem. Sela.
17 Wees nie bevrees as 'n man ryk word, as die rykdom van sy huis groot word nie;
18 want by sy dood sal hy van alles niks saamneem nie; sy heerlikheid sal nie neerdaal agter hom aan nie.
19 Al ag hy homself gelukkig in sy lewe -- en prys hulle jou, omdat jy aan jouself goed doen --
20 tog gaan sy siel na die geslag van sy vaders; tot in ewigheid sal hulle die lig nie sien nie. [ (Psalms 49:21) Die mens wat in aansien is en geen verstand het nie, is soos die diere wat vergaan. ]