1 Mikor pedig megvénhedt és megöregedett Dávid király, bár leplekkel takargatták be, mégsem bírt felmelegedni.
2 És mondának néki az õ szolgái: Keressenek az én uramnak, a királynak egy szûz leányt, a ki a király körül legyen, és õt ápolja, aludjék karjai között, és melegítse fel az én uramat, a királyt.
3 Keresének annakokáért egy szép leányt Izráelnek minden határiban; és találák a Súnem városából való Abiságot, a kit el is hozának a királyhoz.
4 És a leány igen szép volt, és a királyt ápolta és szolgált néki. De a király nem ismeré õt.
5 Adónia pedig, Haggitnak fia, felfuvalkodék, ezt mondván: Én fogok uralkodni! És szerze magának szekereket, lovagokat és ötven elõtte járó férfiakat.
6 Kit az õ atyja soha meg nem szomoríta, ezt mondván: Miért cselekszel így?! Ez is pedig igen szép férfi volt, és õt [Haggit] szülte [volt Dávidnak] Absolon után.
7 És tanácskozék Joábbal, Séruja fiával és Abjátár pappal, kik az Adónia pártján voltak.
8 De Sádók pap, meg Benája, a Jójada fia, és Nátán próféta, és Sémei, és Réhi, és a Dávid erõs vitézei nem állottak Adónia mellé.
9 Mikor pedig Adónia áldozatot mutatott be juhokból, ökrökbõl és egyéb kövér barmokból a Zohélet kõsziklánál, a mely a Rógel forrása mellett volt: meghívá egész rokonságát, a király fiait, Júda minden férfiait, a király szolgáit;
10 De Nátán prófétát és Benáját és amaz erõs vitézeket és Salamont, az õ atyjafiát nem hívá el.
11 Szóla akkor Nátán Bethsabénak, a Salamon anyjának, mondván: Nem hallottad-é, hogy Adónia, a Haggit fia uralkodik, és a mi urunk Dávid nem tud róla semmit?
12 Jövel azért, hadd adjak néked tanácsot, hogy megmentsd a te életedet, és a te fiadnak, Salamonnak életét.
13 Eredj, menj be Dávid királyhoz, és mondd ezt néki: Uram király, nemde nem esküdtél-é meg a te szolgálóleányodnak ilyenképen: Salamon, a te fiad uralkodik én utánam, és õ ül az én királyi székembe? Miért uralkodik hát Adónia?
14 És ímé mialatt még te ott a királylyal beszélsz, én is bemegyek utánad, és kiegészítem a te beszédidet.
15 És beméne Bethsabé a királyhoz a kamarába. És a király igen megvénhedett vala, és a Súnembõl való Abiság szolgál vala a királynak.
16 És fejet hajta Bethsabé, és meghajtá magát a királynak. És monda a király: Mit kivánsz?
17 Felele néki [Bethsabé: Édes] uram, te megesküdtél az Úrra, a te Istenedre a te szolgálóleányodnak ilyenképen: Salamon, a te fiad uralkodik én utánam, és õ ül az én királyi székembe.
18 És ímé mégis Adónia lett királylyá; és ímé, uram király, te nem tudsz errõl semmit.
19 Mert áldozott ökrökkel és nagy sok kövér barmokkal bõségesen, és vendégekké hívta a királynak minden fiait, és Abjátár papot és Joábot, a seregnek hadnagyát, csak Salamont, a te szolgádat nem hívta meg.
20 Még most te vagy, Uram, a király; az egész Izráel népének szemei reád néznek, hogy megjelentsed nékik, kicsoda fog ülni az én uramnak, a királynak székében, õ utána.
21 De ha az én uram, a király, az õ atyáival elaluszik: akkor én és az én fiam, Salamon leszünk bûnösök.
22 És ímé, mikor még a királylyal szólana, Nátán próféta megérkezék.
23 És bejelenték a királynak, mondván: Itt van Nátán próféta. És bemenvén a király eleibe, meghajtá magát a király elõtt, arczczal a földre leborulván.
24 És monda Nátán: Uram király, te mondottad-é: Adónia legyen én utánam a király, és õ üljön az én királyi székembe?
