1 Az éneklõmesternek; Dávidé. Az Úrban bízom; hogy mondhatjátok az én lelkemnek: fuss a ti hegyetekre, mint a madár?!2 Mert ímé, a gonoszok megvonják az íjat, ráillesztették nyilokat az idegre, hogy a sötétségben az igazszívûekre lövöldözzenek.3 Mikor a fundamentomok is elrontattak, mit cselekedett az igaz?4 Az Úr az õ szent templomában, az Úr trónja az egekben; az õ szemei látják, szemöldökei megpróbálják az emberek fiait.5 Az Úr az igazat megpróbálja, a gonoszt pedig, az álnokság kedvelõjét, gyûlöli az õ lelke.6 Hálókat hullat a gonoszokra; tûz, kénkõ és égetõ szél az õ osztályrészök!7 Mert az Úr igaz; igazságot szeret, az igazak látják az õ orczáját.

1 Au maître-chantre. Psaume de David. Je me suis retiré vers l'Éternel; comment donc dites-vous à mon âme: Fuie en ta montagne, comme l'oiseau?2 Car voici, les méchants bandent l'arc; ils ont ajusté leur flèche sur la corde, pour tirer dans l'ombre, sur ceux qui ont le cœur droit.3 Quand les fondements sont renversés, le juste, que fera-t-il?4 L'Éternel est dans le temple de sa sainteté; l'Éternel a son trône dans les cieux. Ses yeux contemplent, ses paupières sondent les fils des hommes.5 L'Éternel sonde le juste; mais son âme hait le méchant et celui qui aime la violence.6 Il fera pleuvoir sur les méchants des filets, du feu et du soufre, et une tempête terrible sera leur partage.7 Car l'Éternel juste aime la justice; les hommes droits contempleront sa face.