1 Dávid miktámja.2 Ezt mondom az Úrnak: Én Uram vagy te; feletted való jóm nincsen.3 A szentekben, a kik e földön vannak és a felségesekben, bennök van minden gyönyörûségem.4 Megsokasodnak fájdalmaik, a kik más [isten után] sietnek; nem áldozom meg véres italáldozatjokat és nem veszem nevöket ajkaimra.5 Az Úr az én osztályos részem és poharam; te támogatod az én sorsomat.6 Az én részem kies helyre esett, nyilván szép örökség jutott nékem.7 Áldom az Urat, a ki tanácsot adott nékem; még éjjel is oktatnak engem az én veséim.8 Az Úrra néztem szüntelen; mert jobb kezem felõl van, meg nem rendülök.9 Azért örül az én szívem és örvendez az én lelkem; testem is biztosságban lakozik.10 Mert nem hagyod lelkemet a Seolban; nem engeded, hogy a te szented rothadást lásson.11 Te tanítasz engem az élet ösvényére, teljes öröm van tenálad; a te jobbodon gyönyörûségek vannak örökké.

1 Mitcam (cantique) de David. Préserve-moi, ô Dieu! car je me suis confié en toi.2 J'ai dit à l'Éternel: Tu es le Seigneur, m'a bonté ne s'élève point jusqu'à toi.3 Mais c'est dans les saints, et dans les distingués qui sont sur la terre, que je prends tout mon plaisir.4 Les angoisses se multiplient de ceux qui courent après d'autres dieux: je ne ferai pas leurs aspersions de sang, et leur nom ne passera point par ma bouche.5 L'Éternel est mon héritage et ma portion; c'est toi qui m'assures mon lot.6 Ma possession m'est échue dans des lieux agréables, et un très bel héritage m'est échu.7 Je bénirai l'Éternel qui est mon conseil; les nuits même mon cœur m'instruit au-dedans de moi.8 Je me suis toujours proposé l'Éternel devant moi; puisqu'il est à ma droite, je ne serai point ébranlé.9 C'est pourquoi mon cœur se réjouit, et mon âme chante de joie; et ma chair même reposera en assurance.10 Car tu n'abandonneras pas mon âme au Sépulcre; tu ne permettras point que ton saint voie la corruption.11 Tu me feras connaître le chemin de la vie; il y a un rassasiement de joie en ta présence, et des délices à ta droite pour jamais.