25 Mert ma aláment, és áldozott ökrökkel és kövér barmokkal bõségesen, és vendégekké hívta a királynak minden fiait és a seregnek hadnagyait és Abjátár papot: és ímé õk esznek és isznak õ elõtte, és [immár] azt kiáltották: Éljen Adónia király!
26 Engem pedig, a ki a te szolgád vagyok, és Sádók papot és Benáját, a Jójada fiát, és Salamont, a te szolgádat nem hívta meg.
27 Avagy az én uramtól, a királytól lett-é ez a dolog, hogy nem adtad tudtára a te szolgádnak, kicsoda fogna ülni az én uramnak, a királynak székiben [az õ holta] után.
28 És felelvén Dávid király, monda: Hívjátok hozzám Bethsabét, a ki beméne a király eleibe, és megálla a király elõtt.
29 És megesküvék a király, mondván: Él az Úr, a ki megszabadította az én lelkemet minden nyomorúságból,
30 Hogy a miképen megesküdtem néked az Úrra, Izráel Istenére, ezt mondván: A te fiad Salamon uralkodik én utánam, és õ ül az én királyi székembe én helyettem: ezt ma így meg is teszem.
31 És fejet hajta Bethsabé, arczczal a földre [leborulván,] és magát meghajtván a király elõtt, monda: Éljen az én uram, Dávid király, mindörökké!
32 Azután monda Dávid király: Hívjátok hozzám Sádók papot és Nátán prófétát és Benáját, Jójadának fiát. És ezek bemenének a király eleibe.
33 És monda nékik a király: Vegyétek mellétek a ti uratoknak szolgáit, és ültessétek Salamont, az én fiamat az én öszvéremre, és vigyétek alá õt Gihonba;
34 És kenje õt ott Sádók pap és Nátán próféta Izráelnek királyává; és fújjátok meg a harsonákat, és kiáltsátok: Éljen Salamon király!
35 És jõjjetek fel [onnét] õ utána; és eljövén, üljön az én királyi székembe, és õ uralkodjék én helyettem; mert [immár] meghagytam néki, hogy õ legyen fejedelme mind Izráelnek, mind Júdának.
36 Felele akkor Benája, a Jójada fia a királynak, és monda: Ámen! Így szóljon az Úr, az én uramnak, a királynak Istene [is.]
37 A miképen vele volt az Úr az én urammal, a királylyal: azonképen legyen vele Salamonnal is, és magasztalja feljebb az õ királyi székét az én uramnak, Dávid királynak királyi székénél.
38 Aláméne azért Sádók pap és Nátán próféta és Benája, a Jójada fia, a Kereteusok is és a Peleteusok, és felülteték Salamont a Dávid király öszvérére, és alávivék õt Gihonba.
39 És vevé Sádók pap az olajos szarut az Úr sátorából, és megkené Salamont; azután kürtölének, és az egész nép ezt kiáltá: Éljen Salamon király!
40 És felvonult utána az egész nép, és a nép sípolt és felette ujjongott, úgy hogy a föld is megrepedne kiáltásuk zajától.
41 És Adónia is meghallotta és vendégei is mind, a kik nála valának, miután a lakomát már elvégezték; és meghallá Joáb is a kürtölés szavát, és monda: Miért e zaj [és] mozgás a városban?
42 És a mikor õ még szólana, ímé megérkezék Jonathán, az Abjátár pap fia. És monda Adónia: Jõjj be, mert megbízható férfiú vagy, és jó hírt mondasz.
43 Jonathán pedig felelvén, monda Adóniának: Igen, a mi urunk, Dávid király, Salamont tette királylyá.
44 És elküldötte õ vele Sádók papot a király és Nátán prófétát, és Benáját, a Jójada fiát, a Kereteusokat is és Peleteusokat, és õt a király öszvérére ülteték,
45 És Sádók pap Nátán prófétával együtt királylyá kente fel õt Gihonnál, és onnét vonulnak fel örömmel; ettõl zendült meg a város. Ez az a zaj, a melyet hallottatok.
46 És [immár] be is ült Salamon az országnak királyi székibe;
47 És a király szolgái is bemenének, hogy áldják a mi urunkat, Dávid királyt, mondván: Tegye az Isten a Salamon nevét híresebbé a te nevednél, és magasztalja feljebb az õ székit a te székednél. És meghajtá magát a király az õ ágyán.
