1 Ének. A Kóráh fiainak zsoltára. Az éneklõmesternek a Mahalath- lehannóthra. Az Ezrahita Hémán tanítása.2 Uram, szabadításomnak Istene! Nappal kiáltok, éjjelente elõtted vagyok:3 Jusson elõdbe imádságom, hajtsad füled az én kiáltozásomra!4 Mert betelt a lelkem nyomorúságokkal, és életem a Seolig jutott.5 Hasonlatossá lettem a sírba szállókhoz; olyan vagyok, mint az erejevesztett ember.6 A holtak közt van az én helyem, mint a megölteknek, a kik koporsóban feküsznek, a kikrõl többé nem emlékezel, mert elszakasztattak a te kezedtõl.7 Mély sírba vetettél be engem, sötétségbe, örvények közé.8 A te haragod reám nehezedett, és minden haboddal nyomtál engem. Szela.9 Elszakasztottad ismerõseimet tõlem, útálattá tettél elõttök engem; berekesztettem és ki nem jöhetek.10 Szemem megsenyvedett a nyomorúság miatt; kiáltalak téged Uram minden napon, hozzád terjengetem kezeimet.11 Avagy a holtakkal teszel-é csodát? Felkelnek-é vajjon az árnyak, hogy dicsérjenek téged? Szela.12 Beszélik-é a koporsóban a te kegyelmedet, hûségedet a pusztulás helyén?13 Megtudhatják-é a sötétségben a te csodáidat, és igazságodat a feledékenység földén?14 De én hozzád rimánkodom, Uram, és jó reggel elédbe jut az én imádságom:15 Miért vetsz el hát Uram engem, [és] rejted el orczádat én tõlem?16 Nyomorult és holteleven vagyok ifjúságomtól kezdve; viselem a te rettentéseidet, roskadozom.17 Általmentek rajtam a te búsulásaid; a te szorongatásaid elemésztettek engem.18 Körülvettek engem, mint a vizek egész napon; együttesen körülöveztek engem. [ (Psalms 88:19) Elszakasztottál tõlem barátot és rokont; ismerõseim a - setétség. ]
1 Maskil (cantique) d'Héman l'Ezrachite. Éternel, Dieu de ma délivrance, je crie jour et nuit devant toi.2 Que ma prière parvienne en ta présence; incline ton oreille à mon cri.3 Car mon âme est rassasiée de maux, et ma vie touche au séjour des morts.4 Je suis compté parmi ceux qui descendent dans la fosse; je suis comme un homme sans vigueur,5 Gisant parmi les morts, tel que les blessés à mort, qui sont couchés dans le tombeau, dont tu ne te souviens plus, et qui sont séparés de ta main.6 Tu m'as mis dans la fosse la plus basse, dans les lieux ténébreux, dans les abîmes.7 Ta colère pèse sur moi, et tu m'accables de tous tes flots. (Sélah.)8 Tu as éloigné de moi ceux que je connais; tu m'as rendu pour eux un objet d'horreur; je suis enfermé et je ne puis sortir.9 Mon oeil se consume par l'affliction; je t'invoque, ô Éternel, tous les jours; j'étends mes mains vers toi.10 Feras-tu quelque merveille pour les morts? Ou les trépassés se lèveront-ils pour te louer? (Sélah.)11 Annoncera-t-on ta bonté dans le tombeau, et ta fidélité dans l'abîme?12 Connaîtra-t-on tes merveilles dans les ténèbres, et ta justice dans la terre d'oubli?13 Et moi, Éternel, je crie à toi; ma prière te prévient dès le matin.14 Éternel, pourquoi rejettes-tu mon âme, et me caches-tu ta face?15 Je suis affligé et comme expirant dès ma jeunesse; je suis chargé de tes terreurs, je suis éperdu.16 Tes fureurs ont passé sur moi; tes épouvantes me tuent.17 Elles m'environnent comme des eaux chaque jour; elles m'enveloppent toutes à la fois.18 Tu as éloigné de moi amis et compagnons; ceux que je connais, ce sont les ténèbres.