1 Dávid imádsága.2 A te orczádtól jõjjön ki ítéletem, a te szemeid hadd lássanak igazat.3 Megpróbáltad az én szívemet, meglátogattál éjjel; próbáltál engem, nem találtál semmi [rosszat; ha tán] gondoltam [is], nem jött ki a számon.4 Az emberek cselekedeteinél a te ajkad igéjével vigyáztam az erõszakosnak ösvényeire.5 Ragaszkodtak lépteim a te ösvényeidhez, nem ingadoztak lábaim.6 Hívtalak én, mert te felelhetsz nékem, Istenem! Hajtsd hozzám füledet, hallgasd meg az én beszédemet.7 Mutasd meg csudálatosan a te kegyelmedet, a ki megszabadítod jobboddal a te benned bízókat a támadóktól.8 Tarts meg engemet, mint szemed fényét; szárnyaid árnyékába rejts el engemet.9 A gonoszok elõl, a kik pusztítanak engem; ellenségeim elõl, a kik lelkendezve vesznek körül engem.10 Megkövéredett szívöket elzárták, szájokkal kevélyen szólanak.11 Körülvettek most minket mentünkben; szemeiket ránk szegzik, hogy földre terítsenek.12 Hasonlók az oroszlánhoz, a mely zsákmányra szomjaz, és a rejtekhelyen ülõ oroszlánkölyökhöz.13 Kelj fel, oh Uram! Szállj vele szembe, terítsd le õt, szabadítsd meg lelkemet a gonosztól fegyvereddel;14 Az emberektõl, oh Uram, kezeddel, a világ embereitõl! Az õ osztályrészük az életben van; megtöltötted hasukat javaiddal, bõvölködnek fiakkal, a miök pedig marad, gyermekeikre hagyják.15 Én igazságban nézem a te orczádat, megelégszem a te ábrázatoddal, midõn felserkenek.

1 Prière de David. Éternel! écoute ma juste cause; sois attentif à mon cri; prête l'oreille à la prière que je te fais, avec des lèvres sans fraude!2 Que mon droit sorte de ta présence; que tes yeux regardent à la justice!3 Tu as sondé mon cœur, tu m'as visité la nuit; tu m'as examiné, tu ne trouves rien; ma parole ne va pas au-delà de ma pensée.4 Quant aux actions des hommes, suivant la Parole de tes lèvres, je me suis gardé des voies de l'homme violent.5 Mes pas sont affermis dans tes sentiers, mes pieds ne chancellent point.6 Je t'invoque, car tu m'exauces, ô Dieu! Incline ton oreille vers moi, écoute ma parole!7 Rends admirables tes gratuités, ô toi, dont la droite délivre de leurs adversaires ceux qui se retirent vers toi!8 Garde-moi comme la prunelle de l'œil; couvre-moi sous l'ombre de tes ailes,9 Contre ces méchants qui m'oppriment, contre mes ennemis mortels qui m'environnent!10 Ils ferment leur cœur endurci; leur bouche parle avec fierté.11 Déjà ils entourent nos pas; ils nous épient pour nous jeter à terre.12 Ils ressemblent au lion qui ne demande qu'à déchirer, au lionceau qui se tient en embuscade.13 Lève-toi, Éternel! préviens-le, renverse-le; délivre mon âme du méchant par ton Épée!14 Par ta main, ô Éternel, délivre-la des hommes, des hommes de ce monde, dont le partage est dans cette vie, dont tu remplis le ventre de tes biens; leurs fils sont rassasiés, et ils laissent leurs restes à leurs petits enfants.15 Mais moi, dans la justice je verrai ta face; je serai satisfait de ta ressemblance, quand je me réveillerai.