48 És ekképen is szóla a király: Áldott az Úr, Izráel Istene, a ki adott e mai napon olyat, a ki szemeim láttára [helyettem] üljön az én királyi székemben.
49 Akkor megrettenének, és felkelének mindnyájan a hivatalosok, a kik Adóniával valának, és kiki mind dolgára méne.
50 De Adónia félt Salamontól, és felkészülve elfutott, és megragadta az oltárnak szarvait.
51 Hírül adák pedig Salamonnak ilyen szókkal: Ímé Adónia Salamon királytól való féltében megfogá az oltárnak szarvait, ezt mondván: Esküdjék meg ma nékem Salamon király, hogy meg nem öli az õ szolgáját fegyverrel.
52 És monda Salamon: Ha jámbor lészen, [egy] hajszál fejérõl le nem esik a földre; de ha gonoszság találtatik õ benne, meg kell halnia.
53 Elkülde azért Salamon király, és elhozák õt az oltártól; és eljövén meghajtá magát Salamon király elõtt; és monda Salamon király: Menj el a te házadhoz.
1 大 衛 王 年 紀 老 邁 、 雖 用 被 遮 蓋 、 仍 不 覺 暖 。
2 所 以 臣 僕 對 他 說 、 不 如 為 我 主 我 王 尋 找 一 個 處 女 、 使 他 伺 候 王 、 奉 養 王 、 睡 在 王 的 懷 中 、 好 叫 我 主 我 王 得 暖 。
3 於 是 在 以 色 列 全 境 尋 找 美 貌 的 童 女 、 尋 得 書 念 的 一 個 童 女 亞 比 煞 、 就 帶 到 王 那 裡 。
4 這 童 女 極 其 美 貌 、 他 奉 養 王 、 伺 候 王 、 王 卻 沒 有 與 他 親 近 。
5 那 時 、 哈 及 的 兒 子 亞 多 尼 雅 自 尊 、 說 、 我 必 作 王 、 就 為 自 己 豫 備 車 輛 、 馬 兵 、 又 派 五 十 人 在 他 前 頭 奔 走 。
6 他 父 親 素 來 沒 有 使 他 憂 悶 、 說 、 你 是 作 甚 麼 呢 . 他 甚 俊 美 、 生 在 押 沙 龍 之 後 。
7 亞 多 尼 雅 與 洗 魯 雅 的 兒 子 約 押 、 和 祭 司 亞 比 亞 他 商 議 . 二 人 就 順 從 他 、 幫 助 他 。
8 但 祭 司 撒 督 、 耶 何 耶 大 的 兒 子 比 拿 雅 、 先 知 拿 單 、 示 每 、 利 以 、 並 大 衛 的 勇 士 、 都 不 順 從 亞 多 尼 雅 。
9 一 日 亞 多 尼 雅 在 隱 羅 結 旁 、 瑣 希 列 磐 石 那 裡 、 宰 了 牛 羊 、 肥 犢 、 請 他 的 諸 弟 兄 、 就 是 王 的 眾 子 、 並 所 有 作 王 臣 僕 的 猶 大 人 、
10 惟 獨 先 知 拿 單 、 和 比 拿 雅 、 並 勇 士 、 與 他 的 兄 弟 所 羅 門 、 他 都 沒 有 請 。
11 拿 單 對 所 羅 門 的 母 親 拔 示 巴 說 、 哈 及 的 兒 子 亞 多 尼 雅 作 王 了 、 你 沒 有 聽 見 麼 . 我 們 的 主 大 衛 卻 不 知 道 。
12 現 在 我 可 以 給 你 出 個 主 意 、 好 保 全 你 和 你 兒 子 所 羅 門 的 性 命 。
13 你 進 去 見 大 衛 王 、 對 他 說 、 我 主 我 王 阿 、 你 不 曾 向 婢 女 起 誓 說 、 你 兒 子 所 羅 門 必 接 續 我 作 王 、 坐 在 我 的 位 上 麼 . 現 在 亞 多 尼 雅 怎 麼 作 了 王 呢 。
14 你 還 與 王 說 話 的 時 候 、 我 也 隨 後 進 去 、 證 實 你 的 話 。
15 拔 示 巴 進 入 內 室 見 王 、 王 甚 老 邁 、 書 念 的 童 女 亞 比 煞 正 伺 候 王 。
16 拔 示 巴 向 王 屈 身 下 拜 . 王 說 、 你 要 甚 麼 。
17 他 說 、 我 主 阿 、 你 曾 向 婢 女 指 著 耶 和 華 你 的 神 起 誓 說 、 你 兒 子 所 羅 門 必 接 續 我 作 王 、 坐 在 我 的 位 上 。
18 現 在 亞 多 尼 雅 作 王 了 、 我 主 我 王 卻 不 知 道 。
19 他 宰 了 許 多 牛 羊 、 肥 犢 、 請 了 王 的 眾 子 、 和 祭 司 亞 比 亞 他 、 並 元 帥 約 押 、 惟 獨 王 的 僕 人 所 羅 門 、 他 沒 有 請 。
20 我 主 我 王 阿 、 以 色 列 眾 人 的 眼 目 都 仰 望 你 、 等 你 曉 諭 他 們 、 在 我 主 我 王 之 後 、 誰 坐 你 的 位 。
21 若 不 然 、 到 我 主 我 王 與 列 祖 同 睡 以 後 、 我 和 我 兒 子 所 羅 門 、 必 算 為 罪 人 了 。
22 拔 示 巴 還 與 王 說 話 的 時 候 、 先 知 拿 單 也 進 來 了 。
23 有 人 奏 告 王 說 、 先 知 拿 單 來 了 . 拿 單 進 到 王 前 、 臉 伏 於 地 。
24 拿 單 說 、 我 主 我 王 果 然 應 許 亞 多 尼 雅 說 、 你 必 接 續 我 作 王 、 坐 在 我 的 位 上 麼 。
25 他 今 日 下 去 、 宰 了 許 多 牛 羊 、 肥 犢 、 請 了 王 的 眾 子 和 軍 長 、 並 祭 司 亞 比 亞 他 、 他 們 正 在 亞 多 尼 雅 面 前 喫 喝 、 說 、 願 亞 多 尼 雅 王 萬 歲 。
26 惟 獨 我 、 就 是 你 的 僕 人 、 和 祭 司 撒 督 、 耶 何 耶 大 的 兒 子 比 拿 雅 、 並 王 的 僕 人 所 羅 門 、 他 都 沒 有 請 。
27 這 事 果 然 出 乎 我 主 我 王 麼 、 王 卻 沒 有 告 訴 僕 人 們 、 在 我 主 我 王 之 後 、 誰 坐 你 的 位 。
28 大 衛 王 吩 咐 說 、 叫 拔 示 巴 來 、 拔 示 巴 就 進 來 站 在 王 面 前 。
29 王 起 誓 說 、 我 指 著 救 我 性 命 脫 離 一 切 苦 難 、 永 生 的 耶 和 華 起 誓 、
30 我 既 然 指 著 耶 和 華 以 色 列 的 神 向 你 起 誓 、 說 、 你 兒 子 所 羅 門 必 接 續 我 作 王 、 坐 在 我 的 位 上 、 我 今 日 就 必 照 這 話 而 行 。
31 於 是 拔 示 巴 臉 伏 於 地 、 向 王 下 拜 、 說 、 願 我 主 大 衛 王 萬 歲 。
32 大 衛 王 又 吩 咐 說 、 將 祭 司 撒 督 、 先 知 拿 單 、 耶 何 耶 大 的 兒 子 比 拿 雅 召 來 、 他 們 就 都 來 到 王 面 前 。
33 王 對 他 們 說 、 要 帶 領 你 們 主 的 僕 人 、 使 我 兒 子 所 羅 門 騎 我 的 騾 子 、 送 他 下 到 基 訓 .
34 在 那 裡 祭 司 撒 督 、 和 先 知 拿 單 要 膏 他 作 以 色 列 的 王 . 你 們 也 要 吹 角 、 說 、 願 所 羅 門 王 萬 歲 。
35 然 後 要 跟 隨 他 上 來 、 使 他 坐 在 我 的 位 上 、 接 續 我 作 王 . 我 已 立 他 作 以 色 列 和 猶 大 的 君 。
36 耶 何 耶 大 的 兒 子 比 拿 雅 、 對 王 說 、 阿 們 . 願 耶 和 華 我 主 我 王 的 神 、 也 這 樣 命 定 。
37 耶 和 華 怎 樣 與 我 主 我 王 同 在 、 願 他 照 樣 與 所 羅 門 同 在 、 使 他 的 國 位 、 比 我 主 大 衛 王 的 國 位 更 大 。
38 於 是 祭 司 撒 督 、 先 知 拿 單 、 耶 何 耶 大 的 兒 子 比 拿 雅 、 和 基 利 提 人 、 比 利 提 人 、 都 下 去 使 所 羅 門 騎 大 衛 王 的 騾 子 、 將 他 送 到 基 訓 。
39 祭 司 撒 督 、 就 從 帳 幕 中 取 了 盛 膏 油 的 角 來 、 用 膏 膏 所 羅 門 . 人 就 吹 角 、 眾 民 都 說 、 願 所 羅 門 王 萬 歲 。
40 眾 民 跟 隨 他 上 來 、 且 吹 笛 、 大 大 歡 呼 、 聲 音 震 地 。
41 亞 多 尼 雅 和 所 請 的 眾 客 筵 宴 方 畢 、 聽 見 這 聲 音 . 約 押 聽 見 角 聲 就 說 、 城 中 為 何 有 這 響 聲 呢 。
42 他 正 說 話 的 時 候 、 祭 司 亞 比 亞 他 的 兒 子 約 拿 單 來 了 、 亞 多 尼 雅 對 他 說 、 進 來 罷 、 你 是 個 忠 義 的 人 、 必 是 報 好 信 息 。
43 約 拿 單 對 亞 多 尼 雅 說 、 我 們 的 主 大 衛 王 、 誠 然 立 所 羅 門 為 王 了 。
44 王 差 遣 祭 司 撒 督 、 先 知 拿 單 、 耶 何 耶 大 的 兒 子 比 拿 雅 、 和 基 利 提 人 、 比 利 提 人 、 都 去 使 所 羅 門 騎 王 的 騾 子 。
45 祭 司 撒 督 和 先 知 拿 單 、 在 基 訓 已 經 膏 他 作 王 . 眾 人 都 從 那 裡 歡 呼 著 上 來 、 聲 音 使 城 震 動 、 這 就 是 你 們 所 聽 見 的 聲 音 。
46 並 且 所 羅 門 登 了 國 位 。
47 王 的 臣 僕 也 來 為 我 們 的 主 大 衛 王 祝 福 、 說 、 願 王 的 神 使 所 羅 門 的 名 、 比 王 的 名 更 尊 榮 、 使 他 的 國 位 、 比 王 的 國 位 更 大 . 王 就 在 床 上 屈 身 下 拜 。
48 王 又 說 、 耶 和 華 以 色 列 的 神 是 應 當 稱 頌 的 、 因 他 賜 我 一 人 今 日 坐 在 我 的 位 上 、 我 也 親 眼 看 見 了 。
49 亞 多 尼 雅 的 眾 客 聽 見 這 話 、 就 都 驚 懼 、 起 來 四 散 。
50 亞 多 尼 雅 懼 怕 所 羅 門 、 就 起 來 、 去 抓 住 祭 壇 的 角 。
51 有 人 告 訴 所 羅 門 說 、 亞 多 尼 雅 懼 怕 所 羅 門 王 、 現 在 抓 住 祭 壇 的 角 、 說 、 願 所 羅 門 王 今 日 向 我 起 誓 、 必 不 用 刀 殺 僕 人 。
52 所 羅 門 說 、 他 若 作 忠 義 的 人 、 連 一 根 頭 髮 也 不 至 落 在 地 上 . 他 若 行 惡 、 必 要 死 亡 。
53 於 是 所 羅 門 王 差 遣 人 、 使 亞 多 尼 雅 從 壇 上 下 來 、 他 就 來 向 所 羅 門 王 下 拜 、 所 羅 門 對 他 說 、 你 回 家 去 罷 。